background image
 
Gondolatok Böröcz Enikőről 
 
 
 
Böröcz Enikőre emlékezve érdemes újraolvasni Bolla Zsuzsa vele készült interjúját, amelyet az Ordass 
Lajos 1. kötet megjelenésekor készített (2011. okt. 26. evangelikus.hu honlap). 
http://archiv.evangelikus.hu/interju/karacsonyra-megjelenik-az-ordass-eletet-feldolgozo-koetet-
2013-dr.-boeroecz-enikovel-beszelgettunk 
Ebben Enikő mintegy összefoglalja hitvallását, kutatói törekvéseit, nézeteit. Szerepelnek életadatai, 
pályafutása fontos pontjai is. Ezt véve alapul szerepeljenek itt életútjának fontosabb állomásai: 
Dr. Böröcz Enikő 1975-ben végezte el a teológiát, és bár ötödikként szentelték fel egyházunkban, 
mégis ő volt az első lelkésznő, akit önálló munkavégzésre gyülekezetbe helyeztek. 1979-től 
parókus lelkészként egészen 1989-ig négy gyülekezetben szolgált (Kisbabot, Mérges, Bodonhely, 
Rábaszentmihály).  A Káldy-korszakban álmodni sem mert külföldi ösztöndíjról, doktorálásról. 
Később, a püspök halála után lehetősége nyílt arra, hogy Basel mellett egy európai bibliaiskolában 
tanuljon. Bejárt a baseli egyetemre, találkozhatott olyan nagy öregekkel, mint Marcus Barth (Karl 
Barth fia) és Martin Anton Schmied. 1989-ben, fél állásban, a Budahegyvidéki Evangélikus 
Gyülekezetbe, fél állásban pedig az Evangélikus Országos Levéltárba került. 1990 óta egész 
állásban dolgozik a levéltárban. 1993-ban tudományos munkatárs lett, miután elkészítette az 
Evangélikus Országos Levéltár kézirat-katalógusát, 1851-ig bezárólag.  
A Magyarországi Evangélikus Egyház 1945 utáni történetét kutatta, teológia, egyházkormányzás és 
külföld témákban. 2001-ben a doktori iskolába is jelentkezett, Muntag Andor és Fabiny Tibor 
bíztatására. Először 2003-ban Amerikában, négy államban – Illionis (Chicago); Minnesota 
(Minneapolis St. Paul) Maryland (Baltimore) végül Pennsylvania (Gettysburg) – négy hónapon 
keresztül végzett kutatásokat, és hallgatott előadásokat. 2004-ben pedig egy hónapon keresztül 
Németországban, Berlinben két nagy levéltárban, az ottani evangélikus egyház központi 
levéltárában, illetve Németország legjelentősebb állami levéltárában a Bundesarchivban folytatta a 
kutatómunkát. Ugyanabban az évben három hétig Genfben a Lutheránus Világszövetség és az 
Egyházak Világtanácsa központi levéltáraiban gyűjtött magyar evangélikus vonatkozású 
anyagokat.  
Németből lefordította Dietrich Bonhoeffer: Követés című művét. Azután pedig: Luther Márton Mária 
magyar királynénak címzett négy vigasztaló zsoltárát.
 Angolból pedig két Eric W. Gritsch művet, a 
Lutheranizmust, és a Márton, Isten udvari bolondja címűt. Lutheranizmus illetve Márton, Isten 
udvari bolondja 
címekkel. 2006-ban védte meg doktori értekezését.  
 
Enikő családi történetén, nyugodtan mondhatjuk, családja sorsán keresztül tanulta meg a 
történelem keménységét, súlyát. Hiszen a Szibériába hurcolt lelkész Édesapa sorsa alapvetően 
meghatározta kis családjáét is, Édesanyjukat megkínozta a kommunista titkosrendőrség (Berkesi 
background image
András, későbbi „koszorús írónk”), a kislányokat a Rákosi-kor mélyén a szarvasi árvaház fogadta 
be. Enikő ezek után választotta a lelkészi pályát. Majd több, mint tíz év dunántúli falusi lelkészség 
után, svájci tanulmányútját követően került éppen 25 éve az Evangélikus Országos Levéltárba.  
Így aztán talán predesztinálva volt arra, hogy a közelmúlt evangélikus egyháztörténetével 
foglalkozzon. A rendszerváltás után ez még nem volt „támogatott” tevékenység, inkább még a „tűrt” 
kategóriába tartozott. Enikőt pl. egy szókimondó folyóirat-interjú után az egyházi vezetőség 
elhelyezte a levéltárból, majd a tiltakozás hatására mégis visszahelyezték.  
Enikő bátor és magányos harcosként és kutatóként vágott neki a levéltári források feltárásának. 
Szívós, elkötelezett munkával, hajnali felkelésekkel, önképzéssel, szisztematikus forrás-feltárással 
készült nagy műve létrehozására. Sokat publikált, előadásokat tartott, de sok anyaga maradt 
kéziratban. Az evangélikus teológián Ordass püspök második aktív püspökségéről, az evangélikus 
1956-ról írta disszertációját.  
2012-ben jelent meg fő műve: Egyházfő viharban és árnyékban. Ordass Lajos evangélikus hitvalló 
püspöki szolgálata 1945-1958
 (Luther Kiadó, 566 l.). A második kötet is már majdnem kész van, 
remélem, sikerül megjelentetni, legalább utólag.  
Nagyon szerette az Evangélikus Országos Levéltárat, becsülte, védte, mint egy őrzőangyal, amikor 18 
éve odakerültem, evvel fogadott: „Miklós, ezt a levéltárat szeretni kell!” Sokat mesélt, az evangélikus 
egyház rejtett történetei tárultak fel őszinte ábrázolásai nyomán. Rengeteget tanultam tőle. És neki 
köszönhetjük a régi iratgyűjteményünk, az AGE kézirattárának modern feldolgozását is!  
Enikő azonban evangélikus egyháztörténeti művek fordítójakét is aktív volt: Bonhoeffer mártír lelkész 
Követés c. munkáját, Gritsch amerikai lelkész két művét fordította. Nagyon szerette egyházát, de 
igyekezett a „kritikus szolidaritás” elve alapján a múltfeltárás példájával segíteni.  
Furcsa érzés, még mindig várjuk munkatársaimmal, hogy megjelenik, és jóízűen, dunántúli 
szavajárással elmeséli legújabb tapasztalatait. De már nem fog jönni többé. Mégis itt van velünk. S 
élete is példa, történet lett, mint ahogy írásait, feljegyzéseit, iratmásolatait is dobozba rendezve, 
legújabb levéltári hagyatékként kezeljük, a jövő nemzedékének okulására.  
Budapest, 2014. nov. 15.  
 
 
 
Czenthe Miklós