Útmutató az egyházközségi gyűjtemények kezeléséhez

Ittzés János

elnök-püspök

Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület

Fabiny Tamás

püspök

Északi Evangélikus Egyházkerület

Gáncs Péter

püspök

Déli Evangélikus Egyházkerület

Prõhle Gergely

országos felügyelõ

AJÁNLÁS

Ajánlás

Történeti örökségünk megóvása és gondozása
egyházunk minden tagjának feladata, de különö-
sen nagy e téren espereseink, lelkészeink és felü-
gyelõink felelõssége. Az õ munkájukat segítendõ
készült ez az útmutató.

Adja Isten, hogy egyházunk és nemzetünk jövõ
nemzedékei számára megõrzõdjenek pótolhatat-
lan értékû levéltáraink, könyvtáraink, mûtárgya-
ink és épített örökségünk!

2009. december havában

BEVEZETÉS

Bevezetés

A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyûjteményi Tanácsa 2008-ban
kezdte el az egyházközségi gyûjteményi felmérést. Lelkészek, felügye-
lõk, gyülekezeti tagok és egyházmegyei gyûjteményi megbízottak
munkája nyomán a kérdõívek nagy része elkészült. 2010 folyamán min-
den egyházmegye esperese megkapja a kérdõívek másolatait, amelyek
remélhetõleg segítenek abban, hogy lelkészváltások során a gyûjteményi
anyagok leltárszerûen kerüljenek átadásra-átvételre.

A felmérés alatt fogalmazódott meg az igény arra, hogy az egyházköz-
ségi gyûjtemények helyes kezeléséhez készüljön szakmai útmutató. A
Gyûjteményi Tanács ezért összeállította ezt a füzetet, amelyben a leg-
szükségesebb fogalmak, szakmai követelmények és információk meg-
találhatóak. 2008-ban megjelent a gyûjteményi szabályrendelet,
amely törvényben szabályozza az egyházközségi gyûjtemények mûkö-
dését (ld. a Függelékben). Köszönjük azoknak az egyházmegyei gyûj-
teményi megbízottaknak – külön is Kovács Eleonórának és Schermann
Ákosnak – a munkáját, akik észrevételeikkel, fotóikkal és egyéb mó-
don is segítették az útmutató létrejöttét.

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2008 óta gyûjteményi pályázattal

is segíti az egyházközségi levéltárak és könyvtárak rendezését, õrzé-

sét, állagmegóvását és mûtárgyainak restaurálását. A Gyûjte-

ményi Tanács segíteni szeretne abban, hogy évszázadok

során felhalmozott értékeink 2017-re, a refor-

máció 500 éves jubileumára rendezett és

védett állapotba kerüljenek.

„A tulajdonosnak kötelessége a levéltári anyag

megõrzése és szakszerû kezelése.”

[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 27. §. (3)]

Az iratok õrzésének felelõssége

1.  Az  egyházközségi,  egyházmegyei,  egyházi  in-
tézményi,  egyesületi  és  egyéb  egyházi  szervezeti
iratok jelentõs értéket képviselnek, mert egyedi és
megismételhetetlen  módon  õrzik  az  evangélikus
egyház  egy-egy  fontos  egységének  a  történetét.
Az iratok károsodása, elveszése esetén azokat pó-
tolni  nem  lehet,  tehát  a  történelem,  a  múlt  egy
darabja vész el örökre!

2. Az egyházi iratok megõrzésének felelõssége

múltunk tiszteletébõl következik, nem lehet elha-
nyagolható nyûg. Az egyházi iratok védelmének
kötelessége az iratok tulajdonosára, kezelõjére,
egyházközség esetén pl. a lelkészre és a felügye-
lõre tartozik.

3. Aránylag kis odafigyeléssel, csekély anyagi

ráfordítással nagy értékeket lehet megmenteni,
amelybõl a gyülekezet, az egyház gazdagodik.

4. Az egyházközségek iratait általában maga az

egyházközség kezeli. Ha az iratok õrzésének szak-
szerû módja nincs biztosítva (meggyengülés, meg-
szûnés), letétbe adhatja a közeli (regionális) ki-
emelt egyházi levéltárnak vagy az Evangélikus Or-
szágos Levéltárnak.

5. „Az egyházi levéltárak egyházi szakfelügyeletét

az [Evangélikus] Országos Levéltár igazgatója gya-

korolja,  mely  jogot  a  fenntartó  tulajdonjogának
tiszteletben  tartásával,  az  egyházi  szervezet  veze-
tõivel  együttmûködve  gyakorolja.” [Gyûjteményi
szabályrendelet, 4/2008, 27. §. (1)]

Iratok megfelelõ tárolása,
állományvédelme

1.  „A  kiemelkedõen  értékes  anyagokat  olyan  he-
lyen kell õrizni, ahol a szakszerû és biztonságos tá-
rolás  felelõsséggel  megvalósítható  (pl.  az  olyan
egyházközségek, ahol helyben lelkészi hivatal mû-
ködik  –  pl.  anyaegyház).  Az  olyan  egyházközségi
részekben  (társegyház,  fiókegyház,  leányegyház),
ahol  helyben  lelkészi  hivatal  nem  mûködik,  csak
olyan  esetben  javasolt  értékes  gyûjteményi  anya-
gok õrzése, ahol vállalják a szakszerû tárolási felté-
telek megteremtését. Utóbbi esetekben szükséges
az egyházmegyei gyûjteményi megbízott és az or-
szágos  gyûjtemények  folyamatos  felügyelete.”
[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 27. §. (4)]

2. Irattárolásra lakott, ill. állandóan használt, fû-

téssel  ellátott  vagy  klimatizált  épületet  vegyünk
igénybe.  Elhagyott  parókia,  templomkarzat,  sek-
restye  a  betörésveszély,  szélsõségesen  ingadozó
hõmérséklet miatt irattárolásra nem alkalmas.

3. Az iratokat lehetõleg egy helyen tároljuk. Tá-

rolási nehézségekre, helyhiányra hivatkozva ne
legyenek az iratok több külön helyiségben vagy
épületben.

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Egyházi levéltárak és iratanyagok kezelése

4. A legfontosabb iratokat, anyakönyveket aján-

latos páncélszekrényben elhelyezni, de állapotu-
kat ott is ellenõrizni kell. Az irattároló helyiség biz-
tonságáról, betörésvédelmérõl gondoskodni kell
(megfelelõ rács, zár, belépési engedély).

5. Leginkább a víz, nedvesség és párás levegõ ve-

szélyeztetheti az iratokat, ezért jól szigetelt, beázás-
mentes helyiséget válasszunk. Pincében, nedves he-
lyiségekben (garázs), ott, ahol víz- és szennyvízcsö-
vek vezetnek keresztül, iratokat tárolni nem szabad.

6. A tûzvédelmi szabályok betartandók, kézi

tûzoltó készüléket kell beszerezni, kerülni kell a
nyílt lángú kályha használatát.

7. A túl erõs fény (napfény, erõs lámpa) is káros

az iratokra, ezért sötétítésrõl gondoskodni kell.

8. Állati kártevõk, rágcsálók, ürüléket rakó ma-

darak a levéltári iratokat tároló helyiségbe nem
juthatnak be.

9. Az iratoknak megfelelõ klímát kell biztosítani:

45–55% légnedvességet, 65% fölötti párás helyi-
ségben tilos iratot tárolni. A megfelelõ hõmérséklet
16–18 °C, a túl meleg, 24 °C feletti hõmérséklettõl
szárad, öregedik, törik a papír. Rendszeresen szel-
lõztetni kell, de nem csapadékos, párás idõben.

10. Fontos az iratok és a tároló helyiség portala-

nítása, takarítása, de kerüljük a túl sok vízzel, erõs
vegyszerrel történõ felmosást. Portörlés helyett in-
kább a porszívózás alkalmas, iratokat a csõ végére
tett puha, kímélõ kefével szabad portalanítani.

11. Az iratok tárolására savmentes levéltári dobozt

használjunk, amely védi a külsõ behatásoktól és ke-

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Rendezetlen levéltár

zelhetõvé teszi az iratot. A lehetõ legtöbb iratot do-
bozban kell tárolni. A szálas iratokon kívül a kisebb
köteteket, iratcsomókat, folyóiratokat is lehet doboz-
ban õrizni. A dobozt teljesen meg kell tölteni, de túl-
tömni nem szabad. Savmentes dobozt az Evangéli-
kus Országos Levéltártól lehet ingyenesen igényelni.

12. Az iratokról el kell távolítani az iratba belevá-

gódó spárgát, helyette széles pamutszalagot (Köp-
per-szalagot) használjunk. Öntapadós címkéket se
dobozra, se kötetre ne tegyünk, mert rövid idõn
belül leválik. A fémkapcsok, gumiszalagok, mû-
anyag irattartók eltávolítandók az iratok közül, mert
rongálják azokat. A nedves és penészes iratot szárí-
tani kell, a penészt puha ecsettel távolítsuk el (gu-
mikesztyû és porvédõ maszk viselete ajánlatos).

A kutatás szabályai, az iratok kezelése

1. Levéltári dokumentumokra – szükség esetén –
(oldal)számozást csak ceruzával lehet írni. Jegyzetel-
ni levéltári iratra fektetett papíron nem szabad. Le-
véltári helyiségben étkezni, élelmet, italt tárolni, do-
hányozni nem szabad. Érzékeny, régi, értékes doku-
mentumokhoz csak kesztyûvel szabad nyúlni.

2. Kutatás esetén kutatófüzetbe jegyezzük fel a

kutató személyes adatait. A kutató táskáját, kabát-
ját ne vigye be a kutatóhelyiségbe, a kutatásért fe-
lelõs személy folyamatosan felügyelje. Az adatvé-
delmi törvény szerinti érzékeny személyi ada-
toknál az adatvédelmi szabályokat be kell tartani.

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Rendezetlen levéltár

3. Bármilyen változás, fogyás, gyarapodás, kiál-

lítási kölcsönzés, restaurálás, rendezés, digitalizá-
lás eseményét levéltári nyilvántartásban kell felje-
gyezni.

4. Levéltári iratról fénymásolatot a kutatást fel-

ügyelõ személy készítsen, ne a kutató. A másolásnál
az iratot kímélni kell. Töredezõ, málló, nagymére-
tû, rongált, pecsétes iratot nem szabad fénymásol-
ni. Ilyenkor csak fényképezni szabad, de az erõs
megvilágítást, feltûzést mellõzve.

5. Levéltári iratot kölcsönözni nem szabad (ez

alól csak különösen indokolt esetben lehet eltérni, a
levéltár kezelõjének írásos engedélyével). Kiállítások
esetén lehetõleg másolatot használjunk, a megfele-
lõ klimatikus és biztonsági feltételeket biztosítsuk.

6. Restaurálást csak megfelelõ, az EOL által

ajánlott szakember végezhet. Az utóbbi években
anyakönyvek restaurálására – önrész vállalásával –
pályázni lehet az országos egyháznál (a pályázatot
az EOL-hoz kell benyújtani).

Az irattári és levéltári iratok
megkülönböztetése

1. „Az egyházi szervezeteknek a tulajdonukban lé-
võ levéltári anyagról nyilvántartást (levéltári jegyzé-
ket) kell készíteni, és abba az iratra vonatkozó
minden változást be kell vezetni.” [Gyûjteményi
szabályrendelet, 4/2008., 27. §. (5)]

2. Az iratok védelmének egyik legfontosabb fel-

tétele a rendezettség. Rendetlen, rendezetlen ál-
lapotban az iratanyag nem használható és köny-
nyen kerül veszélyeztetett állapotba.

3. Az újonnan keletkezett, aktív használatban le-

võ  iratok  elõször  az  irattárba  kerülnek.  Az  irattári
anyag  –  az  iratkezelési  szabályzat  meghatározása
alapján – 15–30 év múlva válik levéltári irattá. Ezért
fontos,  hogy  kezeljük  külön  és  ne  keveredjék  az
irattári (újabb) anyag a levéltári (régebbi) iratokkal.

4. Fontos az elv: „ami ma irattár, holnap levél-

tár”. A rendezett iratkezelés, iktatás, iktatókönyv
vezetése, tárgymutató létesítése, fontos elektroni-
kus levelek (e-mail) kinyomtatása, faxok fénymá-
solása által válnak az iratok jól kezelhetõvé, visz-
szakereshetõvé, használhatóvá.

A rendezés módja, levéltári
alapfogalmak

1. Az irattári és levéltári iratok kezelését és rende-
zését az egyházi szervezet megbízásából, megfe-
lelõ szakmai ismeretekkel rendelkezõ személy vé-
gezheti. E munkában érdemes az EOL-hoz taná-
csért fordulni.

2. A levéltári iratok rendezésének alapelve, hogy

az eredeti rendet õrizzük meg vagy állítsuk helyre.
Elsõdleges a proveniencia elve, amely alapján az
iratokat származásuk szerinti rendben õrizzük. Ha
pl. megbomlott az iktatás rendje, az iktatószámok
sorrendjét kell helyreállítani.

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Rendezett levéltár

3. Ha a proveniencia-elv nem alkalmazható –

pl. teljesen vegyes, hagyatéki anyag esetén –, ak-
kor a pertinencia-elvet alkalmazzuk, amely az ira-
tok utólagos csoportosítását jelenti: tárgyi (temati-
kus), azon belül idõrendi alapon.

4. A levéltári anyag alapegysége a fond, amely

egy  önálló  irattermelõ  szervezet,  pl.  egy  egyház-
község  iratanyagát  jelenti.  A  fondon  belül  az
anyag további egységekre tagolódik, a következõ-
képpen.  Állag:  anyakönyvek,  jegyzõkönyvek,  ik-
tatott iratoké; sorozat: az állagon belül az iktató-
könyvek;  tétel/darab:  az  egyes  iktatószámokhoz
tartozó ügyiratok vagy egyes különálló iratok.

5. A levéltári iratnak kétféle jelzete van:
A levéltári jelzet az irat helyét határozza meg az

iratok szerkezetében. Az egyes iratcsoportokat
nagybetûvel, azon belül a legtöbbször idõrendbe
rendezett iratokat növekvõ számokkal jelöljük: pl.
A/1–A/5. = az anyakönyvek, idõrendben. A levél-
tári jelzetet rövidítve ajánlatos a dobozon is fel-
tüntetni. A levéltári dobozokat, köteteket is érde-
mes tulajdonos-pecséttel ellátni.

Raktári jelzet: az irat mindenkori õrzési helyét

jelzi: mely helyiség, hányadik polcán (pl. lelkészi
hivatal szekrényében, felsõ polc).

6. A jegyzékben a levéltári és raktári jelzeten túl

a következõ adatok szerepelnek:

Iratmennyiség: iratfolyóméterben (röv.: ifm), ez

az iratok vastagságát jelzi (pl. ha egy doboz, irat-
csomó, kötet vastagsága 34 cm, akkor 0,34 ifm
ennek az irategységnek a mennyisége);

Az iratok évköre: a kezdõ és az utolsó irat dá-

tuma (1867–1918).

Az irat jellege: doboz, kötet, csomó, füzet (a

keretmintát ld. a mellékletben).

Az egyházközségi (gyülekezeti)
levéltárak rendezése

1.  Az  evangélikus  egyházközségi  iratok  rendezé-
séhez  szükségesek  az  1970-es  években,  Sólyom
Jenõ professzor irányításával készült levéltári jegy-
zékek,  amelyeket,  ha  nem  áll  rendelkezésre,  az
EOL-tól lehet másolatban kérni.

2. Elõször meg kell vizsgálni, mennyire maradt

meg az 1970-es években kialakított rend, ill. azt,
hogy megvannak-e a jelzett anyagok, az esetleges
hiányt jelezni kell.

3. Az új jegyzék készítésénél ajánlatos az 1970-

es rendszert alapul venni, a meglevõ jelzeteket
folytatni. Ugyanakkor a kialakítandó rendnél nem
lehet mereven eljárni, hiszen az egyes gyülekeze-
tek iratanyaga a helyi adottságoknak megfelelõen
eltérhet.

4. Az egyházközségi iratoktól elkülönítendõk az

odakeveredett, de máshova tartozó iratok. Fõleg
egyházmegyei (esperesi hivatali) anyagok szoktak
odakeveredni, mert az esperesi székhely változik,
az adott esperes lelkészi szolgálati helyén mûkö-
dik. Elõfordulhat, hogy a lelkész különféle egyhá-
zi tisztségeibõl fakadóan egyházmegyei, egyház-

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Rendezett levéltár

kerületi, országos egyházi jellegû iratokat is tart
magánál. Ilyen esetben az EOL és az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízott értesítendõ.

A gyülekezeti iratok fõ fajtái

A. Anyakönyvek, idõrendben. Kezdetben sokszor
vegyes  anyakönyvezés  folyt,  majd  a  keresztelési,
esketési  és  temetési  anyakönyvek  szétváltak.  Ké-
sõbb  sok  helyen  konfirmációs,  be-  és  kitérési
anyakönyvet is vezettek. A családkutatások miatt
a  leggyakrabban  az  anyakönyveket  használják,
ezért  ajánlatos  állagukat  óvni,  rossz  állapot,  gya-
kori kutatás esetén a kutatásra, további másolásra
fénymásolt vagy digitális másolatot használni.

B. A presbitériumi jegyzõkönyvek kiemelten ér-

tékesek a gyülekezettörténet szempontjából, mert
a gyülekezet életének fõbb eseményeit tartalmaz-
zák. A 18–19. században a világi és egyházi ható-
ságok rendeleteit ún. protocollum-könyvekbe
másolták.

C. Lelkészi hivatal levelezése. Iktatás nélküli, a

19. század második felétõl egyre inkább iktatott
iratok alkotják a hozzátartozó segédkönyvekkel
(iktató- és mutatókönyvek, postakönyvek).

D. Gazdasági (háztartási) iratok: pénztárköny-

vek, költségvetések, zárszámadások, bizonylatok,
nyugták. Jelentõsebb építkezések, javítások, beru-
házások, régi alapítványi elszámolások (ld. a selej-
tezésnél mondottakat).

E. Gyülekezeti nyilvántartások, név- és adójegy-

zékek.

F. Lelkészi naplók, templomi hirdetõkönyvek.
G. Egyházi iskolai iratok (1948 elõttrõl).
H. Esetleges leány- és fiókegyházakra vonatko-

zó iratok.

I. Egyéb iratok: lelkészi hagyatékok, prédikáci-

ók,  gyülekezeti  krónika,  aranykönyv,  egyesületek
(nõi,  kórus,  temetkezési,  Luther  Szövetség),
híványok,  szeretetházi  iratok,  régi  iratok  gyûjte-
ménye,  egyházlátogatási  jegyzõkönyvek  (canoni-
ca visitatio).

Selejtezés

1. Selejtezéskor az iratkezelési szabályzatban fog-
laltaknak megfelelõen kell eljárni. A selejtezendõ
iratok fajtáját, évkörét, mennyiségét selejtezési
jegyzõkönyvben kell rögzíteni és aláíratni. Prakti-
kus a selejtezést magában a levéltári jegyzékben is
feltüntetni, hogy honnan, milyen anyagok kerül-
tek selejtezésre.

2. A selejtezés végrehajtásához a selejtezési

jegyzõkönyv végén az esperes vagy az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízott és az EOL írásos hoz-
zájárulását be kell szerezni.

3. Selejtezéskor az értékes, megõrzésre méltó

iratokat különválasztjuk a lényeges adatot nem
tartalmazótól, értéktelen másolatoktól. Elsõsor-
ban az illetõ egyházi szervezetre, pl. gyülekezet-

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Restaurálásra szoruló anyakönyvek

re egyedileg vonatkozó iratokat kell megõrizni, a
máshol is õrzött, másolatban terjesztetteket ke-
vésbé.

4. A nagyobb építkezések (templom, parókia),

beruházások és felújítások anyaga megõrzendõ.
Egy-egy érdekes esemény, konferencia-névsor is
megõrizhetõ.

5. Elsõsorban a gyorsan felgyûlõ újabb, 20. szá-

zadi pénztári, banki bizonylatokat, postai átutalá-
si vényeket selejtezzük, fõleg, ha a pénztárköny-
vek megvannak. De a bizonylatokból is érdemes
megõrizni egy-egy érdekes évbõl származó min-
tasorozatot, pl. 1944–45, 1956.

6. A tömeges nyomtatványok, folyóiratok, más-

hol is meglevõ sokszorosított egyetemes, egyház-
kerületi jegyzõkönyvek, körlevelek megõrzése
nem szükséges, csak ha elég hely van. Selejtezé-
séhez az EOK véleményét szükséges kikérni.

Különleges levéltári anyagok

1. Megõrzendõk a tervek, gyülekezetre vonatkozó
térképek, diplomák (oklevelek), melyeket megfele-
lõen becsomagolva, megfelelõ nagyságú fiókban,
tárolóeszközben kell õrizni. Érdemes a fontosabb
kisnyomtatványokat (gyülekezeti eseményekre szó-
ló meghívók, gyászjelentések) megõrizni.

2. A közelmúlt történetére vonatkozóan értéke-

sek a fényképek, amelyeket érzékenységük miatt
külön borítékban, azon tartalmukat feltüntetve

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

Restaurálásra szoruló anyakönyvek

kell õrizni, lehetõleg alacsonyabb hõmérsékleten.
(A fényképek megõrzéséhez lásd a Függelékben
Kincses Károly írását.)

3. Az újabb elektronikus adathordozók: video-

és  magnókazetták,  digitális  adathordozók  (CD/
DVD) megõrzése is fontos az informatikai archivá-
lásnak  megfelelõen.  Fõ  tekintettel  arra,  hogy  az
utóbbi  egy-két  évtizedben  egyre  több  irat-  és
fénykép digitálisan keletkezik, ezeknek rendezett
tárolására,  rendezésére,  mentésére  külön  figyel-
met kell fordítani. (Tanácsért az egyházi informa-
tikai csoporthoz lehet fordulni.)

4. Bár nem levéltári, hanem könyvtári anyag,

de a gyülekezettörténet szempontjából fontos
ilyen adatokat tartalmazó nyomtatványok és

egyéb kiadványok megõrzése: nyomtatásban

megjelent egyházközségi évkönyvek, lelké-

szi jelentések, templom- és gyüleke-

zettörténetek, képeslapok, egyéb

egyház- és helytörténeti ki-

adványok.

MELLÉKLET

Levéltári jegyzék (keretminta nem
konkrét, hanem általános példán)

XY egyházközség levéltári anyagának a jegyzéke

Az iratanyag általános jellemzõi:
Évkör: 1725-tõl napjainkig.
Iratmennyiség: 11,54 ifm (iratfolyóméter).
A levéltári iratok elhelyezése: anyakönyvek,

legértékesebb iratok a lelkészi hivatal páncélszek-
rényében, jegyzõkönyvek és a többi irat zárható
levéltári iratszekrényben, az irattári iratok
(1979–2009) a lelkészi hivatalban polcokon.

A levéltár és az irattár kezelõje: a gyülekezet

lelkésze / a lelkészi hivatal vezetõje.

Selejtezés: dátum és a selejtezést végzõ szemé-

lyek neve.

A fõbb iratfajták adatai
(a tényleges levéltári jegyzékben ennél részlete-
sebb, tételes adatok szerepeljenek):

vé

éllttá

ár

rii

I
Ir

attffa

ajjtta

Év

kö

ör

j
je

ellz

ett

A/1-5.

Anyakönyvek

1725-1950

B/1-4.

Presbiteri

1798-1950

jegyzõkönyvek

B/5-6.

Protocollumok

1788-1904

(rendeletkönyvek)

C/1-3.

Lelkészi hivatal

1872-1935

iktatatlan iratai

C/4-7.

Lelkészi hivatal

1881-1950

iktatott iratai,
iktatókönyvek

D/1-7.

Gazdasági (háztar-

1824-1950

tási) iratok, pénztár-
könyvek, bizonylatok,
építkezések iratai

E/1-3.

Gyülekezeti

1873-1911

nyilvántartások

F/1-15.

Lelkészi naplók,

1881-1950

hirdetõkönyvek

G/1.

Iskolai iratok

1871-1947

I/1-2.

Egyházkormányzati

1831-1950

nyomtatványok,
jegyzõkönyvek,
egyéb nyomtatványok

I/3.

Egyéb, vegyes iratok

20. század

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

I
Ir

att-

z,, k

kö

ötte

ett,,

kttá

ár

rii jje

ellz

ett,,

gjje

zé

és

s,, á

álllla

ott,,

yiis

sé

ég

i
ir

attc

mó

ellh

elly

zé

és

hiiá

án

0,48 ifm

7 kötet

Lelkészi hivatal,

Az 1. kötet restaurálva,

páncélszekrény

a 2. restaurálásra szorul.

2,40 ifm

6 kötet

Páncélszekrény

A legrégibb jegyzõkönyvrõl
digitális másolat készült.

0,16 ifm

3 kötet

Lelkészi hivatal,
levéltári szekrény,
felsõ polc

1,56 ifm

4 doboz

felsõ polc

1,30 ifm

6 doboz

felsõ polc

3,19 ifm

3 kötet, 7 doboz

alsó polc

A bizonylatok selejtezésre
szorulnak / selejtezve:
dátum, jkv. sz.

0,86 ifm

1 kötet, 1 doboz

középsõ polc

0,26 ifm

3 doboz

középsõ polc

0,02 ifm

1 füzet

középsõ polc

1,13 ifm

35 kötet

Gyülekezeti

Megtartása csak indokolt

könyvtár

esetben.

0,18 ifm

1 iratcsomó

Levéltári szekrény,
középsõ polc

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

– || –

Az Evangélikus Országos Levéltár honlapja:

http://eol.lutheran.hu

Az evangélikus egyházi levéltárak adatai a MELTE (Ma-
gyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete) honlapján:

http://www.melte.hu/?q=node/39

KERTÉSZ Botond (szerk.): Útmutató az egyházközségi
levéltárak értékeinek védelméhez. Budapest, MELTE,
2000. Interneten elérhetõ:

http://archivum.piar.hu/melte/?q=node/42

Az állami levéltári törvény (1995. évi LXVI.), melyet
több alkalommal módosítottak. Interneten elérhetõ:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=9
9500066.TV

NKÖM (minisztériumi) rendelet a közlevéltárak és a
nyilvános magánlevéltárak (ide tartoznak az egyházi
levéltárak) tevékenységével összefüggõ szakmai köve-
telményekrõl, 10/2002. (IV.13.). Interneten elérhetõ:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A
0200010.NKM

BÖRÖCZ Enikõ: Az Evangélikus Országos Levéltár (Bu-
dapest) kéziratkatalógusa. 1850 elõtti kéziratok. Buda-
pest, Országos Széchényi Könyvtár, 1993.

EMBER Gyõzõ: Levéltári terminológiai lexikon. Buda-
pest, Akadémiai Kiadó, 1982.

Iratkezelõ és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú
irattáros tanfolyamok résztvevõi és oktatói számára. 2.,
bõvített kiadás. Budapest, Magyar Országos Levéltár,
2000. (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 6.)

Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltá-
ros és a levéltári kezelõ tanfolyamok hallgatói részére,
I–II. rész. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1998.

Levéltári ismeretek kézikönyve. Budapest, Tankönyvki-
adó, 1980.

A Magyarországi Ág. Hitv. Ev. Egyetemes Egyház levéltá-
rának jegyzéke, I. kötet 1791. évig. Budapest, Kellner
ny., 1912.

A Magyarországi Evangélikus Egyház levéltári anyagának
fondjegyzéke. Budapest, Új Magyar Központi Levéltár,
1983. (A magyarországi egyházi levéltárak fondjegy-
zékei III.)

Az Evangélikus Országos Levéltár által ajánlott szak-
restaurátor (2009-es adat)

OSZK – Soros Könyvrestaurátor Mûhely, 1152 Bu-
dapest, Régi Fóti út 77. Vezetõ: Simon Imola, tel.:
06-1-306 45 74, mobil: 06-20-377 39 43.

LEVÉL

ÉS

IRA

TTÁR

A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM

Az egyházi könyvtárak egyházi szakfelügyeletét az

Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója látja el,

mely jogot a gyûjtemények tulajdonjogának tiszte-

letben tartásával, az egyházi szervezet vezetõivel

együttmûködve és az egyházmegyei gyûjteményi

megbízottak közremûködésével gyakorolja.

[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 24. §. (1)]

Egyházközségi  könyvtárnak  nevezünk  minden
olyan  egyházközségi  tulajdonban  lévõ  gyûjte-
ményt, amely bármely mennyiségû könyvbõl, fo-
lyóiratból  vagy  egyéb  könyvtári  dokumentumból
áll.  A  könyvek  között  kiemelkedõ  jelentõségûek
az ún. muzeális értékû, védett könyvek.

A muzeális értékû, védett könyv fogalma

1900 elõtti bekötött kézirat;
1701 elõtt bárhol, bármilyen nyelven megje-

lent könyv;

1701–1851 között Magyarországon, bármi-

lyen nyelven megjelent könyv;

1701–1851 között külföldön megjelent hun-

garikum (magyar vonatkozású könyv);

hagyatékokból származó, 1701–1851 között

külföldön megjelent, idegen nyelvû könyv;

minden olyan könyv (évkönyv, kis füzet) vagy

folyóirat, amelyet az egyházközség valamilyen ok-
ból védettnek tart (pl. díszalbum, emlékkönyv,
gyülekezettörténet, gyülekezeti hírlevél stb.).

A muzeális, védett könyvek kezelése

Az egyházközségi vagyonleltár részeként kell

nyilvántartani; nem adható el;

a muzeális könyvekrõl leírást kell készíteni

[ld. I. melléklet], és el kell azt küldeni az Evangé-
likus Országos Könyvtárba; amennyiben nem tud-
juk eldönteni, hogy muzeális-e a könyv (pl. hiány-
zik a címlapja), szakember tanácsát kell kérni; ha
nem tudjuk elkészíteni a muzeális könyv leírását,
küldjünk a címlapról digitális másolatot az Evan-
gélikus Országos Könyvtárba vagy kérjük szakem-
ber segítségét;

a védett, muzeális értékû könyveket betörés

ellen védett helyiségben kell tárolni (betörésbiztos
zár, rács, riasztó, páncélszekrény stb.);

a muzeális könyveket lehetõleg zárt szekrény-

ben tároljuk; a rosszabb állapotban lévõ köteteket
helyezzük könyvdobozba, tokba vagy tékába, eset-
leg kössük át széles pamutszalaggal (Köpper-szalag-
gal), spárgát ne használjunk; a térképeket összehaj-
tás nélkül vagy felcsavarva, tokban ajánlatos tárolni;

bármilyen, a könyv állapotát veszélyeztetõ

körülményrõl értesíteni kell a felettes egyházi és
könyvtári felügyelõ szervet;

elveszés, megsemmisülés esetén a felelõsség

megállapítása végett vizsgálatot kell folytatni és
jegyzõkönyvet kell felvenni;

tûzbiztonsági szempontból a védett, muzeális

könyvekkel rendelkezõ egyházközségi könyvtá-
rakban ajánlott a füstérzékelõ;

KÖNYVTÁR

Egyházközségi könyvtárak kezelése

tûz- és vízkár esetében azonnal fel kell venni

a kapcsolatot szakképzett restaurátorral;

muzeális dokumentumok javítását és kötését

csak szakrestaurátor végezheti;

muzeális könyveket csak kiállítások számára le-

het kölcsönözni, és az átvételi elismervényt az egy-
házközség irattára számára iktatni kell; a kölcsön-
zésrõl értesíteni kell az egyházmegyei gyûjteményi
megbízottat és az Evangélikus Országos Könyvtárat;

muzeális értékû könyvet fénymásolni tilos;
muzeális értékû könyv fényképezéséhez vagy

digitalizálásához az egyházközség lelkészének en-
gedélyén kívül szükséges az Evangélikus Országos
Könyvtár igazgatójának engedélye is;

olvasó muzeális könyvet csak felügyelet mel-

lett olvashat a lelkészi hivatalban vagy a szakgyûj-
temény olvasótermében.

Az egyházközségi könyvtár fizikai
állapotának megõrzése, védelme

a könyveket összegyûjtve, egy helyen, lehetõ-

leg az egyházközség egyik irodájában kell õrizni;

a lelkész saját könyvtára és az egyházközségi

könyvtár egymástól jól elkülöníthetõ módon ke-
zelendõ;

ha a lelkésznek a gyülekezet egyik tagja

könyvet ajándékoz, tisztázni kell, hogy az egyház-
községi könyvtár vagy a lelkész személyes könyv-
tára számára történt-e az adományozás;

KÖNYVTÁR

Sérült könyv dobozban

a könyveket zárt könyvszekrényben vagy nyi-

tott könyvespolcokon kell elhelyezni (rendszeres
takarítással a por által okozott károsodás megaka-
dályozható);

100 évnél régebben megjelenõ könyv nem

kölcsönözhetõ, csak a lelkészi hivatalban, felügye-
let mellett olvasható;

a külsõ kölcsönzéseket vagy nyilvántartási fü-

zetben ajánlatos vezetni, vagy átadás-átvételi
jegyzéket kell készíteni;

gyúlékony anyagokat nem szabad a könyvek

közelében tárolni; legyen a helyiségben széndi-
oxidos tûzoltó készülék;

a helyiségben, amelyben a könyveket tárol-

ják, a hõmérséklet ne legyen 20 °C-nál magasabb
(megengedett: 16–20 °C); a magas hõmérséklet
és alacsony páratartalom a papír, ill. a bõr s egyéb
kötés kiszáradásához, széttöredezéséhez vezet;

a légnedvesség (relatív páratartalom) 45–55

% között lehet (optimális: 50 %); a magas páratar-
talom a penészgombák és egyéb kártevõk elsza-
porodásához vezet; a méréshez pár ezer forintért
lehet vásárolni a mûszaki boltokban hõmérséklet-
és páratartalom-mérõ berendezést;

nedvesség ne érje azt a helyiséget, ahol köny-

veket tárolunk (vízcsövektõl, beázástól óvjuk);

padlón (kövön) még dobozban sem tároljunk

könyveket – az állványok vagy polcok legalább 10
cm-re legyenek a padlótól;

ha nedvesség éri a könyveket, akkor egy jól

szellõzõ helyiségben (vagy szabad levegõn) szárít-

KÖNYVTÁR

Helytelenül tárolt, sérült könyvek

suk ki õket, lehetõleg felállítva, legyezõsen kinyit-
va, idõnként a lapokat hajtogatva;

a penészes papírokat, könyveket el kell külö-

níteni, mert megfertõzi egész könyvtárunkat; a
penészes könyveket fertõtleníteni kell – ha ezt
észleljük, szakemberhez kell fordulni;

a fényviszonyok tartósan nem emelkedhet-

nek 50 lux fölé; közvetlen fénytõl óvni kell a
könyveket, az ablakokra sötétítõt kell szerelni;

a könyvekben lehetnek rovarkártevõk (pl. élõ

könyvszú), illetve tavasszal, szellõztetéskor bele-
kerülhetnek a könyvekbe rovarok – ha ezt észlel-
jük, szakemberhez kell fordulni;

ragasztószalaggal (pl. cellux), háztartásokban

használatos ragasztókkal nem szabad a könyvet
javítani; szakszerûtlen javítás helyett forduljunk
szakemberhez.

Egyházközségi könyvtár feldolgozása

Az egyházi szervezetek kötelesek a tulajdonukban
lévõ könyvanyagról nyilvántartást (leltári jegyzéket)
készíteni, melyben az értékes mûveket darabon-
ként tüntetik fel.

Az [Evangélikus] Országos Könyvtár a leltári

jegyzék alapján ellenõrzi a gyûjteményi anyag álla-
potát, és javaslatot tehet a fenntartónak:

a) egyes értékes mûvek biztonságos és szakszerû

õrzésére, az elektronikus, illetve mechanikus véde-
lem biztosítására,

b) az értékes, illetve rossz állapotban lévõ köte-

tek restaurálására, biztonsági másolat készítésére,

c) az anyag áthelyezésére kiemelt egyházközségi

gyûjteménybe, illetve az [Evangélikus] Országos
Könyvtárba.

[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 24. §.

(2)-(3)]

A könyveket elhelyezhetjük teológiai szakok és

témák  szerint  a  polcokon,  ábécé-rendben  vagy
egyéb,  a  használatot  megkönnyítõ  csoportosítás-
ban. A témák szerint csoportosított könyvek kap-
hatnak  külön  betûjelet  és  elláthatjuk  õket  külön
számokkal: pl. Egyháztörténet – E 1, E 2…; Bibli-
ák – B 1, B 2…; Történelem – T 1, T 2 stb.

A könyvek legegyszerûbb (nem adatbázisban

történõ) feldolgozásának a módja:

a polcokon elhelyezett könyveknek leltári

számot kell adni; lehetõleg a folyószám-sorrendet
kövessük – 1, 2, 3, 4 stb. –, mert így könnyen
helyre tehetõek, ill. ellenõrizhetõek a könyvek; az
egyházközség nevének a kezdõbetûjével is kezd-
hetjük a leltári számot: K 1, K 2, K 3 stb;

a címlap verzójára (másik oldalára) rá kell

nyomni a gyülekezet pecsétjét, és a könyv leltári
számát a pecsét alá kell beírni – ne írjunk vagy pe-
csételjünk soha szövegre vagy képre, a lehetõ legki-
sebb betûkkel és számokkal írjuk ki a leltári számot;

könyvtári nyomtatványokat forgalmazó bolt-

ban (KELLO, 1134 Budapest, Váci út 19.) lehet
leltárkönyvet venni: a folyószámsorrenddel ellá-

KÖNYVTÁR

Rendezett egyházközségi könyvtár

tott  könyveket  a  leltárkönyvbe  kell  beírni  [ld.  II.
melléklet];  a  leltárkönyvet  célszerû  a  könyvekkel
együtt  a  zárt  könyvszekrényben  vagy  az  egyház-
község leltári jegyzõkönyveivel együtt õrizni;

a könyv adatait egyszerûsített módon táblázat-

ba (Microsoft Office Excel vagy OpenOffice Calc)
lehet leírni, ezáltal különbözõ szempontok szerint
kereshetünk a könyvek között vagy valamilyen
adatbázisba késõbb áttölthetjük adatainkat;

a táblázat a következõ mezõkbõl épüljön fel:

a  tulajdonos  egyházközség  neve;  leltári  szám;  a
szerzõ  vezetékneve;  a  szerzõ  keresztneve;  a
könyv címe (lehet rövidíteni); a fordító, szerkesz-
tõ neve; megjegyzés a címhez (pl. kézirat, hánya-
dik kiadás stb.); a kiadás vagy nyomtatás helye; a
kiadás  vagy  nyomtatás  éve;  a  kiadó  vagy  nyom-
dász neve; a könyv terjedelme (lapszám = l. vagy
darabszám  =  db);  a  könyv  mérete  (magassága
centiméterben);  a  kötet  tényleges  vagy  becsült
ára; a könyvek témája szerint egy vagy több tárgy-
szót is megadhatunk; a régi tulajdonos(ok) neve;
a  könyv  állapotára  vonatkozó  megjegyzések;
egyéb megjegyzések [ld. III. melléklet];

a könyvtári feldolgozással kapcsolatos kérdé-

sekkel felkereshetõ az Evangélikus Országos
Könyvtár.

KÖNYVTÁR

Rendezett egyházközségi könyvtár

Egyéb

Az egyházközség által kiadott könyvekbõl és

folyóiratokból, hírlevelekbõl két példányt köteles
példányként el kell küldeni az Evangélikus Orszá-
gos Könyvtárba.

A hosszú távú megõrzésre szánt digitális do-

kumentumokat ajánlatos idõnként az éppen ak-
tuális számítógépes eszközre menteni, vagy olyan
szerveren tárolni, amelyen rendszeresen végez-
nek biztonsági mentést. A hálózaton számos cikk
foglalkozik a témával, ld. többek között: – www.

mek.oszk.hu/html/irattar/eloadas/2005/netwsh

2005mi.ppt;

UNESCO Charta a digitális örökség

védelmérõl: http://www.unesco.

hu/index.php?id=508&

type=node.

MELLÉKLETEK

I. Minta a muzeális
könyvek bejelentéséhez

Az egyházközség neve:
……........……....................……..

A könyv jelzete: K 9

A könyv címe:
[Biblia. Germ.] Biblia, das ist die gantze Heilige
Schrifft, deudsch D. Mart. Luther.

Megjelenési adatok:
Wittemberg, gedruckt durch Lorentz Seuberlich,
1599.

Terjedelmi adatok:
[28], 332; 372 ff. – 2° – plur. fig. xylogr. [sok fa-
metszet van benne]

Bibliográfiai azonosító:
VD 16 B 2835

A kötet állapota:
Hiány: 1. rész: D3-6, E6, F6; 2. rész: Nnn6-Qqq6.
A kötésbõl csak a fatáblák maradtak fenn. A papír
gyûrött, rovarrágott és szakadt. A fûzés szétesett.

KÖNYVTÁR

TULAJDONOS

YHÁZKÖZSÉG

NEVE

LEL

TÁRI

SZÁM

SZERZÕ

VEZETÉK

NEVE

SZERZÕ

KERESZT

NEVE

könyv

ÍME

FORDÍTÓ,

szerk

esztõ

neve

Megjegyzés

címhez

kiadás

vagy

nyomtatás

HEL

Egyházközség

K 1

Luther

Martin

Kis kátéja

Prõhle Károly, ifj.

Budapest

neve

Egyházközség

K 2 -

Evangélikus

Budapest

neve

I-XVII.

naptár 1954-1970

Egyházközség

K 3

Székács

József

A keresztyén

6. kiadás

Budapest

neve

vallástan
katekizmusa

Egyházközség

K 4

Porádek Swaté

Nowé…wyd. Budapest

neve

… Passie

Egyházközség

K 5

Passió

Törteli Lajos

2. kiad.

Budapest

neve

Egyházközség

K 6

Keresztyén

7. kiad.

Budapest

neve

-1-3.

énekeskönyv

Egyházközség

K 7

Oravala

Aukusti

A paraszt-

Podmaniczky Pál

2. kiad.

Budapest

neve

próféta

Egyházközség

K 8

Bon-

Dietrich

Widerstand

Bethge, Eberhard 13. Aufl.

München

neve

hoeffer

und Ergebung…

Egyházközség

K 9

Biblia, das ist

Luther, Martin

Wittemberg

neve

die gantze
Heilige Schrifft…

Egyházközség

K 10

[Biblia. Újszö-

MEÖT Bibliafor-

Budapest

neve

vetség.] Biblia:

dító Szakbizott-

Istennek az Új-

sága

szövetségben
adott kijelentése

III. melléklet

kiadás

vagy

nyomtatás

ÉVE

kiadó

vagy

nyomdász

NEVE

TERJEDELEM

MÉRET

kötet

ÁRA

TÁRG

YSZÓ

régi

tulajdonos(ok)

NEVE

könyv

ÁLLAPOTÁRA

vonatk

ozó

MEGJEG

YZÉSEK

YÉB

MEGJEG

YZÉSEK

1953

Ev. Egyet.

50 l.

14 cm

500

káté

Ajándék Ko-

Sajtóo.

vács Z-tõl.

1953-

Ev. Egyet.

17 db

20 cm

8.500

naptár

Évenkénti vétel.

1969

Sajtóo.

1885

Kilián

111 l.

21 cm

5.000

káté

Könyvtárrendezés

Frigyes

során került elõ.

1899

Koloman

80 l.

16 cm

2.000

passió

Szakadt kötés.

Könyvtárrendezés

Róza

során került elõ.

1934

Fébé

23, [1] l. 15 cm

500

passió

Könyvtárrendezés
során került elõ.

1912

Hornyán-

VIII,

16 cm

3.000

énekes-

Könyvtárrendezés

szky

508 l.

könyv

során került elõ.
3 példány.

1946

Ev. Evan-

378,

24 cm

1.500

életrajz

Könyvtárrendezés

gélizáció

[1] l.

során került elõ.

1966

Chr. Kaiser

331 l.

19 cm

2.000

levelek

Ajándék B. I.-
nétõl, 1973

1599

Lorentz

[28],

100.000 Biblia,

József Lász-

A kötésbõl csak

Muzeális! Sok

Seuberlich

332;

német

ló adomá-

a fatáblák ma-

fametszettel.

372 ff.

nya, 1963

radtak fenn.
A papír gyûrött,
rovarrágott és
szakadt. A fû-
zés szétesett.
Több levél hiányzik.

1977

Ref. Zsinati 350 l.

21 cm

800

Biblia,

Könyvtárrendezés

Iroda

Újszövet-

során került elõ.

ség,
magyar

Evangélikus Országos Könyvtár honlapja:

http://konyvtar.lutheran.hu

Az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének a honlapja:

http://www.eke.hu/

22/2005. (VII. 18.) NKÖM rendelet a muzeális könyv-
tári dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával
kapcsolatos szabályokról a „muzeális könyvtári doku-
mentumok nyilvántartása” menüpont alatt:

http://www.eruditio.hu/mokka-r/

Evangélikus könyvtárak hálózati katalógusa:

http://corvina.lutheran.hu:8080/WebPac/Corvina
Web

MOKKA-R, a régi, muzeális könyvek (dokumentu-
mok) adatbázisa:

http://www.eruditio.hu/lectio/mokka-r
http://www.eruditio.hu/lectio/mkdny
http://www.mokka.hu/?q=mokka-r/nyitolap

MOKKA – Magyar Országos Közös Katalógus:

http://www.mokka.hu

Nemzetközi katalógus:

http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html

KASTALY Beatrix: A könyvtári állomány megõrzése és
védelme. Könyvtárosok kézikönyve 4. Szerk. Horváth
Tibor és Papp István. Budapest, Osiris, 2002, 195–259.

KURTA József: Rövid útmutató egyházi levéltárak és
könyvtárak védelméhez. In Református Szemle, (99)
2006, 821–824.

PAPP Ivánné: Értékes könyveink számbavétele. In Lelki-
pásztor, XLV (1970), 225–231.

Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyûjtemény. Ösz-
szeállította PINTÉR Márta. Budapest, Országos Széché-
nyi Könyvtár, 1974.

Az Evangélikus Országos Könyvtár által ajánlott szak-
restaurátor (2009-es adat)

OSZK – Soros Könyvrestaurátor Mûhely, 1152 Bu-
dapest, Régi Fóti út 77. Vezetõ: Simon Imola, tel.:
06-1-306 45 74, mobil: 06-20-377 39 43.

KÖNYVTÁR

A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM

A muzeális jellegû tárgyak és gyûjtemények egyházi szakfelügye-

letét az [Evangélikus] Országos Múzeum igazgatója látja el, mely

jogot a gyûjtemények tulajdonjogának tiszteletben tartásával, az

egyházi szervezet vezetõivel együttmûködve és az egyházme-

gyei gyûjteményi megbízottak közremûködésével gyakorolja. A

gyûjteményi megbízott tevékenységérõl, az egyházmegye terüle-

tén lévõ egyházi épületek, mûtárgyak és egyéb értékek állagá-

ban bekövetkezett változásokról, illetve változatlanságokról

évente jelentést tesz a Gyûjteményi Tanácsnak.

[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 30. § (1)-(5)]

Az  egyházközségek  tulajdonában  számos  ipar-,
képzõ- és népmûvészeti tárgy található. Érdemes
nemcsak  az  oltárfelszerelésekre  gondolnunk,  ha-
nem  pl.  lelkészportrékra,  hagyatékokból  szárma-
zó  tárgyakra,  bútorokra  stb.  Bizonytalanok  lehe-
tünk az adott tárgyak muzeális/védett értékét ille-
tõen, ezért a legfõbb alapelv az legyen: MINDEN-
RE VIGYÁZZUNK!

A hivatal kötelezõ leltárjegyzékének külön ki

kell térnie ezekre a tárgyakra is. Minden lelkész-
váltáskor – beleértve több lelkésszel bíró gyüleke-
zetek esetében az egyik lelkész távozását is – eze-
ket a leltárokat ellenõrizni kell.

A leltárhoz ajánlatos – kizárólag belsõ használat-

ra – fotódokumentációt készíteni a tárgyakról. Ez
vagyonvédelmi és mûtárgyvédelmi szempontból is
fontos. A dokumentáció lehetõleg tartalmazzon
egy teljes nézetet és néhány részletfotót is.

A tárgyakat száraz, lehetõleg pormentes helyen

kell tárolni. A nemesfémbõl készült kegytárgyakat
páncélszekrényben, a többit jól zárható szekrény-
ben, helyiségben tároljuk. Lakatlan parókián,
könnyen hozzáférhetõ sekrestyében semmilyen
kegytárgyat ne tároljunk!

Festmények

a)  Olajképek  –  olajfestékkel,  rendszerint  vászon-
ra,  esetleg  fára  készült  alkotások.  Az  oltárképek
többsége ezzel a technikával készült. Az esetleges
jelzet és a stílus alapján több-kevesebb pontosság-
gal megállapítható a koruk, így értékük is. Az olaj-
képeket  nedvességtõl  védeni  kell.  Mivel  templo-
mainkat egyáltalán nem vagy csak részben fûtjük,
oltárképeink  állandó  veszélynek  vannak  kitéve.
Idõnként át kell vizsgálnunk. Ha kerek fehér vagy
sötét foltokat találunk az olajképeken, az gombás
fertõzés, és a levegõ túlzott páratartalmára utal. A
gombás  felületet  száraz  ecsettel  tisztítsuk  meg.
Súlyosabb  esetben  forduljunk  restaurátorhoz.
Portréinkat, egyéb olajképeinket függesztve tárol-
juk,  rendszeresen  portalanítsuk.  A  sérüléseket,
kagylósodott  felületet,  a  vakrámától  esetlegesen
elvált  részeket  semmiképpen  ne  kezeljük  ma-
gunk, forduljunk szakemberhez.

b) Akvarellek – vízfestékkel, papírra készült al-

kotások. Oltárképként nem fordulnak elõ. Taná-
csos üvegezett keretben függesztve tárolni. (Ez
grafikákra is érvényes.)

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

Az egyházközség tulajdonában lévõ

kegytárgyak, ipar- és képzõmûvészeti

alkotások kezelése

Fatárgyak, -szobrok

a) Festett vagy festetlen, különféle fából készült fa-
ragványok díszítik sok helyütt oltárainkat, szószé-
keinket és keresztelõ medencéinket, illetve a pad-
végeket.  Legnagyobb  veszély  a  szuvasodás  és  a
nedvesség. Fertõzések esetén, különösen, ha elõ-
rehaladott,  szakemberhez  kell  fordulni.  A  sérült,
levált  darabokat  elkülönítve,  becsomagolva  meg
kell õrizni a helyreállítás érdekében. A portalaní-
tás  fontos,  ne  használjunk  semmiféle  vegyszert,
tisztítószert.  Ha  a  régi  festés,  aranyozás  kopott,
semmiképpen  ne  próbálkozzunk  házilagos  javí-
tással, átfestéssel.

b) Képkeretek. Eljárás ugyanaz.
c) Faragott gyertyatartók, csillárok. Házilag a fa

részeket ne javítsuk, az elektromos rendszert ér-
demes tízévente felülvizsgálni. Többit ld. fent.

Fémtárgyak

Aranyozott,  ezüst,  ezüstözött,  sárga-,  illetve  vörös-
réz, bronz- és óntárgyak lehetnek oltári gyertyatar-
tók,  úrvacsorai  és  keresztelõi  edények,  csillár,  ke-
resztelõ  medence  fedele,  egyéb  díszítmények,  rá-
csok stb.

TILOS ezen tárgyak esetében a saját kezû beavat-
kozás. Pl.:
– forrasztás

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

Megrongálódott olajkép restaurálás elõtt

– cinezés
– reszelés
– vágás
– csiszolópapír használata
– lakkozás
– Sidol használata
– háztartási súrolószerek, paszták (pl. Cif) haszná-

lata

– bármely más „javítás”.

Tisztítási javaslat: közvetlenül használat után az

úrvacsorai és a keresztelõi edényeket langyos víz-
zel kimossuk, és puha ruhával szárazra töröljük.

a) Réztárgyak tisztítása bezöldült, ill. megszür-

kült felület esetén: 3 dl forró vízben 1–1 evõkanál
sót és ecetet oldjunk fel. Ezzel az oldattal és erõ-
sebb felületû vászonnal dörzsöljük végig a tárgyat,
majd öblítés után töröljük szárazra.

b) Óntárgyak. Az ólom és ón vegyületei mérge-

zõek, ezért ne használjuk úrvacsoraosztásra. Tisz-
tításuk: forró mosószeres vízzel mossuk át a tár-
gyakat, öblítés, szárazra törlés. A tárgyakat 17 °C
alatt, illetve tölgyfából készült szekrényben ne tá-
roljuk. Tilos az ónedényeket sugárzó hõnek kiten-
ni, pl. benne vizet melegíteni.

c) Ezüst tárgyak. Meleg vízzel öblítés, puha ruhá-

val áttörlés. Ha a tárgy fényével nem vagyunk elé-
gedettek, akkor kizárólag ezüst polírozására ké-
szült, kereskedelmi forgalomban található folyé-
kony szerrel, tisztítókendõvel ápolhatjuk. (Vigyázat!

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

Megrongálódott olajkép restaurálás közben

Ezüstözés esetében a bevonat minden polírozással,
fényesítéssel kopik.) Nagyon régen tisztított, befe-
ketedett tárgy esetében forduljunk szakemberhez.

d) Az aranyozott tárgyak bevonata igen vékony

és sérülékeny, ezért a polírozó szerektõl tartóz-
kodjunk. A felhasználható törlõkendõ vagy szar-
vasbõr ékszerboltokban kapható.

Textilek

A pamut-, selyem-, vászon-, gyapjúszövetû vagy
-hímzésû terítõk nagyjából egyforma gondosko-
dást igényelnek.

a) Tárolásuk. Száraz, hûvös, pormentes helyen

(zárt,  átszellõztethetõ  szekrényben).  Mivel  a  haj-
togatás  egyes  anyagokban,  hímzésekben  mara-
dandó  nyomot  hagy,  ezért  kerüljük!  Lehetõleg

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

Kehely tisztítás elõtt és után

Helytelenül tárolt, meggyûrõdött olajkép

textilhengerre  (méteráru  tárolására  használják,
ilyen  üzletekbõl  kérhetõ)  feltekerve  tároljuk,  víz-
szintes  helyzetben.  Molyirtó  használata  és  rend-
szeres cseréje a tároló szekrényben kötelezõ. Vi-
gyázzunk, a textilekkel ne érintkezzék!

b) TILOS: történeti értékû vagy korú textilek há-

zilagos tisztítása, a tisztítás és mosás nélküli vasa-
lás, a forró vasalás. TILOS a forró vízben történõ
mosás, az erõs mosószerek, folttisztítók és klóros
szerek (hypo) használata.

c) Nagyobb sérülés javítása céljából forduljunk

szakemberhez.

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

Példa az egyházközség tulajdonában
lévõ tárgyak nyilvántartására

A leltárhoz, amely az átadás-átvételi jegyzõköny-
vek állandó melléklete, az alábbi rendszerû táblá-
zatot kérjük kitölteni. (A táblázat az érvényes mú-

zeumi, iparmûvészeti szakanyag nyilvántartásá-

hoz kiadott leltárkönyvek alapján készült.)

A tárgyak leírásában – ha szükséges –

segítséget nyújt az Evangélikus

Országos Múzeum.

A restaurátor által helyrehozott kép

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

LELTÁRI SZÁM

MEGNEVEZÉS

DARAB

LEÍRÁS

1987.1

oltárkép

Krisztus a kereszten, mellékalakok nélkül.
A háttérben, sötét égbolt elõtt egy város
körvonalai. A kép alsó sávján felirat:
Megszenteltettünk a Jézus Krisztus tes-
tének egyszer való áldozattyának általa.

1987.2

kehely

Sima, fényes felületû, díszítetlen kehely.
Összecsukható. Vsz. tábori lelkészi készletbõl.

1987.3

kehely

Sima felületû, harangszerûen szélesedõ
cuppa, levelekkel díszített cuppakosár.
A nodus 6 szögletû, foglalt ékkövekkel.
A talp 6 karéjos, peremén körbefutó
filigrándísszel.

1992.4

oltárterítõ

Sötétzöld selyem, fehér liliomokkal,
arany rojttal.

2008.5

gyertyatartó

Aranyozott, kagylódíszekkel és levelekkel
tagolt szár, 3 csigában végzõdõ láb.

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

KOR

KELETKEZÉS

KÉSZÍTÕ

ANYAG,

MÉRET

ÁLLAPOT

HELYE

TECHNIKA

19. sz.

Nyugat-Magyar-

ismeretlen

olaj, vászon

268x125 cm

Megfelelõ

eleje

ország

1940

ismeretlen

ipari

nikkelezett

M: 18,3 cm

Jó

körül

réz

d/cuppa: 9,2 cm
d/talp: 10 cm

17. sz.

vsz. Pozsony

ismeretlen; KN

ezüst (egykor

M: 21,3 cm

Az aranyozás

környéke

mesterjegy (egye-

aranyozva);

d/cuppa: 10, 4 cm

nagyrészt leko-

lõre feloldatlan)

ötvösmunka

d/talp: 10,6 cm

pott. 3 ékkõ
elveszett.
A talpon hor-
padás. Restau-
rálásra szorul.

20. sz.

vsz. Vas megye

ismeretlen (a gyüle-

selyem, selyem-

M: 316x97 cm +

Ép. A hímzés

eleje

kezet asszonyainak

szál, fémszálas

rojt (8 cm)

kicsit meg-

felajánlása)

rojt; laposhímzés

fakult.

18. sz.

Nyugat-Magyar-

ismeretlen

hársfa, aranyfüst;

M: 78 cm

Ép, szúmentes.

közepe

ország vagy

faragott

talp sz.: 19 cm

Az aranyozás

Ausztria

a felsõ része-
ken kicsit meg-
kopott. Viasszal
enyhén
szennyezett.

Evangélikus Országos Múzeum honlapja:

www.evangelikusmuzeum.hu

Restaurálással foglalkozó honlapok:

http://www.hoppmuzeum.hu/muhely.php

http://festmenyrestauralas.lapunk.hu/?modul=
oldal&tartalom=108572

http://www.chemonet.hu/hun/teazo/gyujt/kemia.
html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Restaur%C3%A1l%C
3%A1s

BAKAYNÉ PERJÉS Judit: Raktározás, tárolóeszközök és
csomagolóanyagok. Budapest, NKÖM, 2005.

BARDOLY István – HARIS Andrea (szerk.): A magyar
mûemlékvédelem korszakai. Budapest, OMvH, 1996.
(Mûvészettörténet-Mûemlékvédelem IX.)

BUZINKAY Péter: Mûkincsem van – mit tegyek, mit te-
hetek? Budapest, KÖH, 2004.

CSERHÁTI József – ESZE Tamás: Egyházi épületek és
mûtárgyak gondozása. Budapest, Képzõmûvészeti
Alap, 1971.

DÁVID Katalin: Magyar egyházi gyûjtemények kincsei.
Budapest, Corvina Kiadó, 1981.

DERCSÉNYI Dezsõ: Mai magyar mûemlékvédelem. Bu-
dapest, Magvetõ Kiadó, 1980.

FOGARASI Zsuzsa: Hogyan gondozzuk klenódiumain-
kat? Kecskemét, Ráday Múzeum, 2006.

KISS László: Ezüst- és porcelánjelzések. Pozsony, 2004.

KÕSZEGHY Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a kö-
zépkortól 1867-ig. Budapest, 1936 (reprint kiadás:
Közgyûjtemények Országos Fõfelügyelõsége).

NÉMETH Gábor: Ónedények. Budapest, Múzsák Köz-
mûvelõdési Kiadó, 1983. (Évezredek, évszázadok kin-
csei).

PUSZTAI László: Öntöttvasmûvesség Magyarországon
(63. Öntészeti Világkongresszus tiszteletére). Budapest,
Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület,
1998.

SZENTKIRÁLYI Miklós: Még egyszer a restaurálásról –
Quot homines, tot sententiae (Ahány ember annyi véle-
mény). In Örökség, 12 (2008), 6. szám, 16–17.

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM

SZENTKIRÁLYI Miklós – SZABÓ ÉVA: Festmények rönt-
genvizsgálata. In Magyar Radiológia, (79) 2005, 6.
szám, 298–340.

SZENTKIRÁLYI Miklós: A Restaurátorok Egyesülete, a
Restaurátor Kamara szükségessége. In Mûemlékvéde-
lem, XLVII (2003), 6. szám, 386–390.

SZENTKIRÁLYI Miklós: A Magyar Restaurátorkamara
Etikai Kódexe. In Magyar Mûvészeti Fórum, 1998, 1–2.

TENKE  Sándor  (fõszerk.):  Magyar  református  egyházak
javainak  tára:  a  határontúli  református  gyülekezetek
templomai, felszerelési tárgyai, könyv és iratanyaga. Bu-
dapest,  Országos  Református  Gyûjteményi  Tanács,
1999-.

VELLEDITS Lajos: A restaurálás. Budapest, Corvina Ki-
adó, 1981. (Mûhelytitkok).

ZOMBORI István (szerk.): Katolikus múzeumok és kincs-
tárak Magyarországon. Budapest, Magyar Egyháztörté-
neti Enciklopédia Munkaközösség, 2001.

KEGYTÁRGY

AK,

ÉS

KÉPZÕMÛVÉSZETI

ALK

TÁSOK

Textilek helyes tárolása

Elsõ alapvetés:

Inkább javítsunk rendszeresen, mint építsünk
nagy ritkán!
A karbantartás célravezetõbb és gazdaságo-
sabb, mint a felújítás.

Második alapvetés:

A kis hibát szüntesd meg, s ne várd meg a
nagy károsodásokat!
A helyi beázásokból végül a vezérgerenda
korhad el.

Harmadik alapvetés:

Minden, ami megtartható, tartsuk meg!
Mûemléket történeti anyagokkal és történeti
technikákkal, hiteles módon kell megõrizni!
A kicserélt, újjáépített elem már nem mûem-
lék, csak utánzat, történeti értéke elveszett.

Negyedik alapvetés:

Mûemlékhez értõ építész vagy mérnök 5
évenként vizsgálja felül a mûemlék általános
állapotát!
A szakember pénzbe kerül, de sok kiadást
megelõzhet a kellõ idõben feltárt baj.

Ötödik alapvetés:

Keresd a vizet!
Bármilyen falrepedés és süllyedés, vakolat-
mállás, felázás oka rendszerint az el- és befo-
lyó vízben keresendõ.

Az épület károk 90–95%-a összefügg a vízel-
vezetés és szigetelés hiányával.

Hatodik alapvetés:

A tetõt, a csatornát, tél elõtt és tél után, ki
kell javítani és tisztítani!
A rendszeresen átvizsgált vízelvezetõ elemek
megelõzik a súlyos károkat.

Hetedik alapvetés:

Fát, bokrot olyan messzire ültesd a faltól, ami-
lyen magasra nõ majd a telepített növény!
A vízháztartás legyen állandó és egyenletes –
térben és idõben.

Nyolcadik alapvetés:

A fal külsõ tövében ne virágos kert és ne be-
ton járda legyen, hanem õsgyep!
Az alapok túlzott kinyitása (kapált kert), vagy
túlzott bezárása (épület körüli járda) árt az
épület vízháztartásának.

Kilencedik alapvetés:

A fal belsõ vizesedését ne lambériával takar-
juk le! A lambéria nem old meg semmit, csak
eltakarja a létrejövõ gombafertõzést.

Tizedik alapvetés:

A tetõrõl lefolyó víz a fal tövétõl 2–3 m-re
ömöljék ki a csatornából, s onnan is árokban
vagy lejtõn el kell vezetni!

MÛEMLÉKVÉDELEM

A mûemlékvédelem és karbantartás

tizenhárom+1 alapvetése

Hiába gyûjtjük össze a csapadékvizet, ha
nem vezetjük el, nagy károkat idézünk elõ.

Tizenegyedik alapvetés:

Cement és mûgyanta felhasználása mûemlék
esetében kerülendõ!
A cementkõ és mûgyanta vízzáró, zsugorodó
és sokkal erõsebb az átlagos vakolatnál, ezért
annak kiegészítésére, pótlására nem alkal-
mas.

Tizenkettedik alapvetés:

Az  oltárok,  szobrok,  képek  átfestése  tilos!  A
mûtárgyak lakkos és olajfestékes bemázolása
az alapanyagukat bezárja, befülleszti.
A  mûtárgyakra  megfontolatlanul  rákent  fes-
tékanyagot  sokszor  milliós  költséggel  lehet
csak eltávolítani.

Tizenharmadik alapvetés:

Engedély nélkül, átgondolatlanul ne véssünk
a falakban, a vakolatot ne verjük le!
Több száz éves falfestés a vakolat alatt is le-
het, ott is, ahol nem látszik.

+1 alapvetés:

Legyünk jóban a KÖH szakembereivel!
Sokat segíthetnek nekünk, ha okosan kihasz-
náljuk szakértelmüket.
A Hivatal nem ellenség. Ha bírál, ha kifogá-
sol, sokszor csak a munkáját végzi.

MÛEMLÉKVÉDELEM

Helytelen tárolás

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

http://www.koh.hu/

Mûemlékek

http://muemlekem.hu/

http://muemlek.lap.hu/

BARABÁS Jenõ – GILYÉN Nándor: Vezérfonal né-
pi építészetünk kutatásához. Budapest, Mûszaki
Kiadó, 1979.

DOBOS Lajos: Magyar mûemlékek. 2. kiadás. Bu-
dapest, Képzõmûvészeti Alap, 1978.

FEJÉRDY Tamás: Mûemlékem van – mit tegyek,
mit tehetek? Budapest, KÖH, 2003.

GERÕ László: Magyar mûemléki ABC. Budapest,
Mûszaki Kiadó, 1984.

KÁLDI Gyula – VÁRALLYAY Réka (szerk.): Útmu-
tató épített és tárgyi örökségünk megóvásához.
Budapest, KÖH és Teleki László Alapítvány, 2004.

KRÄHLING János: Evangélikus templomok a mai
Magyarországon. Budapest, Nemzeti Tankönyvki-
adó, 2004. (Veszendõ templomaink III.)

Magyar mûemlékvédelem 1 – : az Országos Mû-
emléki Felügyelõség évkönyve. Budapest, OMV-
KÖH, 1960-.

PASZTERNÁK István: Régészeti örökségünk védel-
mében – mit tegyek, mit tehetek? Budapest, KÖH,
2003.

MÛEMLÉKVÉDELEM

Elhanyagolt, vízes állapot

A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM

Egyházközségi gyûjtemények
megõrzéséért felelõs személyek

Az egyházközség lelkésze (igazgató lelkésze) és
felügyelõje

Egyházközségi gyûjtemények egyházi
felügyelõje

Esperes, egyházmegyei elnökség, MEE Gyûjtemé-
nyi Tanácsa (http://gyt.lutheran.hu), egyházme-
gyei gyûjteményi megbízott

Egyházi levéltárak ágazati szakmai
felügyelõje

Evangélikus Országos Levéltár, igazgató
1085 Budapest, Üllõi út 24.
06-1-317 18 26
eol@lutheran.hu

Egyházközségi könyvtárak ágazati
szakmai felügyelõje

Evangélikus Országos Könyvtár, igazgató
1085 Budapest, Üllõi út 24.
06-1- 317 25 32
konyvtar@lutheran.hu

Az egyházközségek tulajdonában lévõ
tárgyak kezelésének ágazati szakmai
felügyelõje

Evangélikus Országos Múzeum, igazgató
1052 Budapest, Deák tér 4.
06-1-317 41 73
eom@lutheran.hu

Az egyházközségi épületek és
mûemlékek egyházi szakmai
tanácsadója

Magyarországi Evangélikus Egyház, Országos
Iroda, Építési és Mûemléki Osztály
1085 Budapest, Üllõi út 24.
06-1-429 20 33
http://orszagos.lutheran.hu/osztalyok/
epitesi-es-muemleki-osztaly

A Gyûjteményi Tanács tagjai
(2006–2012)

Alpárné  Szála  Erzsébet,  Antal  Mária,  Czenthe
Miklós,  Harmati  Béla  László,  Hubert  Gabriella,
Jáni János, Kertész Botond, Keveházi László, Kon-
dor  Péter,  Koszorús  Oszkár,  Mányoki  János,
Szalipszki Péter.

SZAKFELÜGYELETEK

Szakfelügyeletek

IV. fejezet – Egyházmegyei
gyûjteményi megbízott
és egyházmegyei elnökség

11.§ (1) A gyûjteményi megbízott az egyházme-
gye választott tisztségviselõje. A tisztségviselõ sze-
mély adatairól (név, cím, telefon stb.) a Gyûjtemé-
nyi Tanácsot haladéktalanul tájékoztatni kell.
Amennyiben az egyházmegyében nem került sor
gyûjteményi megbízott megválasztására, feladatát
az esperes látja el.

(2) Gyûjteményi megbízott könyvtári, levéltári

vagy múzeumi érdeklõdésû vagy szakképzettségû
személy lehet.

(3) A gyûjteményi megbízott munkájában szo-

rosan együttmûködik az egyházmegye esperesé-
vel és felügyelõjével, akik segítik munkáját.

(4) A gyûjteményi megbízottak szakmai fel-

ügyeletét  a  könyvtári,  levéltári  és  múzeumi  ága-
zatvezetõk  látják  el.  Az  ágazatvezetõk  szükség
esetén  javaslatokat  tesznek  a  gyûjteményeket
fenntartó egyházi szervezetek felé.

(5) Az egyházmegyei gyûjteményi megbízott

évente beszámolási kötelezettséggel tartozik az
egyházmegyei közgyûlésnek és a Gyûjteményi Ta-
nácsnak.

12.§ (1) A gyûjteményi megbízott feladata:

a) az egyházmegyei gyûjteményi – részletes,

helyes és teljeskörû adatokat tartalmazó – nyil-
vántartás vezetése, valamint a nyilvántartás adata-
inak megküldése az ágazati szakfelügyeletet ellátó
országos gyûjtemények részére,

b) az egyházmegyéhez tartozó egyházi szerve-

zetek gyûjteményi jellegû anyagairól (könyvek, le-
véltári iratok, kegytárgyak) készült nyilvántartások
vezetésének felügyelete, az elkészült nyilvántar-
tások összegyûjtése és egységes – egyházi szerve-
zetenkénti, gyûjteményi munkaágankénti – rend-
szerezése,

c) a gyûjteményi anyagban történt bármilyen,

tudomására jutott változás nyilvántartásba történõ
feljegyzése, valamint a nyilvántartott gyûjteményi
tárgy állapotának változása (lopás, rongálás, állag-
romlás,  elveszés,  kölcsönadás,  restaurálás,  hely-
változtatás)  esetén  az  egyházmegye  vezetõségé-
nek  és  az  országos  gyûjteményeknek  haladékta-
lan értesítése.

(2) A gyûjteményi megbízott (1) bekezdésben

meghatározottakon túli részletes feladatait az egy-
házmegyei szabályrendelet és a munkaköri leírás
tartalmazza.

FÜGGELÉK

Függelék

4/2208 (XII. 4.) ORSZÁGOS SZABÁLYRENDELET AZ EGYHÁZI GYÛJTEMÉNYEK
MÛKÖDÉSÉRÕL (részlet)

13.§ (1) A gyûjteményi anyagok megfelelõ õr-

zése és ellenõrzése az egyházmegye elnökségé-
nek feladata.

(2) Az esperes háromévenkénti általános vizsgá-

latának elengedhetetlen része a gyûjteményi anyag
– levéltári, könyvtári anyag és kegytárgyak – leltár
szerinti ellenõrzése és megfelelõ õrzési állapotuk
vizsgálata.

(3) Az esperes lelkészváltás esetén gondoskodik

a  könyvtári,  levéltári  és  muzeális,  valamint  a  ki-
emelt  értékû  anyagok  leltár  szerinti  átadásáról,
melyrõl  részletes  átadási-átvételi  jegyzõkönyvet
kell készíteni.

(4) Amennyiben az esperes bármifajta rendelle-

nességet, eltérést észlel a gyûjteményi anyag nyil-
vántartásában, haladéktalanul értesíti az országos
gyûjteményeket.

(5) Ha az esperesi látogatás során kiderül, hogy

az egyházközség a tulajdonában levõ gyûjteményi
anyagokat nem képes szakszerûen õrizni és kezel-
ni, az esperes kezdeményezi – tulajdonjog tiszte-
letben tartása mellett – a tárgyak ideiglenes vagy
végleges beszállítását biztos õrzési helyre (egyház-
megyei gyûjtemény, országos gyûjtemények).

14.§ (1) Az egyházmegyék a területükön mûkö-

dõ egyházi szervezetek gyûjteményi anyagának
biztonságos õrzése és kezelése érdekében egy-
házmegyei vagy egyházkerületi gyûjteményt hoz-
hatnak létre (pl. regionális gyûjtõlevéltárat).

(2) Az egyházmegyei és egyházkerületi gyûjte-

mény  létrehozásához  a  Gyûjteményi  Tanács
egyetértõ szakmai véleménye és a zsinat hozzájá-
rulása  szükséges.  E  gyûjtemények  mûködésére  a
kiemelt  egyházi  gyûjteményekre  vonatkozó  elõ-
írásokat kell alkalmazni.

V. fejezet
Egyházi szervezetek gyûjteményei

15.§ (1) Az egyházi szervezetek felelõsek a tulaj-
donukban levõ gyûjteményi anyag szakszerû és
hiánytalan megõrzéséért.

(2) Az egyházközségekben a lelkész és a fel-

ügyelõ feladata a gyûjteményi anyagok megõrzé-
se, illetve annak kezelése.

(3) Egyházi szervezet a gyûjteményi anyagának

kezelésére könyvtárost, levéltárost választhat,
akiknek feladatkörét, megbízási idejét az egyházi
szervezet szabályrendeletben rögzíti.

16.§ (1) A gyûjteményi anyagok szakszerû õrzé-

se és kezelése érdekében az egyházi szervezet a
tulajdonában levõ könyvtári, levéltári és muzeális
értékekrõl nyilvántartást vezet, mely a vagyonlel-
tár szerves részét képezi.

(2) A gyûjteményi anyagokról készült nyilvántar-

tást az egyházi szervezet köteles eljuttatni a terüle-
tileg illetékes egyházmegyei gyûjteményi megbí-
zottnak, valamint a gyûjteményi anyagokban tör-
tént bármilyen változás (káreset, kölcsönzés, gyara-

FÜGGELÉK

podás) esetén haladéktalanul köteles az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízottat értesíteni.

(3) Amennyiben az egyházi szervezet nem tud-

ja biztosítani a biztonságos õrzés és szakszerû ke-
zelés feltételeit – különösen is, ha a tulajdonuk-
ban levõ anyag országosan is kiemelkedõ értéket
képvisel –, tulajdonjoga fenntartásával a gyûjte-
ményi tárgyat átadhatja az egyházmegye vagy az
országos gyûjtemények kezelésébe.

17.§ (1) A gyûjteményi anyagok kezelõjének

változása  esetén  a  leltár  szerinti  átadás  a  felettes
egyházi  elnökség  szakszerû  felügyelete  mellett
történik.  Az  egyházközség  elnökségében  történt
változás esetén az esperes, illetve az általa megbí-
zott lelkész intézkedik az egyházközség tulajdonát
képezõ gyûjteményi anyagok (kegytárgyak, levél-
tári és könyvtári anyag) leltár szerinti átvételérõl és
megõrzésérõl.

(2) Egyházi szervezetek összevonása, társítása,

megszüntetése esetén a jogutód szervezet köteles
gondoskodni a gyûjteményi anyagok megfelelõ
elhelyezésérõl.

VI. fejezet
Kiemelt egyházi gyûjtemények
és védett anyagok

18.§ (1) A jelentõs értéket õrzõ egyházi szerveze-
tek, az egyéb feltételek megléte esetén – a Gyûj-
teményi Tanács ajánlása, és a zsinat hozzájárulása
alapján – kiemelt egyházi gyûjteményt (könyvtá-
rat, levéltárat, egyháztörténeti és egyházmûvésze-
ti gyûjteményt) hozhatnak létre.

(2) A Gyûjteményi Tanács ajánlása esetén az or-

szágos presbitérium kezdeményezheti a kiemelt
egyházi gyûjtemény államilag nyilvántartott szak-
gyûjteménnyé minõsítését.

19.§ (1) A fenntartó presbitériuma mûködteti és

felügyeli a kiemelt egyházi gyûjteményt, mely er-
re a célra gyûjteményi bizottságot hozhat létre.

(2) A kiemelt egyházi gyûjtemény kezelésével

külön munkatársat kell megbízni (könyvtáros, le-
véltáros).

(3) A kiemelt egyházi gyûjtemények kezelésé-

nek  módjáról  az  egyházi  szervezet  gyûjteményi
szervezeti  és  mûködési  szabályzatot  hoz  létre,
melyet  az  egyházi  szervezet  presbitériuma  fogad
el. A szervezeti és mûködési szabályzatot – elfoga-
dás elõtt, vagy módosítás esetén – szakmai véle-
ményezésre a Gyûjteményi Tanácsnak is meg kell
küldeni.

(4) A kiemelt egyházi gyûjtemények szakmai

felügyeletét a Gyûjteményi Tanács látja el. A ki-

FÜGGELÉK

emelt egyházi gyûjtemények munkájukról évente
kötelesek beszámolni a Gyûjteményi Tanácsnak.

20.§ (1) A kiemelt egyházi gyûjteményt fenntar-

tó egyházi szervezet köteles fenntartási kötelezett-
ségének eleget tenni, így különösen a megfelelõ
épületet, infrastruktúrát, berendezést, valamint a
mûködési költségeket biztosítani.

(2) A kiemelt egyházi gyûjtemény mûködési ke-

rete az egyházi szervezet költségvetésében elkülö-
nülten jelenik meg.

(3) A kiemelt egyházi gyûjtemények jogosultak

az országos gyûjteményi keretbõl való támoga-
tásra, melyrõl a Gyûjteményi Tanács dönt. Az or-
szágos gyûjteményi támogatás esetén a fenntartó
a Gyûjteményi Tanácsnak évente köteles elszá-
molni.

(4) Az államilag nyilvántartott egyházi gyûjte-

mények – a mindenkori állami jogszabályok ren-
delkezései szerint – juthatnak állami és egyéb tá-
mogatáshoz.

(5) A kiemelt egyházi gyûjtemények rendelke-

zésére bocsátott, kiemelten is az országos gyûjte-
ményi és az állami támogatásból beszerzett mû-
ködési eszközökrõl külön gyûjteményi leltárt kell
készíteni.

(6) A kiemelt egyházi gyûjtemények mûködésé-

re szolgáló helyiségek és eszközök kizárólag gyûj-
teményi célt szolgálnak, ez alól csak a Gyûjtemé-
nyi Tanács adhat felmentést.

FÜGGELÉK

21.§ (1) Az egyházi gyûjteményekben õrzött

különlegesen értékes anyagok, illetve a gyûjte-
mény egy része – a Gyûjteményi Tanács javaslata,
és az országos presbitérium határozata alapján –
védetté nyilváníthatók.

(2) A védett anyagokról a Gyûjteményi Tanács

nyilvántartást vezet, azok szakszerû õrzését és ke-
zelését az országos gyûjtemények által közvetle-
nül is ellenõrizheti.

(3) A védett gyûjteményi anyagok kezelésére

(megõrzés, selejtezési, elidegenítési tilalom, a

hozzáférhetõség biztosítása stb.) – az állami jog-

szabályok figyelembevételével – a gyûj-

teményi munkaágakra vonatkozó

szabályrendeleti elõíráso-

kat kell alkalmazni.

Négy axióma:

Minden fotográfia – elkészültétõl fogva – folyama-
tosan romlik. A rosszul, szakszerûtlenül tárolt kép
gyorsan, néhány év vagy évtized, a megfelelõen
õrzött, konzervált fotó esetleg csak évszázadok
alatt lesz az enyészeté.

Minden fényképtulajdonos szabadon dönthet,
hogy a megtanulható szabályokat elsajátítva és
betartva, a megvásárolható eszközöket beszerez-
ve, a megfelelõ körülményeket biztosítva meg kí-
vánja-e õrizni fotóját, avagy szándékosan elpusz-
títja azt.

Tévhit, hogy a fotó szakszerû õrzésének a pénzhi-
ány lenne gátja. Majdnem ugyanannyiba kerül
rosszul tárolni õket. Elsõsorban a szándékon, hoz-
záálláson dõl el minden.

Minden mûtárgyat fizikai, kémiai, biológiai károk
ellen egyszerre, együtt kell védeni.

Mit tegyünk, hogy képeink biztosan elpusztulja-
nak?

És mit, ha nem akarjuk, hogy tönkremenje-

nek?

1. Amíg nem látjuk, hogy tönkrement a gondja-
inkra bízott fotográfia, ne törõdjünk vele. Ám ha
a két évvel ezelõtti repró alapján már nem ismer-
jük fel az eredetit, akkor gyorsan essünk kétségbe,
pánikszerûen kérjünk külön támogatást az el-
pusztult képek restaurálására.

Okosabb a preventív állapotmegóvást (a mi

szóhasználatunk szerint konzerváló õrzést) válasz-
tani,  mint  a  mindig  kétséges  és  sokkal  drágább
restaurálást, azaz az eredeti állapotot megközelítõ
helyreállítást.  A  konzerválás  olyan  tevékenység,
mely a mûtárgyat megvédi a károsodástól, vagy a
lehetõségek szerint késlelteti annak bekövetkezé-
sét. Magában foglalja, hogy törekszünk a lehetõ-
ség szerinti legidõtállóbb technikákkal való képké-
szítésre,  hogy  a  legoptimálisabban  alakítjuk  ki  a
mûtárgy környezetét, valamint, hogy szisztemati-
kus duplikálással (digitalizálással) váltjuk ki az ere-
deti képeket a mindennapi használatból. A resta-
urálás ezzel szemben a már károsodott képek ki-
javítása,  a  sérülések,  hibák  lehetõség  szerinti  el-
tüntetése. Miért fontos a megkülönböztetés? Mert
az elõbbi minden képpel foglalkozó, azért felelõs-
séggel tartozó személy alapvetõ kötelessége, bár-
mi is a képzettsége; míg az utóbbi szakma, amely

TÓK

Fotókonzerválási kiskáté

jelenleg hazánkban még nem bír képzett és vég-
zett képviselõvel, csak jó- vagy kevésbé jó szándé-
kú próbálkozókkal.

A fotó alapvetõen instabil szerkezetû hordo-

zóra készül és készült. Ha nem teszünk meg min-
dent  az  optimális  tárolásáért,  bemutatásáért,
könnyen  elveszíthetjük  a  fotó  õrizte  információ-
kat is, nem beszélve arról, hogy mûtárgyként csak
a  kifogástalan  állapotú  képek  jöhetnek  számítás-
ba.  A  károsodások  lehetnek  látványosan  gyorsak
és észrevehetetlenül lassúak, de mindig, minden-
hol számolnunk kell velük.

A fotó tartóssága függ: 1. a kép elkészítéséhez

felhasznált anyagok tisztaságától, stabilitásától; 2. az
elõállítás során végzett mûveletek gondosságától,
alaposságától; 3. az elõhívás utáni konzerváló folya-
matoktól (lakkozás, installálás stb.); 4. a tárolás és
felhasználás körülményeitõl, azaz a kép utóéletétõl.
A gyûjtõk, archiválók, képtulajdonosok az elsõ há-
rom szakaszba általában nem tudnak beavatkozni,
de annál többet tehetnek az utolsó fázisban.

2. Tartsuk válogatás nélkül egy helyen a pozitívo-
kat és negatívokat, eredetiket és másolatokat,
mert így biztosabb, hogy nem tudjuk õket érté-
küknek megfelelõen kezelni. Ha lehet, iratok, tár-
gyak, relikviák is legyenek a fotók mellett, úgy ke-
vésbé unalmas dolgozni velük.

A pozitív képeket méret szerint válogatva,

egyenként savmentes zacskóban, paszpartuban,
palliumban, azokat savmentes kartonból készült

TÓK

dobozban  vagy  fémszekrény  fiókjában,  a  kisebb
méreteket  állítva  vagy  lógatva,  30x40cm-nél  na-
gyobb méretûeket fektetve kell tartani. Az adato-
kat kizárólag puha grafit ceruzával írjuk fel a tar-
tóra.  A  reprodukciókat,  másolatokat,  iratokat,
egyéb dokumentumfajtákat elkülönítve kell tarta-
ni  a  fényképtõl.  Ami  jó  az  egyiknek,  majdnem
biztosan káros a többinek.

Az albumokban tárolt képek gyorsabban

mennek  tönkre,  mint  a  külön  konzerváltak.  Sok
veszélyt  rejtenek  ezek  a  képtartók.  Ártalmas  az
aranyozás bronzpora, a savas elõzék- illetve tartó-
papír,  a  dörzsölés  okozta  felületi  behatás,  a  ra-
gasztás, illetve a rögzítés más módja.

Mit tegyünk, ha az albumokat eredeti állapo-

tukban  akarjuk  tartani?  Több  választásunk  lehet.
Vagy kivesszük az eredetiket, s helyükbe fakszimile
másolatokat teszünk, miközben az eredeti képeket
savmentes tartókban õrizzük. Vagy kivesszük a ké-
peket, konzerváló csomagolásba tesszük, de ponto-
san  összeszámozzuk  az  album  lapjaival,  hogy  az
eredeti  állapot  szükség  esetén  rekonstruálható  le-
gyen. Más a helyzet, ha a képek, az album sérülé-
se nélkül nem vehetõ ki az albumból a kép. Ez eset-
ben nincs standard megoldás, mindig az adott kép,
album állapota határozza meg, mit kell tennünk.

3. Ne csomagoljuk be egyenként a képeket sav-
mentes papírba, mert akkor több helyet foglalnak.
Inkább csúsztassuk õket jó szorosan egymás mö-
gé. Az még jobb, ha a képeket technocol rapiddal

felragasztjuk egy karton közepére, úgy jobban ke-
zelhetõ. Ha hullámosodik a kép, a hátát jól ragasz-
tózzuk meg, esetleg kétoldalas duplo ragasztócsík-
kal lássuk el, attól majd alaposan odatapad. Ha
csak az egyik szélét ragasztjuk a kartonhoz cellux-
szal, akkor még a kép hátát is láthatjuk.

A képeket, negatívokat egyenként, savmentes

papírba, tartóba csomagolva tároljuk. Tilos negatí-
vot, fotót hosszú ideig õrizni eredeti tároló dobozá-
ban. A fotók csomagolására optimális esetben „sil-
ver safe”, ezüstbarát papírból készült tartót, palliu-
mot, zacskót használjunk, figyelve arra, hogy a tar-
tók készítése során se változzék a papír kémiai ösz-
szetétele (példának okáért a savas ragasztótól). Ha
silver  safe  papírra  nem  telik,  bevizsgált  savmentes
papírt  vegyünk,  amely  lehetõleg  magas  százalék-
ban  rongyból  és  ne  facsiszolatból,  újrafelhasznált
papírból  készüljön.  Lignintartalma  legyen  0  (vagy
ahhoz  közelítõ  érték),  ne  legyen  kénnel  szennye-
zett  87%  feletti  alfa-cellulóz  tartalom,  6–7  közötti
pH érték az elvárható, ne legyen pufferolt, de le-
gyen  idõtálló.  A  megvásárolni  szándékozott  papír
elõzetes vizsgálatát bármely képzettebb papírresta-
urátor  képes  elvégezni.  Nem  véletlenül  foglalkoz-
nak  annyit  a  tároló  anyag  kémhatásával.  A  savas
papír polimerizációs láncai lerövidülnek, láthatólag
sárgul, barnul, törékennyé válik, s egy idõ múlva al-
kalmatlan a fotó vagy az emulzió megtartására, mi-
közben a képet alkotó ezüstöt is károsítja.

Kerüljük a mûanyagokat. Csak bizonyos fajta

(pl. Melinex, Mylar) poliészter, polipropilén anya-

TÓK

gok jók, melyek nem tartalmaznak lágyító anya-
gokat, felületükön nincs fényezõ anyag. Kerülni
kell az ismeretlen, nem bevizsgált mûanyag tartó-
kat. (Csak az tartsa leforrasztott polietilén zacskó-
ban a képét, aki biztosan el akarja azt pusztítani.)

A hazai gyakorlatban elterjedt ezüstperga-

men (silberweis) zacskók erõsen savasak, a legki-
sebb nedvesség hatására is rátapadnak a kép fe-
lületére. Kerülendõk, csakúgy, mint a celofán.

Kerülendõ mindenféle maradandó károso-

dást okozó ragasztó használata.

4.  Legszebb  képeinket  akasszuk  ki  a  lehetõleg
nedves  falra,  olyan  helyre,  ahová  legalább  dél-
elõttönként jól odasüt a nap. Ha a nap már nem
süt  be,  fénycsövekkel  jó  erõsen  világítsuk  meg,
lássa mindenki.

Kiállítás, bemutatás során a képek ugyan-

olyan vagy hasonló körülményeket igényelnének,
mint egyébkor. Ezért figyeljünk a tér hõmérsékle-
tére, páratartalmára, a képre esõ fény erõsségére.
Nedves falakra, direkt napsütés által ért helyekre
még fõnöki parancsra se akasszunk fotót.

Eredeti képet mindig csak mûtárgyvédelmi

szempontoknak  megfelelõen  installálva  állítsunk
ki,  száraz  falra,  paravánra,  max.  50  lux  fénnyel
megvilágítva,  bizonyos  fokozottan  fényérzékeny
anyagok elé UV-szûrõ fóliát téve. A kiállítóterme-
ket,  raktárhelyiségeket,  restaurátor-  vagy  konzer-
váló  mûhelyeket  UV  elnyelõ  (titánfehér,  cinkfe-
hér) festékkel festessük ki. A világításhoz UV-ban
szegény  fényeket,  hagyományos  izzólámpákat,
halogénizzókat  használjunk,  neont  soha,  semmi-
kor.  Dekorációnak  vagy  állandó  kiállítási  darab-
ként csak fakszimile másolatokat használjunk.

A kiállításra szánt képeknek csak a sarkait rög-

zítsük savmentes papírból hajtogatott vagy készen
kapható fotósarkokkal, esetleg enyvezett papírcsík-
kal, amelyek a kép hátáról nyomtalanul eltávolítha-
tóak. Újabban több kétoldalas ragasztócsíkot reklá-
moznak fotóbarátként. Nem árt az óvatosság.

Vannak kiváltképp fényérzékeny eljárással

készült fotográfiák. Ezek kiállítása kerülendõ, vagy

TÓK

csak fokozott biztonsági feltételek betartásával,
akkor is csak rövid idõre engedhetõ meg. Ez eset-
ben letakarjuk a falon lévõ képet, s a látogató ál-
tal fellebbentett filc vagy bársony fedõlap mögött
szemlélhetõ a kép. Megoldást jelent a nézõ által
felvillantható, azaz nem folyamatosan világító
lámpa használata is.

A kiállításkor használt paszpartukartonok,

hátlapok szabványainak meg kell egyezniük a rak-
tározásnál használt anyagok paramétereivel.

Eredeti, archív értékû színes diákat lehetõség

szerint már ne vetítsünk, készíttessünk róluk má-
solatokat. Az értékesebbeket célszerû az üveges
keretbõl kiszedve, a kerettõl elválasztva tárolni.

5. Világítsunk nyugodtan neonnal mindenhol,
ahol képek vannak, vagy azokkal dolgoznak. Ta-
karékos fényforrás, igazán megéri. Ha elhúzzuk a
függönyöket és jól besüt a nap, akkor megtakarít-
hatjuk még a villanyszámlát is.

Kerülendõ a fotográfiák tároló helyén, a kuta-

tóhelyeken a direkt napfény, a magas UV sugárzá-
sú lámpatest (neon vagy egyéb nemesgáz-töltésû
izzólámpa). Az ablakokra tegyünk UV-szûrõ fóliát,
a lámpákat cseréljük ki halogénre vagy hagyomá-
nyos izzólámpákra. Utóbbiakat biztonsági burával
kell  körülvenni  arra  az  esetre,  ha  szétrobbanná-
nak.  A  lámpák  elé  –  hasonlóan  az  ablakokhoz  –
tegyünk  UV  fóliát.  Külföldön  már  kapható  UV-
szûrõvel ellátott neoncsõ is.

6. Az eredeti képeket adjuk oda mindenkinek, aki
csak kéri. Ne engedjük meg, hogy a képnézéshez
cérnakesztyût vegyenek, tapogassák csak nyugod-
tan össze a képek felületét.

Soha ne nyúljunk csupasz kézzel a fotóhoz.

Nem bolyhosodó cérnakesztyû a javasolt, de még
azzal is kerüljük az emulziós felületek érintését.

Készítsünk legértékesebb, legtöbbet használt

fotóinkról reprodukciót vagy digitalizált képet. Az
érdeklõdõknek csak ezeket mutogassuk. Az ere-
detit csak indokolt esetben mozgassuk, a mû-
tárgyvédelmi szabályok betartásával.

TÓK

7. Pecsételjük le nyugodtan a képeink hátát, ha
úgy tetszik, akár a képes oldalát is. Nyugodtan ír-
juk rá tintával, golyóstollal a leltári számot, akkor
biztos nem lopják el.

A fényképekkel csak tiszta, vegyileg közömbös

anyagok találkozhatnak. Ne írjunk tollal, filctollal a
hátukra, ne pecsételjük le õket a ma használatos bé-
lyegzõkkel. Kapható speciális toll, speciális bélyeg-
zõfesték. A fekete kartonokra, verzókra csak bevizs-
gált öntapadós címkéket ragasszunk, ügyelve arra,
hogy információt ne takarjunk el. Ha fotó hátlapjára
írunk, ügyeljünk, hogy ne nyomjuk erõsen a ceru-

zát, mert sérülhet az emulzió. Képoldalra bármilyen
pecsét, leltári szám, megjegyzés stb. ráírása tilos.

A fotók kartonja, verzója, paszpartuja is a

mûtárgy része. Mindenféle megváltoztatása, cson-
kítása kerülendõ!

8. Ha elszakad a kép, letörik a sarka, nem baj, van
cellux, majd azzal megragasztjuk.

Tilos a cellux, a tixo és szinte valamennyi ma ál-

talánosan használt ragasztó, tilos a gemkapocs, a tû-
zõgép, a befõzõ gumi. Sérült képet csak képzett res-
taurátor javíthat, egészíthet ki. Ha mégis ragasztót

TÓK

kell alkalmaznunk, gyõzõdjünk meg arról, hogy ne-
utrális-e, hogy nincs-e benne a ragasztandó anyago-
kat károsító adalék, illetve van-e olyan oldószere,
mellyel maradéktalanul el lehet majd távolítani.

Tárolásnál, mozgatásnál ügyeljünk a képszé-

lekre, sarkokra. Ezek minden mûtárgy legsérülé-
kenyebb részei.

Az elmúlt korok ragasztóit célszerû ismerni,

több  okból  is.  Részben  a  restaurátoroknak,  akik
esetleg  le  akarják  választani  a  régi,  elsavasodott
kartonról a képet, s az összetevõkbõl következtet-
hetnek az oldószerekre, részben a ma konzervá-
torainak, akik vissza akarják tenni az elvált képré-
szeket. Közlünk néhány receptet. Keményítõ csi-
riz:  100  cm³  vízben  20  gr  búza-,  kukorica-  vagy
rozskeményítõt  eloszlatunk  egyenletesen,  majd
150  cm³  forrásban  lévõ  vízbe  lassan,  folyamatos

keverés  között  beleöntjük.  Minél  lassabban  tesz-
szük ezt, annál egyenletesebb lesz a csiriz. Miután
az egészet beleöntöttük, még pár percig forraljuk.
Dextrin ragasztó: 100 cm³ víz, 80 gr fehér dextrin.
Arabgumi  ragasztó:  400  cm³  víz,  100  gr  arabgu-
mi, 40 cm³ 10%-os aluminiumszulfát oldat. Hasz-
náltak száraz ragasztókat is, mellyel a bekent hát-
lapú  képet  vasalóval  ragasztották  a  hordozó  pa-
pírhoz. 100 cm³ alkohol, 30 gr sellak, 3 gr elemi
gyanta, 3 gr kanadabalzsam, vagy egy másik: 100
cm³ benzol, 10 gr guttapercha.

Negatív lemezeket, pozitív képeket gyakran

vontak be védõlakkal, hogy se a felület, se a kép-
alkotó réteg ne sérülhessen. Ezek – az idõközben
megrepedezett, erõsen sárgult lakkok – általában
alkohol-éter keverékével távolíthatóak el. A mû-
velet meglehetõs szakértelmet kíván, a régi recep-

TÓK

teket kell elõkeresni. Praktikus tanács, hogy az al-
koholos tisztítás során óhatatlanul keletkezõ folto-
sodást megelõzzük, keverjünk a tisztító folyadék-
ba egy kevés lúgot, mely az alkohol által feloldott
gyantával gyantaszappant képez, amely – lévén
vízben oldható – utána tiszta vízzel eltávolítható.

9. Ha jön a tévé, adjuk nekik oda a legjobb képe-
inket. Õk tudják, hogy kell világítani, hogy kell
úgy hajlítgatni, hogy minél jobban nézzen ki a
képernyõn. Talán még vissza is kapjuk õket.

A fényképek mozgatását a rendelkezésünkre

álló eszközökkel a minimálisra kell csökkenteni. Di-
gitalizáljuk, készítsünk róla másolatot, munkakópiát.
Ilyen esetekben is csak a gyûjtemény felelõs munka-
társa kezelheti a képeket, valamennyi ismert szabály
betartásával. A rövid ideig tartó intenzív fényterhe-
lés megállíthatatlan károsodásokat képes elindítani.

A mûtárgykölcsönzés alapfeltételei közé tar-

tozik a bizalom: amit én megteszek a képért, azt
a kölcsönkérõ is meg fogja tenni. Ezt a bizalmat
ne csak emberi tényezõk garantálják, hanem ko-
moly, végiggondolt, elvárt feltételeinket pontosan
rögzítõ szerzõdések is.

A legtöbb zselatinos papírkép a hõmérséklet

és a páratartalom változására meggörbül, kunko-
rodik, mivel a papír-hordozó és a zselatin nem
egyformán duzzad vagy zsugorodik. Ismertek há-
zi módszerek a kiegyengetésükre, például a képes
felével felfelé fordított képet áthúzzuk az asztal
peremén. Ennek veszélye, hogy az emulzió meg-

törhet, repedezhet, különösen, ha fényezett a fe-
lület.  Mit  tehetünk?  Elsõsorban  kerüljük  az  erõ-
szakos  hõmérséklet  vagy  páratartalom  változást.
Ha  már  megvan  a  baj,  akkor  nedvesítsük  meg
gyengén egy alig nedves szivaccsal a kép hátulját
alkotó papírt, s tiszta, nem szálazó itatósok között
préseljük egy napig a képet.

10. Ha valakinek másolat kell, fizessen 8 forintot
laponként és nyugodtan fénymásolja le a régi ké-
peket, ha van pénze, akár tízszer is.

Tilos a fotográfiákat direktben fénymásolni. Ha

valamilyen okból elkerülhetetlen, akkor a másoló-
gép tárgyasztalára tegyünk biztonsági UV-fóliát. Bi-
zonyos eljárással készült képek (pl. sópapír, tal-
botípia, amelyek fokozottan fényérzékenyek) még
így sem másolhatóak. Készítsünk egy standard rep-
ró-kópiát, azt késõbb többször is fénymásolhatjuk.

Mielõtt engedélyezzük a kép digitalizálását,

másolását,  gyõzõdjünk  meg  a  szkenner,  illetve  a
fénymásoló  fényteljesítményérõl.  Archív  fotográfi-
ákhoz csak a speciálisan fényképekhez kifejlesztett,
8–15  W/s  teljesítményû  szkenner,  levilágító  hasz-
nálható.  Ha  nyomdai  sokszorosításra  kerül  a  kép,
például  kiadványba,  ne  adjuk  oda  az  eredetit
szkennelésre, készíttessünk nagyméretû színes dia-
pozitívot a képrõl, még a fekete-fehérrõl is, s csak
ez kerüljön ki a gyûjteménybõl. Ez a dia nemcsak
addig fontos, míg elkészül a kiadvány. Gondoskod-
junk róla, hogy a nyomdából, a grafikustól visszake-
rüljenek a gyûjteménybe a repró diák is.

TÓK

Minden fénykép érzékenyen reagál környe-

zete változásaira. Ne vigyük hirtelen hidegbõl me-
legbe, száraz helyiségbõl nedvesbe.

Ártalmas a másolók által kibocsátott ózon is,

ez elsõsorban a festékeket, pigmenteket károsítja.

11. A leica vagy roll méretû negatívokat hagyjuk
összetekerve, úgy sokkal kisebb helyen elférnek.
Az üvegnegatívokat nyugodtan tartsuk az eredeti
savas papírjukban, dobozukban, lehetõleg egy-
más tetejére fektetve, mert akkor csak az alsó és
a felsõ törhet el, középen majdnem biztos, hogy
marad köztük ép is.

Az üvegnegatívokat egyenként csomagolva,

élükre állítva, savmentes kartonból készült dobo-
zokban, eldõlés ellen biztosítva lehet tárolni. Min-
den negatív elõtt legyen egy kontakt-másolat,
hogy válogatáskor ne a mûtárgyat kelljen mozgat-
ni. Tilos postai borítékokban, dossziékban negatí-
vot tárolni. Helytelen a pozitívot és negatívot
együtt tartani.

A levegõ magas páratartalma segíti a filmek

alapanyagának  bomlását,  a  színes  anyagok  szí-
nezékeinek  kifakulását,  penészesedést  okozhat,
s a hordozóanyagok zsugorodása is felgyorsul, az
egymással  érintkezõ  film-  és  képrészek  összeta-
padhatnak.  A  túl  száraz  környezetben  tárolt
anyagok könnyen repedeznek, törnek, hajlamo-
sabbak  az  elektrosztatikus  feltöltõdésre,  miáltal
minden  lebegõ  port,  szennyezõdést  magukhoz
vonzanak.

TÓK

12. Ha poros a képünk, nyugodtan fogjunk egy
nedves rongyot és töröljük le. Használhatjuk az ép-
pen divatos tisztítószereket is, úgymint Vim, Ultra,
Amway, Sunlicht, Dosia. Ezek mindent tisztítanak.

A fotók tároló helyén ammónia- vagy klórtar-

talmú tisztítószereket ne alkalmazzunk, se a helyi-
ségek, se a mûtárgyak tisztításához. A fotómûtár-
gyakat érintõ valamennyi tisztítási mûvelet szakem-
ber feladata! Amit a gyûjteménykezelõ is elvégez-
het, az az óvatos portalanítás egy puhaszõrû ecset-
tel, illetve az üvegnegatívok üvegoldali tisztítása.

13. Tartsuk a képeinket faszekrényekben, könyv-
tári polcokon, ha a könyvnek jó, a fényképnek is
megfelel.

Kerüljük a pácolt, politúrozott vagy más mó-

don  kezelt  fa-tárolóeszközöket.  A  felszabaduló
gázok, gõzök, szerves savak károsítják az ezüstala-
pú képeket, negatívokat, a szerves anyagokat, te-
hát  például  az  összes  emulziót.  A  tároló  szekré-
nyek  égetett  zománcbevonatú  fémbõl,  rozsda-
mentes acélból vagy galvanizált alumíniumból ké-
szüljenek.

TÓK

14. Ne foglalkozzunk olyan jelentéktelen aprósá-
gokkal, hogy milyen eljárással készült a kép. Csak
azzal törõdjünk, mi van rajta.

A fotók olyan információhordozók, amelyek el-

választhatatlanok a kép fizikai testétõl. Ha veszni
hagyjuk a képet, csökken, majd elenyészik a kép ál-
tal hordott információ is. Ahhoz, hogy az eltérõ
anyagokból, eltérõ eljárásokkal készült fotók számá-
ra a legideálisabb feltételeket tudjuk biztosítani, elsõ
lépésként célszerû felismerni és meghatározni õket.

15. Ha látjuk, hogy sárgulni, sötétedni, oxidálód-
ni kezd a képünk, ne essünk kétségbe. Adjuk oda
a fényképésznek, az majd csinál vele valamit.

A fényképész ipari tanulók nem tanulnak fotó-

konzerválást, fotórestaurálást. Ha mégis hozzáfog-
nak,  hályogkovács  módjára  kísérleteznek  általuk
nem  ismert  anyagokon,  amellyel  jóvátehetetlen
károkat  okozhatnak.  Tilos  eredeti  mûtárgyakon
kísérletezni.  Forduljunk  szakképzett  restauráto-
rokhoz,  konzerváló  szakemberekhez.  Muzeoló-
gus, gyûjteménykezelõ csak konzerválhat!

A történeti eljárások egészen más elvek alap-

ján mûködtek, mint a ma használatosak. Más anya-
gokat, komolyabb szaktudást igényeltek, ezért a
ma fényképésze nincs felkészítve a velük való fog-
lalkozásra.

16. Az öröklétnek szánt fotóit készíttesse RC vagy
más mûanyagbevonatú papírra. Néhány éven be-
lül gartantáltan meglepetések érik!

Volt a magyar fényképészek által néhány éve

még közkedvelt szaklapban egy tudományos teszt-
nek álcázott reklámszerûség, amely a magyar fotó-
cég RC papírjainak idõállóságát a hagyományos ba-
ritált papírok  elé  helyezte.  Lett  is  nagy  divatja  az
ilyen  hordozóra  készült  képeknek,  a  fotómúzeum-
ban  is  szép  számban  megtalálhatóak.  Egyszer  csak
észlelni kezdtük, hogy foltosodnak, szélrõl induló el-
színezõdések  tûnnek  fel  rajtuk.  Azóta  valószínûleg
csak a véleményünk változott, a mûanyagpapír nem.

17.  A  fényképhez  mindenki  ért.  Ne  pazaroljuk
az  idõnket  arra,  hogy  szakirodalmat  olvasunk,
netán  tanfolyamokon  képezzük  magunkat.  Fe-
lesleges.

Valamennyi mûvészeti termék közül talán a

fotó-mûtárgy kötõdik leginkább az õt létrehozó
eljáráshoz. Nemcsak az agnoszkáláshoz, tudomá-
nyos meghatározáshoz, de fizikai létének megõr-
zéséhez is szükség van alapvetõ technikatörténeti
ismeretekre, s azok alkalmazására. Ha az alapese-
teket megtanultuk, ne higgyük, hogy kicsit is kö-
zelebb kerültünk a dologhoz, mert rengeteg meg-
lepetés érhet még bennünket.

18. Túl bonyolult ez az egész. Ne is foglalkozzék
ezzel senki, csak az, aki a lehetõ leghosszabb ide-
ig akarja megõrizni a negatívjait.

A különféle képfajták tartóssága:

viszonylag a legtovább bírják károsodás nél-

kül a jól konzervált dagerrotípiák, a platinotípiák,

TÓK

a brómolajnyomatok, szénnyomatok, a gumi- és
pigmentnyomatok, a brómezüst és klórezüst papí-
rok arany- vagy platinaszínezéssel, és a chro-
motípiák;

tartósak az ambrotípiák, a kazein és protalbin

képek;

közepesen tartósak azok a celloidinképek,

amelyeket külön eljárás során fixáltak és színez-
tek, valamint a matt celloidin;

nem tartós a sópapír, a talbotípia pozitív, va-

lamint az aristo;

és még ennél is veszélyeztetettebb a pan-

notípia, az albumin és a matt albumin.

19. És így tovább!

A fotókonzerválás, restaurálás viszonylag fiatal

tudományág. Eddig azért kellett küzdenie, hogy el-
ismerjék  létjogosultságát,  kidolgozzák  legalapve-
tõbb követelményeit. Mára szerencsére eljutottunk
odáig,  hogy  hónapról  hónapra  új  és  új  eljárás  lát
napvilágot,  melyek  egyetlen  célja:  minél  tovább
megõrizni  a  romlékony  fotográfiákat.  Az  ezekkel
való lépéstartás minden fotótulajdonos elemi érde-
ke.  És  ha  mindezt  elolvasták,  csodálkozzanak  ve-
lem együtt azon, hogy Magyarországon még min-
dig csak egyetlen egy kiképzett fotórestaurátor van
mintegy két milliárd megmentésre váró fotóra.

TÓK

Dvd-cd archiválás

Archív minõségû korong szükséges.
Élére állítva tároljuk õket, mindegyiket külön

dobozban és ne tasakban.

Hideg, sötét helyen, 10 fokos hõmérséklet

mellett; 10 foknyi hõfok eltérés élettartam felezõ.

40% páratartalom, száraz napokon szellõztet-

ni, mert gázkibocsátása is van.

Ne max. kapacitásig írjuk, mert a szélét már

nehéz elolvasni és késõbb probléma lehet vele.

Ne zsinórban írjunk egyszerre 2–3 darabot!

Az író melegszik és tágul, mozog, ezért a késõbb
(3–4-ként) írt lemezek nehezebben olvashatók.

Rakjuk el az írót is, biztos, ami biztos ... ha

esetleg kimenne a divatból, ne selejtezzük. (Ebbõl
kifolyólag jó tudni, mit mivel írtunk!)

Ujjlenyomat, dohányfüst, tüdõbõl származó

aeroszol ártalmas, ne köhögjünk, tüsszentsünk rá,
ne fogdossuk.

Tisztítás: mikroszálas, szarvasbõr-törlõ, sugár-

irányban, asztalra szorítva.

Zsír tisztítására: Kodak tisztító – etilalko-

hol+ammoniumkarbonát (mosogatószer nem jó,
mert illatanyagok vannak benne).

Ftalocianin vagy azo festék nevesebb gyártó-

tól, ha a nevében benne van valamelyik vegyület,
akkor az már jót jelent.

Élettartam

Névtelen gyártmányok 0–2 év
Brand 10–20 év
Archiv 50–100 év
Pl. Verbatim super azo crystal datalife plus

[Digiflex kft. forgalmazza]

12 jegyû egyedi száma van (fontos lehet)

Másolás

A max. sebesség negyedével írjuk a cd-ket,

mert ezen a sebességen elég stabil.

Másik meghajtón olvassuk vissza ellenõrzés-

ként.

3 másolat: 2 mester-, 1 munkapéldány, az

egyik mester földrajzilag máshol (felmerült a cse-
re tárolás lehetõsége a múzeumok között).

Ajánlott irodalom

KINCSES Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi

fényképeinkkel? Amit a régi fényképekrõl tudni

kell. [Kecskemét], Magyar Fotográfiai

Múzeum, 2000.

KINCSES KÁROLY