Czenthe Miklós: Az evangélikus Maléter

Evangélikus Élet - 2007. október 28.

czenthe_maleter_2007.pdf — PDF document, 168Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

8

e

2007. október 28.

f ó k u s z

b

Kilencven éve született az ’56-os
forradalom és szabadságharc már-
tírja, a Nagy Imre-kormány hon-
védelmi minisztere, Maléter Pál
(1917–1958). Személyének és pálya-
futásának megértéséhez hozzájá-
rulhat, ha felidézzük a felvidéki
evangélikus polgárságban gyöke-
rezõ családi hátterét. Elkísérjük az
Üllõi út 24. alatt egykor mûködõ
híres Luther Otthonba, melynek
1939 elsõ félévében lakója volt, és
szó esik „titkos evangélikus eskü-
võjérõl” is.

A 20. századi magyar történelem saját-
ja, hogy még legfontosabb történelmi
eseményeinkkel és azok fõszereplõivel
kapcsolatban is sok az ismeretlen, fehér
folt. Különösen áll ez az 1956-os forra-
dalomban az ismeretlenségbõl üstökös-
ként kiemelkedõ Maléter Pálra. Mentali-
tásában, családi és kulturális hátterében
meghatározó volt édesapjának, Maléter
Istvánnak, az eperjesi jogakadémia neves
evangélikus tanárának alakja. (Róla né-
hány éve kiváló tanulmány jelent meg
Maléter István és a balítéletek címmel Filep
Tamás Gusztáv tollából; az írás a szerzõ-
nek A hagyomány felemelt tõre címmel Bu-
dapesten 2003-ban kiadott kötetében
olvasható.)

A Maléter család Eperjesen

Maléter István jómódú kassai polgári
családból származott. Gondos iskoláz-
tatásának és utazásainak köszönhetõen
európai szintû társadalomtudományi
mûveltségre tett szert. 1905-ben rövid
ideig Kassa szabad királyi város polgár-
mestere volt, majd 1910-ben hívták meg
a Tarca-parti Athénként emlegetett
Eperjes – akkor már egyetemi szintû –
evangélikus kollégiumába; 1916-tól ren-
des tanári állást nyert. Negyvenöt éves
korában, 1915-ben vette feleségül özvegy
Ghillányi Györgyné született Lakner Margi-
tot. Maléter Pál egyetlen gyermekükként
született Eperjesen 1917. szeptember 4-
én. Édesanyja elsõ házasságából szárma-
zott Maléter féltestvére, Ghillányi Margit
(késõbb Sárközy Elemérné).

A történelem már ekkor beleszólt a

család sorsába. A polgári és demokrati-
kus eszmékkel rokonszenvezõ Maléter
István, aki kapcsolatban állt Jászi Oszkár-
ral és a Huszadik Század címû polgári radi-
kális folyóirat körével, az 1918-as õsziró-
zsás forradalom idején az eperjesi nem-
zeti tanács vezetõje lett. Az elvesztett
háború következtében 1918 végén cseh
katonaság szállta meg Eperjest. A több
száz éves Eperjesi Evangélikus Kollégi-
um mûködését betiltották, az eperjesi
jogakadémia Miskolcra költözött, ahol
1925-ig fenntartották Maléter tanszékét.
Maléter István azonban a Csehszlováki-
ához került Eperjesen maradt, részt vett
a szlovákiai magyar kisebbség politikai
és kulturális életében.

Mint európai nívójú, tudományos ala-

pokkal rendelkezõ kisebbségpolitikai
szakembert kérték fel az 1933-ban létre-
hozott,  Magyar Figyelõ címû szlovákiai
magyar tudományos folyóirat fõszer-
kesztõjének. A lap elsõ számát a cenzúra
elkobozta; politikai okokból éppen Malé-
ter István tanulmányából (A magyar ki-
sebbség problémája a Csehszlovák Köztársaság-
ban) törölt részeket, összesen tizenhárom
helyen. Az olvasókhoz az elkobzás utáni
„második kiadás” került. Maléter István
1933. december 13-án váratlanul meghalt;
a fõszerkesztõi poszt halála után mindvé-
gig betöltetlen maradt.

Evangélikus „csatlakozás”

A kisebbségi magyar sors, az eperjesi
kuruc hagyomány hatott Maléter Pálra:
apja egyik levelében mint „szenvedélyes
magyar”-ról beszélt fiáról. 

Maléter Pál 1935-ben érettségizett

Eperjesen – szlovák nyelven, mivel a
magyar gimnáziumi oktatás akkorra
már megszûnt a városban. A prágai
egyetemre került, ahol négy féléven át

orvosi tanulmányokat folytatott. Életé-
nek elsõ komoly fordulata ekkor követ-
kezett be: Maléter az 1938. õszi münche-
ni egyezményt követõ felfokozott poli-
tikai légkörben hazaköltözött Prágából
Eperjesre. Az Egyesült Magyar Pártban
vállalt szerepet: a Sárosi Nemzeti Tanács
jegyzõje és futárja lett; az eperjesiek azt
szerették volna, hogy a várost is Magyar-
országhoz csatolják. 

Az elsõ bécsi döntés a Felvidék ma-

gyarlakta déli sávját visszacsatolta Ma-
gyarországhoz, de Eperjes csehszlovák
fennhatóság alatt maradt. A csehszlovák
hatóságok várható retorziója miatt Ma-
léternek 1938 novemberében át kellett
jönnie Magyarországra. Budapestre köl-
tözött, féltestvéréhez, Sárközyné Ghillá-
nyi Margithoz.

Mivel nem akart a terhükre lenni,

1938. december 17-én felvételi kérvényt
írt a Luther Otthonba: „A Luther Otthon
tekintetes Igazgatóságának, Budapest. Alul-
írott azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a tek.
Igazgatósághoz, hogy engem, ki ev. vallású
orvostanhallgató vagyok, 1939. jan. 1-tõl júni-
us végéig vagy a családom följöveteléig a »Lu-
ther Otthon« bentlakó tagjául felvenni szíves-
kedjék. Tekintettel azon körülményre, hogy
szülõföldem és édesanyámat kénytelen voltam
a még megszállt területen levõ Eperjesen (Sá-
ros vm.) hagyni, valamint tekintettel arra,
hogy néhai édesatyámat, ki ev. jogakadémiai
tanár volt, a csehek nyugdíj nélkül bocsátották
el, tisztelettel kérem a tek. Igazgatóságot, hogy
a 80 p. biztosítékot elengedni szíveskedjék.
Kérésem méltányos pártfogását kérve mara-
dok a tek. Igazgatóság iránt, mély tisztelettel
Maléter Pál.”

Az Evangélikus Országos Levéltár-

ban, a Luther Otthon anyagai között
megmaradt, eddig ismeretlen Maléter-
iratok érdekes adalékkal szolgálnak Ma-
léter pályájához egy eddig kevéssé is-
mert életszakaszából.

Az evangélikus egyetemes egyház Ül-

lõi út 24. alatti székházában 1908 óta
mûködõ híres egyetemista-fiúkollégi-
um, a Luther Otthon vezetõje ebben az
idõben  Kuthy Dezsõ evangélikus lelkész,
egyetemes (országos) fõtitkár volt. Bár
az iratok száraz adatai erre nem utalnak,

Maléternek a Kuthyval való jó személyes
kapcsolata innen eredeztethetõ.

A kollégiumi törzslap szerint a cseh-

szlovák állampolgárságú és Eperjes,
Hlinka utca 92. alatti lakos Maléter Pál
1939. január 5-én költözött az Üllõi úti
otthonba. Fábry Viktor eperjesi evangéli-
kus lelkész állított ki számára erkölcsi
bizonyítványt.

Maléter beiratkozott a Pázmány Péter

Tudományegyetem orvosi karára; özve-
gyénél megmaradt leckekönyvének ta-
núsága szerint kiváló professzoroknál
tanult. 1939. június 14-én még kérvényez-
te a Luther Otthonba való felvételét az
1939/40. tanévre is.

Ezt követõen újabb jelentõs fordulat

történt életében: Maléter – a rá jellemzõ
gyors elhatározással – katonai szolgálat-
ra jelentkezett.

Katonapályán

A fordulat oka talán az anyagiak szûkös-
sége volt, hiszen néha újságot árult,
hogy zsebpénzhez jusson. A magyar ál-
lampolgárság megszerzése végett jelent-
kezett egyéves önkéntesi katonai szolgá-
latra. A magyar királyi 1. honvéd gépko-
csizó zászlóaljnál vett részt karpaszo-
mányosi kiképzésen. Itt valódi fordulat-
ként, talán rábeszélésnek engedve, vég-
képp megszakította orvosi tanulmánya-
it, és a katonatiszti pályát választotta.

1940 õszén felvették a Ludovika Aka-

démiára; itt elvégezte a háborús idõben
gyorsított tisztképzõ tanfolyamot. 1942.

december 6-án történt tisztté avatása
után hadnagyként kezdte meg szolgála-
tát – saját kérésére Kassán, a 2. honvéd
páncélos felderítõ zászlóaljnál. Nem sok
választotta el attól, hogy egységével
harcba keveredjék az országot 1944.
március 19-én megszálló német csapa-
tokkal. Ehelyett azonban egységét 1944
áprilisában a keleti frontra vezényelték.
Május 2-án, a szovjetekkel való harc
közben megsebesült, és fogságba esett. 

Itt újabb meglepõ fordulat történt.

Maléter az orosz fogolytáborban nem

követte a fogságba esett tisztek többsé-
gét; kapcsolatba került emigráns ma-
gyar kommunistákkal – köztük Révai Jó-
zseffel és  Vas Zoltánnal –, akik a német
megszállók elleni harcra toboroztak
embereket. Maléter megkérdezte Révait,
hogy a németek kiverése után az oro-
szok nem avatkoznak-e majd be az or-
szág belügyeibe, illetve hogy a lakosság
szabadon gyakorolhatja-e a vallását. Mi-
után Révai ezekrõl biztosította, Maléter
1944 júniusában jelentkezett a németek
elleni harcra.

Partizánkiképzés után 1944. szeptem-

ber 17-én dobták le egy csoporttal Szatmár
megyében, ahol orosz katonákkal együtt

különféle harci feladatokat hajtott végre
az ellenséges vonalak mögött. A kalandos
és kockázatos vállalkozásokat jó érzékkel,
nagy bátorságot mutatva hajtotta végre,
és szerencséjére sértetlen maradt.

1945 januárjában már Debrecenbe, az

ideiglenes kormány által szervezett új ma-
gyar hadsereg kötelékébe került. A minisz-
tériumok õrzésével megbízott õrzászlóalj
parancsnoka lett, fõhadnagyi rangból szá-
zadossá léptették elõ. A koalíciós években,
1946–48-ban a határõrségnél teljesített
zászlóalj-parancsnoki szolgálatot az Ipoly
menti határrészen. Mivel Kuthy Dezsõ
1943-tól 1948-ig ugyancsak itt, Balassa-
gyarmaton volt dunáninneni püspök, ta-
lán felújíthatták ismeretségüket.

1948 márciusa és augusztusa között

Maléter a köztársasági elnök testõrségé-
nek lett a parancsnoka. Korántsem mel-
lékes epizódja ez a néhány hónap Malé-
ter életének, hiszen a korábban reformá-
tus pap, Tildy Zoltán 1956-ban emlékez-
hetett hajdani testõrtisztjére, és a Nagy
Imre-kormány tagjaként így ajánlhatta
bizalmi pozícióra.

Vallás, válás és vállalás

Maléter 1945 szeptemberében vette el elsõ
feleségét,  Pausz Máriát, aki a Maléter csa-
láddal korábban ismerõsi viszonyt ápoló
kassai, hívõ katolikus polgári családból
származott. A szegedi dómban volt az es-
küvõ; a fiatal pár otthonát az ostrom után
romos Budapesten, majd Vácott rendezte
be. Három gyermekük született: 1946-
ban Pál, 1947-ben Mária és 1949-ben Judith.
1950-tõl újra Budapesten laktak.

Az aktív katonatiszti pályát választó

Maléter életébe az 1948-tól felerõsödõ
kommunista diktatúra szólt bele. Felesé-
ge a családjától örökölt hívõ katolikus és
konzervatív világnézetet képviselve
nem volt hajlandó „átnevelõdni” az új
idõk szerinti „népi demokratikus” irány-
ba. Az állandó politikai megfigyelés és
nyomás magánéletükre is kihatott, és
hozzájárult ahhoz, hogy házasságuk fo-
kozatosan megromlott.

Pausz Mária késõbb így emlékezett

vissza férjének egy akkori kijelentésére:
„Ne aggódj, Mária, amikor eljön az ideje,
ott leszek, ahová tartozom.” 1953-ban
Maléter különköltözött családjától,
majd egy rövid békülési kísérlet után
1954-ben végleg elváltak. Pausz Mária
ezt követõen nehéz körülmények kö-
zött nevelte három gyermekét, ezt az
idõszakot a hatósági zaklatások jelle-
mezték; lakásukba erõszakkal idegene-
ket költöztettek.

Így szólt bele a Rákosi-rendszer Malé-

ter családi életébe; a tiszt katonailag is
kevésbé jelentõs beosztásokba került.
Az ’56-os forradalom elõtt az úgyneve-
zett munkászászlóaljak parancsnoka
lett (ezek voltak elhelyezve a Kilián-lak-
tanyában). 

Ezekre a nehéz idõszakokra legin-

kább csak személyes emlékezések vet-
nek fényt. E sorok írójának alkalma volt
telefonon beszélgetni Maléter Pál özve-
gyével,  Gyenes Judithtal, aki örömmel fo-
gadta az „evangélikus érdeklõdést”. En-
gem mindenekelõtt egyházi esküvõjük
háttere érdekelt.

Gyenes Judith családja közeli rokon-

ságban volt Maléter Pállal, aki nagybátyja
volt a jóval fiatalabb Judithnak. Mikor Ju-
dith egy autóbaleset miatt kórházba ke-
rült, Maléter többször meglátogatta: a
kapcsolatból szerelem, majd házasság
lett. A politikai problémák azonban itt is
megmutatkoztak: Judith édesapja elõ-
ször nem pártolta a házasságot, mert
nem helyeselte – ideológiai fenntartásai
voltak ellene –, hogy Maléter a Magyar
Néphadsereg magas rangú tisztje maradt

a Rákosi-rendszer idején is (hiszen Malé-
ternek is, mint a katonatisztek túlnyomó
többségének, be kellett lépnie a pártba).
A véleménykülönbség miatt a Gyenes
szülõk nem is mentek el az esküvõjükre,
ami nagyon fájt a hívõ katolikus Judith-
nak. A kommunista diktatúrában azon-
ban Maléter beosztása miatt õ sem járha-
tott templomba. Minden este kettesben
mondtak el egy imádságot a férjével.

Judith emlékezete szerint Maléter 1954-

ben lényegében már kiábrándult a rend-
szerbõl, személyesen pedig krisztusi el-
veket vallott. Az embertársainak való
segíteni akarás jellemezte õt, környezete
szerette. Judith máig õrzi Maléter Bibliá-
ját, melyet Kuthy Dezsõ dedikált neki.

A titkos esküvõ

Ilyen nehéz politikai és családi légkör-
ben érkezett el 1954 májusában az eskü-
võ idõpontja. E titkos esemény – mely
jellemzõ volt a korra – értékelhetõ akár
szimbolikusnak is Maléter helyzetében
és magatartásában. A polgári esküvõ
1954. május 8-án volt, majd néhány nap-
ra rá került sor Maléter Pál és Gyenes Ju-
dith házasságának evangélikus lelkészi
megáldására.

Az „egyházi esküvõn” egyikük család-

jából, ismeretségi körébõl sem lehetett
jelen senki, sõt nem is tudhattak az ese-
ményrõl. A menyasszony fehér fátylát
táskába rejtve, autóval mentek oda, de
jóval korábban kiszálltak, és úgy tettek,
mintha csupán sétálnának egyet.

A titokzatos körülmények között le-

zajló eseményre Kuthy Dezsõ nyugal-
mazott dunáninneni püspök pestlõrinci
házában került sor. Korányi Andrásnak, az
Evangélikus Hittudományi Egyetem
Egyháztörténeti Tanszéke adjunktusá-
nak köszönhetõen tudtam meg, hogy
Kuthy Dezsõ lánya jól emlékszik a fiatal-
korában történt eseményre. A ház egyik
helyisége úgynevezett Luther-szobának
volt berendezve, ebben zajlott a szertar-
tás. Mivel azonban Kuthy Dezsõék házá-
ba társbérlõket telepítettek, meg kellett
várni a távozásukat, és csak ezután kez-
dõdhetett el a szertartás. A szoba ez al-
kalomra kápolnává lett átalakítva, pár-
nák szolgáltak térdeplõként.

A szertartás után Kuthyék vendégül lát-

ták ebédre Maléteréket. Kuthy Dezsõ azt
mondta, hogy név nélkül be fogja õket
anyakönyvezni, de ez az akkori körülmé-
nyek között mégsem történhetett meg.

Judith asszony elmesélte, hogy a Gye-

nes család aztán fokozatosan megbékélt
Maléterrel, kiderült, hogy nézeteik nem
is különböznek jelentõsen. Elmondta
azt is, hogy Maléter Szlovákiában, Eper-
jesen élõ édesanyját minden évben egy-
szer (1954. december, 1955, 1956) meglá-
togatták. Judith ekkor ismerhette meg
azokat a hajdani polgári jómódról árul-
kodó lakáskörülményeket, amelyek kö-
zött Maléterék éltek. Az eperjesi Fõ ut-
cán levõ lakásban értékes festmények,
történeti értékû bútorok voltak. A család
egyéb vagyonát, a két világháború kö-
zötti gömöri üdülõt és a kassai bérházat
akkorra már elvették.

Malétert ezredesi rangban érte az

1956. õszi magyar forradalom, amely ne-
ki a történelmi hírnevet, de egyúttal az
1958. június 16-án elkövetkezõ mártírom-
ságot is jelentette. Írásunkban erre nem
térünk ki, hiszen ezt a történelmi iroda-
lom bõven tárgyalta. Máig alapvetõ ezek
között  Horváth Miklós hadtörténész Ma-
léter Pál-életrajza (Budapest, 1995).

Gyenes Judithot állásából kitették,

hosszú ideig csak segédmunkási és ház-
tartási alkalmazotti tevékenységet vé-
gezhetett. Csak az 1980-as években kap-
hatott egy könyvtárosi beosztást. Malé-
ter elsõ felesége, Pausz Mária a három
gyermekkel az 1956-os forradalom után
Amerikában telepedett le. Ifjabb Maléter
Pál építészmérnökként dolgozott, 1989
után többször járt Magyarországon. Ma-
léter édesanyja még megélte a fiával tör-
tént szörnyûséget, 1966-ban vagy ’67-
ben halt meg. 

Az ’56-os mártírok 1989-es újrateme-

tésénél Maléter Pál részére evangélikus
lelkészek adták meg a végtisztességet. 

Az evangélikus Maléter

g

Czenthe Miklós

FOTÓ: KINCZLER GYULA