>
TEMPlom

1. évfolyam 1. szám
A. D.
MM

Az evangélikus egyháztörténet 19. századi forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban.

Az evangélikus egyháztörténet 19. századi forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban

Kertész Botond

Az evangélikus egyház 19. századi történelme nincsen megfelelõen feldolgozva. Talán éppen ezt a korszakot sújtja leginkább, hogy az 1945 és 1990 közötti idõszakban az egyháztörténeti kutatás lehetõségei rendkívül korlátozottak voltak.

Az elsõ világháború elõtt még túlságosan közel voltak a 19. század eseményei ahhoz, hogy az egyháztörténészeket igazán érdekelte volna, Trianon után pedig talán a liberalizmussal való szembefordulás miatt nem volt meg a megfelelõ érdeklõdés a korszak iránt. Az elmúlt tíz évben a közelmúlt eseményeinek tisztázása állt az egyháztörténettel foglalkozók érdeklõdésének középpontjában. A reformáció és ellenreformáció, a 18. század és a legújabb kor evangélikus egyháztörténeti feldolgozásaival összevetve, ezért van máig mostoha helyzetben a hazai evangélikus egyház 19. századi történetírása. A legkevésbé feldolgozott korszak ezen belül is a dualizmus idõszaka.

Pedig a múlt század egyháztörténetének igen fontos tanulságai vannak. A polgári állam megjelenése, a szekularizáció elõretörése, a hagyományos társadalmi keretek felbomlása alapvetõen új helyzetet teremtett az egyházak számára. Annak a „modern világnak" a gyökerei, amelyben az egyházak ma is élnek és mûködnek, a 19. századra nyúlnak vissza. Ekkor jelentek meg azok a fõbb teológiai irányzatok, az egyház új mûködési és megjelenései formái, amelyek jórészt jelenleg is alkotják az egyházi életet.

Az evangélikusok a korszakban a népesség 6-7%-át adták, ami kicsiny, de nem elhanyagolható kisebbség, ezért történetük megismerése fontos része a korszak társadalom- és mûvelõdéstörténetének. A reformátusokhoz, katolikusokhoz, illetve elsõsorban a dualizmus korában az izraelitákhoz való viszonyuk kutatása nélkül az említett egyházak történetírása sem lehet teljes. Nagyon fontos az evangélikus egyház szerepe a nemzetiségi kérdés tekintetében. Szlovák, német és magyar gyülekezetek, lelkészek, tanítók, egyházi vezetõk éltek egymás mellett. Az egyházon kívüli nemzetiségi viszonyok hatottak az egyházon belül is, de fordítva is igaz ez az állítás: elsõsorban a szlovák-magyar viszony alakításában aktívan vettek részt evangélikus egyházi értelmiségiek (papok, tanítók). Ezért nem érdektelen a szûk felekezeti korlátokon kívül sem e korszak forrásainak vázlatos ismertetése.

Az evangélikus levéltárügy fejlõdése a többi hazai történelmi egyházakhoz képest eltérõen alakult. Az egyetemes egyház, az egyházkerületek, egyházmegyék, oktatatási intézmények, egyházi egyesületek és hagyatékok nagy része egy helyen, a Budapesten lévõ Evangélikus Országos Levéltárban (EOL) találhatók. Az 1819-ben alakult levéltár részint az egyetemes egyház mûködése során keletkezett iratokat õrizte, részint már a kezdetektõl gyûjtõlevéltárként mûködve, magánszemélyek és gyülekezetek adományai által gyarapodva, az egyház múltjára vonatkozó valamennyi dokumentum gyûjtõhelyévé vált. A levéltárat mindenek elõtt az egyetemes felügyelõk, mindenkori levéltárosok és az egyház más patrónusai gyarapították különféle iratokkal. Ezek között voltak neves evangélikus családok családi levéltáraiból származó dokumentumok, árveréseken beszerzett, egyházra vonatkozó iratok,(1) vagy különbözõ levéltárak anyagából másolt fontos források. Ez a gyûjtemény képezi a mai levéltár magát és legjobban feldolgozott részét, az úgynevezett Archivum Generalis Ecclesiae-t.

Az egyetemes levéltár 1952-ben vált országos levéltárrá, amikor az egyházszervezet teljes átszervezése során megszûnt négy egyházkerület (Bányai, Dunáninneni, Dunántúli, Tiszai) iratai, majd a további években sorra az egyházmegyék, illetve a megszûnõ egyéb egyházi intézmények iratai is a levéltárba kerültek.(2) Az evangélikus egyház története írott forrásainak jelentõs része tehát a budapesti Evangélikus Országos Levéltárban található. Az iratok mennyisége ma nagyjából 1000 iratfolyóméter. Továbbiakban az itt õrzött fondokban található fõbb múlt századi forrástípusokat szeretném bemutatni.

Archivum Generalis Ecclesiae

A fent már említett AGE anyag 1915-ig tartalmaz iratokat. A fondot Góbi Imre, a pesti evangélikus gimnázium tanára és egyetemes levéltárnok rendezte darabszinten 1905-15-ig.(3) Az iratokat kronologikusan helyezte el, a kutatást mutató segíti. A fond elenchusának két része jelent meg, az elsõ 1791-ig tartalmazza az iratokat, a második pedig a kéziratokat ismerteti.(4) Az 1850 elõtti kéziratokról Böröcz Enikõ 1993-ban készített bõvebb katalógust.(5) A további iratokról készült jegyzék, illetve a mutató kéziratban maradt, a levéltárban áll a kutatók rendelkezésére.

Az AGE korszakunkra vonatkozóan fõleg az egyetemes közgyûlés jegyzõkönyveit és az azzal kapcsolatos iratokat tartalmazza. Az egyetemes közgyûlés az evangélikus egyházkerületek évenként összeülõ tanácskozása volt. Egyetlen országos hatáskörû szervezetként, itt vitatták meg az egész egyházat érintõ legfõbb kérdéseket, bár a döntések végrehajtása a kerületek jóváhagyásán múlott. Jól használható forrás egyház és állam viszonyának kutatásához is, hiszen minden országos jelentõségû egyházi üggyel foglalkozott a közgyûlés. A teljesség igénye nélkül: az 1791-es pesti zsinat iratai, az itt elfogadott kánonok megerõsítését kérõ folyamodványok, az 1790/91-es országgyûlések vallásügyi tárgyalásaival kapcsolatos legkülönfélébb iratok, az 1840-es évek uniókísérletével kapcsolatos dolgozatok, az 1848-as miniszteri értekezletet elõkészítõ iratok, fõleg 1848 után a különbözõ egyetemes bizottságok (tanügyi, pénzügyi, Róth-Teleki ösztöndíj) jegyzõkönyvei, líceumok éves jelentései. Az AGE-hez tartozik Bauhofer György, a budai evangélikus gyülekezet elsõ lelkészének, József nádor evangélikus vallású feleségének, Mária Dorottya pártfogoltjának és bizalmasának 1849-ig vezetett naplója is, amely a budai evangélikus gyülekezet életére, a nádornéval való kapcsolatára, a skót misszió hazai mûködésére nézve tartalmaz fontos adatokat. Talán sikerül elérni, hogy ezt a sokat kutatott forrást belátható idõn belül kiadja a levéltár.

Egyházkerületi Levéltárak

Mint bevezetõmben említettem, az 1952-ben megszüntetett kerületek iratai is nagyrészt az EOL-ban vannak. Sajnos a legnagyobb evangélikus egyházkerület, a Zólyomtól Bácsig terjedõ, az ország középsõ részét magába foglaló Bányai kerület levéltárának régi anyagai a II. világháború során szinte teljesen megsemmisültek. A pozsonyi központú, az 1891-es kerületrendezésig a Felvidék nyugati részét és Moson megyét magába foglaló Dunáninneni kerület levéltárának nagyobbik része Szlovákiában, Modorban található. A Dunántúli és a Tiszai kerület levéltára azonban majdnem teljes egészében megmaradt és így került Budapestre. Az egyházkerület, mint az evangélikus egyházkormányzat alapegysége a múlt században, a legfontosabb döntéshozó szint volt. Ezért a kerületek irataiból lehet leginkább nyomon követni az egyházi élet fõbb eseményeit.

A Dunántúli egyházkerület iratait 1848-ig a múlt század végén, tárgyi csoportok szerint kialakított rendjükben lehet kutatni. A 62 raktári egységbõl álló levéltár darabszintû jegyzéke pontos, de kissé nehezen kezelhetõ, ám némi gyakorlattal ki lehet benne igazodni. A kerületi közgyûlések jegyzõkönyvein és ahhoz tartozó iratokon kívül a mindenkori szuperintendenshez írt leveleket is tartalmaz a fond. Ezekbõl a levelekbõl például nagyon értékes adatokat kaphatunk az egyes gyülekezetek életérõl és gondjairól az 1848-as évben. Mivel a közgyûlés nem csak igazgatási, hanem bírósági szervezet is volt, ezért periratokat is bõven találunk. Sajnos az 1848 utáni anyag, a Canonica Visitatiók kivételével, nincs darabszinten rendezve. Ebben közgyûlési jegyzõkönyvek, illetve iratok találhatók.

A Tiszai egyházkerület anyaga is tárgyi csoportok szerint rendezett, a rendezést az elmúlt tíz évben végezték el. A közgyûlési iratokon kívül szeretném felhívni a figyelmet az iskolai iratokra. A lõcsei, eperjesi és késmárki nagy múltú és igen jelentõs evangélikus iskolák anyakönyvei, jegyzõkönyvei és tananyagai közül sok megmaradt a kerület fondjában. Egyházi bírósági iratok fõleg a 20. századból találhatók. A Tiszai egyházkerület anyagában találhatók valószínûleg eredetileg hagyatékokból származó, múlt századi prédikációk is.

Egyházmegyei Levéltárak

A következõ egyházkormányzati szint az egyházmegye volt. Harmincnyolc evangélikus egyházmegye volt 1880-ban Magyarországon, amelyek nagyobb részt a vármegyék szerint szervezõdtek. Az Evangélikus Országos Levéltárba azok az egyházmegyei levéltárak kerültek be 1955 után, amelyek terültének nagy része a Trianon utáni Magyarországon maradt.

A kerületekhez hasonlóan az egyházmegye is a mindenkori esperesek szerint változtatta székhelyét. Adminisztrációja elvben létezett, a múlt században általában levéltárosa is volt. Az egyházmegyei anyagok mennyisége és feldolgozottsága a szerint változik, hogy az egyes esperesi levéltárosok milyen alapossággal végezték munkájukat. Ezért ezek a fondok igen nagy különbségeket mutatnak. Kutathatóságukat az is nehezíti, hogy gyakran több idõpontban és több helyrõl érkeztek be levéltárunkba egy egyházmegyéhez tartozó iratok.

Az Evangélikus Országos Levéltár jelenleg huszonöt egyházmegye iratanyagát õrzi. E fondok részletes bemutatása túllépné ennek a közleménynek a kereteit, ezért példaként csak két, rendezett és bõséges anyaggal rendelkezõ egyházmegyei levéltárat ismertetek. A Békési egyházmegye a Bányai egyházkerülethez tartozott, így az itt található iratok, a többi, bányai kerületi egyházmegyei levéltárhoz hasonlóan, részben pótolják az egyházkerület megsemmisült anyagát. A levéltár 19. századi iratainak nagy részérõl darab szintû jegyzék készült a múlt század végén. Ez, a dunántúli jegyzékhez hasonlóan, tárgyi csoportokban írja le a levéltár anyagát.

A levéltár gerincét a közgyûlési iratok, illetve az egyházmegye vezetõ tisztségviselõinek - felügyelõ és esperes - levelezései alkotják. Ebben a fondban is találhatunk prédikációkat. Egyházközség-, illetve helytörténet kutatáshoz nélkülözhetetlenek az egyházközségi leltárak, számadások, népmozgalmi jelentések és a különbözõ - általában a gyülekezet, lelkész, tanító - „háromszögben" zajló perek iratait. Figyelemre méltók a különbözõ egyházmegyei ad hoc bizottságok dokumentumai is, amelyek úgy a kerületi, illetve országos jelentõségû ügyekben, mint az egyes egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek helyi problémás ügyeiben eljártak. A középiskolák mellett az elemi iskolákról is nagyon sok adat, kimutatás és összeírás szerepel az iratok közt.

A Tolna-Baranya-Somogyi, nagy kiterjedésû, fõleg németek lakta és mára nagyobb részt elpusztult gyülekezetekbõl álló egyházmegye levéltára fõleg hely- és gyülekezettörténeti szempontból érdekes. A múlt században készült gyülekezeti leírások, valamint az 1930-as években készült gyülekezettörténetek pótolhatatlan forrásértékkel bírnak. Ennek az anyagnak a rendezésére az Evangélikus Országos Levéltárban került sor. A békési egyházmegye levéltáránál elmondtuk, hogy iratai a felette lévõ egyházkormányzati szint, a kerület elpusztult levéltárát pótolják. A Tolna-Baranya-Somogyi Egyházmegye levéltárában pedig olyan iratokat találunk, amelyek a mára már sokszor megsemmisült, egykor virágzó gyülekezetek tönkrement levéltári iratait pótolják.

A Pesti Egyház levéltára

Az EOL a legutóbbi idõkig nem foglalkozott gyülekezeti iratok gyûjtésével. Ez alól egyedüli kivétel a Pesti Egyház, amelynek iratai az ötvenes években - az anyakönyvek kivételével - szintén a levéltárhoz kerültek. A pesti evangélikus egyház a 19. században több szempontból is kiemelkedik a gyülekezetek körül. Eleinte szlovák és német kétnyelvû, majd 1837-tõl, Székács József magyar lelkésszé való megválasztásával, három nyelvû gyülekezet volt, amelybõl késõbb a szlovákok kiváltak. Ahogyan Pest szerepe az országban elõtérbe került, úgy emelkedett a gyülekezet jelentõsége is. Papjai (többek közt Jan Kollár, Székács József) országos hírnévnek örvendtek. Pesten tartották a Bányai egyházkerület, valamint az egyetemes egyház éves közgyûléseit is.

A német-magyar egyház iratai rendezettek, részben korabeli, tematikus alapon készült leltár szerint kutathatók. A gyülekezeti közgyûlési és presbiteri iratok mellett társadalomtörténeti szempontból is figyelemre méltók a különbözõ korszakokban készült névjegyzékek. A szlovák-magyar viszony kapcsán érdekes a szlovákoktól való szétválás részletes dokumentációja. A gyülekezet országos hírnevû felügyelõinek, például a pesti egyetemen tanító és a pesti evangélikus gimnáziumot megalapító Schedius Lajosnak is találhatók itt iratai.

Sajnos a szlovák gyülekezet iratai részben még rendezésre várnak. Korszakunkban fõleg Jan Kollár lelkészi mûködése révén (1819-1851) játszott kiemelkedõ szerepet a pesti gyülekezet az egész hazai szlovákság életében. A pesti egyháznak a forrásokból kibontakozó múlt századi történetén keresztül a magyar, német és szlovák nemzetiség sorsának alakulását is nyomon lehet követni a polgárosuló és magyarosodó Pesten.

Iskolák levéltárai

Iskolákra, oktatásra vonatkozó iratok nemcsak a fenti egyházkormányzati szintek irataiban, hanem külön fondként is találhatók az evangélikus levéltárban. A korábbi elõzmények után a századforduló körül alakult soproni, majd budapesti teológiák, valamint az eperjesi jogakadémia iratainak zöme a huszadik századból való.

A soproni líceum irattárának egy része, a dunántúli kerület levéltárának anyagai közé keveredve került az evangélikus levéltárba. Töredékes, de értékes forrás a hiányosan meglévõ igazgatói irattár 1791-1901 között. Szintén fontos forrás az a másolatgyûjtemény, amely a soproni iskola történetére vonatkozó iratokat tartalmazza 1744-1825 közötti idõben. Az 1812-1847 közötti évekbõl való tanulói névjegyzékek azért különösen jelentõsek, mert ebben az idõszakban a soproni líceum volt a legmagasabb színvonalú evangélikus líceum, ezért nem csak a Dunántúlról, hanem az ország egész területérõl érkeztek diákjai.

A pesti evangélikus gimnázium teljes irattára az evangélikus levéltárba került. A reformkori Pest két gimnáziumának egyike volt az evangélikus és késõbb is jelentõs iskolája maradt a fõvárosnak. Az igazgatói irattár mellett az anyakönyvek, érettségi jegyzõkönyvek, tanmenetek az iskola teljes történetérõl képet adnak, ezen kívül Pest helytörténetének, esetenként a családfakutatásnak is fontos forrása. Az igazgatói irattár 1868-tól kezdve iktatva volt.

Egyesületek

Az egyesületi élet a magyarországi evangélikus egyházban is a polgári korszak idején lendült fel. Az alábbiakban két olyan egyesületrõl szeretnék részletesebben is szólni, amelyek irattárát jelenleg az evangélikus levéltár õrzi és a múlt században fontos szerepet töltöttek be az egyházi életben.

Az egyetemes gyámintézet - késõbbi nevén Magyarországi Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet - nem klasszikus, polgári egyesület. Az 1840-es években hozták létre, elsõsorban nyugdíjintézetként lelkészek és özvegyeik, árváik részére. Késõbb tevékenysége kiszélesedett, és a hátrányos helyzetû gyülekezetek intézményes támogatását is magára vállalta. Az anyagilag igen szegény evangélikus egyházban a gyámintézet fontos és nélkülözhetetlen szerepet játszott. Mint általában a gazdasági ügyekkel foglalkozó szervezetnek, iratkezelése mintaszerû volt, ezért ránk maradt levéltára is rendezett és jól kutatható.

A másik jelentõs egyesület, a Protestáns Országos Árvaegylet, szintén szociális indíttatású, közös protestáns kezdeményezés volt. Az árvaegylet iratai 1860-tól kezdve vannak meg levéltárunkban. Ugyanebben a fondban találhatóak az egyesület által fenntartott budapesti protestáns árvaház és népiskolájának iratai is 1882-tõl. Társadalom- és mûvelõdéstörténet szempontjából is értékes és hasznos forrás.

Hagyatékok

A különbözõ egyházkormányzati szintek és egyházi intézmények, egyesületek levéltáraiban elsõsorban az egyházszervezet mûködésére vonatkozóan találhatunk forrásokat. Az egyház belsõ életét a levéltári források közül legjobban egyes személyi irathagyatékokból lehet megismerni. A korszakban keletkezett hagyatékok közül csak néhányat szeretnék kiemelni.

Geduly Lajos dunáninneni püspök hagyatékában nagyon értékes adatok találhatók a protestáns pátens (1859) idején keletkezett pozsonyi szlovák egyházkerülettel kapcsolatos konfliktusokra. A Kánya hagyaték, amelyben Kánya Pál (1793-1869) pesti gimnáziumi tanárnak, valamint levéltárosnak iratait, illetve leánya, Kánya Emília naplóját és levelezésének egy részét találjuk, két okból kell megemlítenünk. Tanári és levéltárosi munkája mellett Kánya Pál rendszeres résztvevõje volt a kerületi gyûléseknek, és tagja volt annak a delegációnak, amellyel a bécsi udvar a protestáns pátens elõkészítése során 1855-ben egy hónapig tárgyalt a protestánsok számára meghozandó törvényrõl. Kánya Emília (1828-1905) a Monarchia elsõ nõi újságszerkesztõje volt, emlékiratai tavaly jelentek meg.(6)

Székács József (1809-1876) az elsõ pesti magyar lelkész, 1860-tól bányakerületi püspök, 1842 és 1848 között a nagy jelentõségû Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok egyik szerkesztõje volt. „Az ország papjának" hagyatéka is az evangélikus levéltárban kutatható. A sokoldalú munkásságot kifejtett, méltán híres Székács iratainak talán legértékesebb részét mintegy háromdoboznyi levelezése képezi, amely darab szinten, a feladók betûrendje szerint rendezett.(7)

Végül Zsilinszky Mihály (1838-1925) egyháztörténész, bányakerületi felügyelõ, országgyûlési képviselõ és kultuszminisztériumi államtitkár hagyatékára hívom fel a figyelmet. Megjelent és íróasztalfiókban maradt történeti munkái mellett egyházpolitikai és egyházkormányzati vonatkozású iratok is találhatók ebben a fondban.

Külön gyûjtemények

A külön gyûjtemények közül elõször az ordinációs anyakönyveket említem. Ezekbe az anyakönyvekbe a felszentelendõ lelkészjelöltek írták be saját kezûleg életrajzukat. Mindegyik kerületbõl vannak ilyen eredeti, vagy másolatban meglévõ életrajzok, bár egyik kerületbõl sincs teljes sorozat. A családfakutatás, fõleg az „Ároni Dinasztiák" történetének nélkülözhetetlen forrásai korszakunkban is. Az ordinációs anyakönyvekhez alfabetikus cédulakatalógus készült.

Hasonló cédulakatalógus segíti az egyházlátogatási jegyzõkönyvekben való kutatást, amelyek levéltárilag az egyházkerületek és egyházmegyék fondjaihoz tartoznak ugyan, de jelentõségüknél fogva külön megemlítendõk. A Canonica Visitatiót az evangélikus egyházban a püspök, vagy az esperes végezte több-kevesebb rendszerességgel. Ezeknek a jegyzõkönyveknek a forrásértéke változó. A dunántúli kerületben például a polgári korszakban egészen rendszeressé vált az esperesi vizitáció, amelyet elõre megszerkesztett kérdõívek alapján végeztek. Ezek adatai egymással jól összevethetõk és elemezhetõk, de sablonosságuk miatt megfelelõ forráskritikát kell gyakorolni. A nem kérdõív alapján végzett látogatások jegyzõkönyveiben gyakran nagyon részletes adatokat találunk nem csak az adott gyülekezet akkori helyzetérõl, hanem történetérõl is. A látogatásokhoz sokszor csatlakoztak nyilvános iskolai vizsgák is, amelyek lefolyásáról és eredményérõl gyakran tudósítanak a jegyzõkönyvek. A legtöbb jegyzõkönyv a tiszai és a dunántúli egyházkerület gyülekezeteirõl maradt fenn. A bányai és a dunáninneni kerület anyagában is találunk vizitációkat, bár ez utóbbiban csak a huszadik századból. A canonica visitatios jegyzõkönyvek a levéltár legsûrûbben kutatott iratai közé tartoznak.

A magyarországi evangélikus egyház múlt századi történetének nagyon fontos forrásait találhatjuk meg az Evangélikus Országos Levéltárban. Természetesen nem csak itt, hanem a közlevéltárakban, gyülekezeti levéltárakban, emlékiratokban, egyházi és világi sajtóban, családi „levéltárakban", röpiratokban is kell kutatnunk az evangélikus egyház múltját.



Függelék

Az Evangélikus Országos Levéltár 19. századi iratokat tartalmazó fondjai

Egyházigazgatás, egyetemes és kerületi

Archivum Generalis Ecclesiae

Egyetemes Tanügyi Bizottság iratai

Bányai Evangélikus Egyházkerület iratai (Töredékesen)

Dunántúli Evangélikus egyházkerület iratai

Tiszai Evangélikus Egyházkerület iratai

Egyházigazgatás, egyházmegyei és gyülekezeti

Békési Evangélikus Egyházmegye iratai

Budapesti Evangélikus Egyházmegye iratai

Csanád-Csongrádi Evangélikus Egyházmegye iratai

Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye iratai

Gyõri Evangélikus Egyházmegye iratai

Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye iratai

Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye iratai

Mosoni Evangélikus Egyházmegye iratai

Nógrádi Evangélikus Egyházmegye iratai

Pestmegyei Evangélikus Egyházmegye iratai

Somogyi Evangélikus Egyházmegye iratai

Soproni Alsó Evangélikus Egyházmegye iratai

Soproni Felsõ Evangélikus Egyházmegye iratai

Tolna-Baranya-Somogyi Evangélikus Egyházmegye iratai

Vasi Felsõ Evangélikus Egyházmegye iratai

Vasi Közép Evangélikus Egyházmegye iratai

Veszprémi Evangélikus Egyházmegye iratai

Zalai Evangélikus Egyházmegye iratai

Pesti Evangélikus Gyülekezet iratai

Pesti szlovákajkú Evangélikus Gyülekezet iratai

Oktatási intézmények iratai

Pesti Deák téri Evangélikus Elemi Iskola és Polgári Leányiskola iratai

Soproni Evangélikus Gimnázium iratai (töredék)

Pesti Evangélikus Gimnázium iratai

Soproni Evangélikus Teológiai Akadémia iratai

Egyesületek iratai

Magyarországi Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet iratai

Protestáns Országos Árvaegylet iratai

Hagyatékok

Bredeczky Sámuel (soproni, bécsi tanár, lembergi lelkész, 1772-1812) iratai

Fabó András (egyháztörténész, eperjesi tanár, 1810-1874) irathagyatéka

Kánya Pál (pesti gimnáziumi tanár, 1793-1869) és Kánya Emília (írónõ, újságszerkesztõ, 1828-1905) irathagyatéka

Koren István (aszódi tanár, 1805-1893) irathagyatéka

Payr Sándor (egyháztörténész, 1861-1938) irathagyatéka

Radvánszky Béla (történész, 1849-1906) irathagyatéka

Sántha Károly (lelkész, énekköltõ, 1840-1928) irathagyatéka

Székács József (bányakerületi püspök, 1809-1876) irathagyatéka

Zsilinszky Mihály (egyháztörténész, VKM államtitkár, 1938-1925) irathagyatéka

a cikk elejé- re, a címlap- ra,