Gondolatok Böröcz Enikőről
Böröcz Enikőre emlékezve érdemes újraolvasni Bolla Zsuzsa vele készült interjúját, amelyet az Ordass
Lajos 1. kötet megjelenésekor készített (2011. okt. 26. evangelikus.hu honlap).
Ebben Enikő mintegy összefoglalja hitvallását, kutatói törekvéseit, nézeteit. Szerepelnek életadatai,
pályafutása fontos pontjai is. Ezt véve alapul szerepeljenek itt életútjának fontosabb állomásai:
Dr. Böröcz Enikő 1975-ben végezte el a teológiát, és bár ötödikként szentelték fel egyházunkban,
mégis ő volt az első lelkésznő, akit önálló munkavégzésre gyülekezetbe helyeztek. 1979-től
parókus lelkészként egészen 1989-ig négy gyülekezetben szolgált (Kisbabot, Mérges, Bodonhely,
Rábaszentmihály). A Káldy-korszakban álmodni sem mert külföldi ösztöndíjról, doktorálásról.
Később, a püspök halála után lehetősége nyílt arra, hogy Basel mellett egy európai bibliaiskolában
tanuljon. Bejárt a baseli egyetemre, találkozhatott olyan nagy öregekkel, mint Marcus Barth (Karl
Barth fia) és Martin Anton Schmied. 1989-ben, fél állásban, a Budahegyvidéki Evangélikus
Gyülekezetbe, fél állásban pedig az Evangélikus Országos Levéltárba került. 1990 óta egész
állásban dolgozik a levéltárban. 1993-ban tudományos munkatárs lett, miután elkészítette az
Evangélikus Országos Levéltár kézirat-katalógusát, 1851-ig bezárólag.
A Magyarországi Evangélikus Egyház 1945 utáni történetét kutatta, teológia, egyházkormányzás és
külföld témákban. 2001-ben a doktori iskolába is jelentkezett, Muntag Andor és Fabiny Tibor
bíztatására. Először 2003-ban Amerikában, négy államban – Illionis (Chicago); Minnesota
(Minneapolis St. Paul) Maryland (Baltimore) végül Pennsylvania (Gettysburg) – négy hónapon
keresztül végzett kutatásokat, és hallgatott előadásokat. 2004-ben pedig egy hónapon keresztül
Németországban, Berlinben két nagy levéltárban, az ottani evangélikus egyház központi
levéltárában, illetve Németország legjelentősebb állami levéltárában a Bundesarchivban folytatta a
kutatómunkát. Ugyanabban az évben három hétig Genfben a Lutheránus Világszövetség és az
Egyházak Világtanácsa központi levéltáraiban gyűjtött magyar evangélikus vonatkozású
anyagokat.
Németből lefordította Dietrich Bonhoeffer: Követés című művét. Azután pedig: Luther Márton Mária
magyar királynénak címzett négy vigasztaló zsoltárát. Angolból pedig két Eric W. Gritsch művet, a
Lutheranizmust, és a Márton, Isten udvari bolondja címűt. Lutheranizmus illetve Márton, Isten
udvari bolondja címekkel. 2006-ban védte meg doktori értekezését.
Enikő családi történetén, nyugodtan mondhatjuk, családja sorsán keresztül tanulta meg a
történelem keménységét, súlyát. Hiszen a Szibériába hurcolt lelkész Édesapa sorsa alapvetően
meghatározta kis családjáét is, Édesanyjukat megkínozta a kommunista titkosrendőrség (Berkesi
András, későbbi „koszorús írónk”), a kislányokat a Rákosi-kor mélyén a szarvasi árvaház fogadta
be. Enikő ezek után választotta a lelkészi pályát. Majd több, mint tíz év dunántúli falusi lelkészség
után, svájci tanulmányútját követően került éppen 25 éve az Evangélikus Országos Levéltárba.
Így aztán talán predesztinálva volt arra, hogy a közelmúlt evangélikus egyháztörténetével
foglalkozzon. A rendszerváltás után ez még nem volt „támogatott” tevékenység, inkább még a „tűrt”
kategóriába tartozott. Enikőt pl. egy szókimondó folyóirat-interjú után az egyházi vezetőség
elhelyezte a levéltárból, majd a tiltakozás hatására mégis visszahelyezték.
Enikő bátor és magányos harcosként és kutatóként vágott neki a levéltári források feltárásának.
Szívós, elkötelezett munkával, hajnali felkelésekkel, önképzéssel, szisztematikus forrás-feltárással
készült nagy műve létrehozására. Sokat publikált, előadásokat tartott, de sok anyaga maradt
kéziratban. Az evangélikus teológián Ordass püspök második aktív püspökségéről, az evangélikus
1956-ról írta disszertációját.
2012-ben jelent meg fő műve: Egyházfő viharban és árnyékban. Ordass Lajos evangélikus hitvalló
püspöki szolgálata 1945-1958 (Luther Kiadó, 566 l.). A második kötet is már majdnem kész van,
remélem, sikerül megjelentetni, legalább utólag.
Nagyon szerette az Evangélikus Országos Levéltárat, becsülte, védte, mint egy őrzőangyal, amikor 18
éve odakerültem, evvel fogadott: „Miklós, ezt a levéltárat szeretni kell!” Sokat mesélt, az evangélikus
egyház rejtett történetei tárultak fel őszinte ábrázolásai nyomán. Rengeteget tanultam tőle. És neki
köszönhetjük a régi iratgyűjteményünk, az AGE kézirattárának modern feldolgozását is!
Enikő azonban evangélikus egyháztörténeti művek fordítójakét is aktív volt: Bonhoeffer mártír lelkész
Követés c. munkáját, Gritsch amerikai lelkész két művét fordította. Nagyon szerette egyházát, de
igyekezett a „kritikus szolidaritás” elve alapján a múltfeltárás példájával segíteni.
Furcsa érzés, még mindig várjuk munkatársaimmal, hogy megjelenik, és jóízűen, dunántúli
szavajárással elmeséli legújabb tapasztalatait. De már nem fog jönni többé. Mégis itt van velünk. S
élete is példa, történet lett, mint ahogy írásait, feljegyzéseit, iratmásolatait is dobozba rendezve,
legújabb levéltári hagyatékként kezeljük, a jövő nemzedékének okulására.
Budapest, 2014. nov. 15.
Czenthe Miklós
Elfelejtett jelszó?
Gondolatok_Böröcz_ Enikőről.pdf
—
PDF document,
331Kb
