Pro Cultura Lutherana
Budapest
/
/
2009
Útmutató az egyházközségi
gyûjtemények kezeléséhez
Szerkesztette: a Magyarországi Evangélikus
Egyház Gyûjteményi Tanácsa
Az egyes gyûjteménytípusok kezelési útmu-
tatóinak szerzõi:
Czenthe Miklós, Harmati
Béla László, H. Hubert Gabriella, Kertész Bo-
tond, Klenóczky Sándor, Mányoki János és
Zászkaliczky Zsuzsanna.
A fotókonzerválási
kiskátét írta:
Kincses Károly.
Sorozatszer-
kesztõ:
H. Hubert Gabriella.
Kiadványterv és
tördelés:
Rezessy Szabolcs.
Megjelent a Magyarországi Evangélikus
Egyház támogatásával
© A szerzõk, 2009.
Evangélikus Gyûjteményi Kiadványok 5.
Ajánlás
Bevezetés
Levéltár
Könyvtár
Kegytárgyak, mûtárgyak
Mûemlékvédelem
Szakfelügyelet
Függelék
-
Gyûjteményi szabályrendelet (részlet)
Fotókonzerválási kiskáté
7
9
11
21
31
40
43
45
45
49
Ittzés János
elnök-püspök
Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület
Fabiny Tamás
püspök
Északi Evangélikus Egyházkerület
Gáncs Péter
püspök
Déli Evangélikus Egyházkerület
Prõhle Gergely
országos felügyelõ
AJÁNLÁS
7
Ajánlás
Történeti örökségünk megóvása és gondozása
egyházunk minden tagjának feladata, de különö-
sen nagy e téren espereseink, lelkészeink és felü-
gyelõink felelõssége. Az õ munkájukat segítendõ
készült ez az útmutató.
Adja Isten, hogy egyházunk és nemzetünk jövõ
nemzedékei számára megõrzõdjenek pótolhatat-
lan értékû levéltáraink, könyvtáraink, mûtárgya-
ink és épített örökségünk!
2009. december havában
9
BEVEZETÉS
Bevezetés
A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyûjteményi Tanácsa 2008-ban
kezdte el az egyházközségi gyûjteményi felmérést. Lelkészek, felügye-
lõk, gyülekezeti tagok és egyházmegyei gyûjteményi megbízottak
munkája nyomán a kérdõívek nagy része elkészült. 2010 folyamán min-
den egyházmegye esperese megkapja a kérdõívek másolatait, amelyek
remélhetõleg segítenek abban, hogy lelkészváltások során a gyûjteményi
anyagok leltárszerûen kerüljenek átadásra-átvételre.
A felmérés alatt fogalmazódott meg az igény arra, hogy az egyházköz-
ségi gyûjtemények helyes kezeléséhez készüljön szakmai útmutató. A
Gyûjteményi Tanács ezért összeállította ezt a füzetet, amelyben a leg-
szükségesebb fogalmak, szakmai követelmények és információk meg-
találhatóak. 2008-ban megjelent a gyûjteményi szabályrendelet,
amely törvényben szabályozza az egyházközségi gyûjtemények mûkö-
dését (ld. a Függelékben). Köszönjük azoknak az egyházmegyei gyûj-
teményi megbízottaknak – külön is Kovács Eleonórának és Schermann
Ákosnak – a munkáját, akik észrevételeikkel, fotóikkal és egyéb mó-
don is segítették az útmutató létrejöttét.
A Magyarországi Evangélikus Egyház 2008 óta gyûjteményi pályázattal
is segíti az egyházközségi levéltárak és könyvtárak rendezését, õrzé-
sét, állagmegóvását és mûtárgyainak restaurálását. A Gyûjte-
ményi Tanács segíteni szeretne abban, hogy évszázadok
során felhalmozott értékeink 2017-re, a refor-
máció 500 éves jubileumára rendezett és
védett állapotba kerüljenek.
11
„A tulajdonosnak kötelessége a levéltári anyag
megõrzése és szakszerû kezelése.”
[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 27. §. (3)]
Az iratok õrzésének felelõssége
1. Az egyházközségi, egyházmegyei, egyházi in-
tézményi, egyesületi és egyéb egyházi szervezeti
iratok jelentõs értéket képviselnek, mert egyedi és
megismételhetetlen módon õrzik az evangélikus
egyház egy-egy fontos egységének a történetét.
Az iratok károsodása, elveszése esetén azokat pó-
tolni nem lehet, tehát a történelem, a múlt egy
darabja vész el örökre!
2. Az egyházi iratok megõrzésének felelõssége
múltunk tiszteletébõl következik, nem lehet elha-
nyagolható nyûg. Az egyházi iratok védelmének
kötelessége az iratok tulajdonosára, kezelõjére,
egyházközség esetén pl. a lelkészre és a felügye-
lõre tartozik.
3. Aránylag kis odafigyeléssel, csekély anyagi
ráfordítással nagy értékeket lehet megmenteni,
amelybõl a gyülekezet, az egyház gazdagodik.
4. Az egyházközségek iratait általában maga az
egyházközség kezeli. Ha az iratok õrzésének szak-
szerû módja nincs biztosítva (meggyengülés, meg-
szûnés), letétbe adhatja a közeli (regionális) ki-
emelt egyházi levéltárnak vagy az Evangélikus Or-
szágos Levéltárnak.
5. „Az egyházi levéltárak egyházi szakfelügyeletét
az [Evangélikus] Országos Levéltár igazgatója gya-
korolja, mely jogot a fenntartó tulajdonjogának
tiszteletben tartásával, az egyházi szervezet veze-
tõivel együttmûködve gyakorolja.” [Gyûjteményi
szabályrendelet, 4/2008, 27. §. (1)]
Iratok megfelelõ tárolása,
állományvédelme
1. „A kiemelkedõen értékes anyagokat olyan he-
lyen kell õrizni, ahol a szakszerû és biztonságos tá-
rolás felelõsséggel megvalósítható (pl. az olyan
egyházközségek, ahol helyben lelkészi hivatal mû-
ködik – pl. anyaegyház). Az olyan egyházközségi
részekben (társegyház, fiókegyház, leányegyház),
ahol helyben lelkészi hivatal nem mûködik, csak
olyan esetben javasolt értékes gyûjteményi anya-
gok õrzése, ahol vállalják a szakszerû tárolási felté-
telek megteremtését. Utóbbi esetekben szükséges
az egyházmegyei gyûjteményi megbízott és az or-
szágos gyûjtemények folyamatos felügyelete.”
[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 27. §. (4)]
2. Irattárolásra lakott, ill. állandóan használt, fû-
téssel ellátott vagy klimatizált épületet vegyünk
igénybe. Elhagyott parókia, templomkarzat, sek-
restye a betörésveszély, szélsõségesen ingadozó
hõmérséklet miatt irattárolásra nem alkalmas.
3. Az iratokat lehetõleg egy helyen tároljuk. Tá-
rolási nehézségekre, helyhiányra hivatkozva ne
legyenek az iratok több külön helyiségben vagy
épületben.
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
Egyházi levéltárak és iratanyagok kezelése
4. A legfontosabb iratokat, anyakönyveket aján-
latos páncélszekrényben elhelyezni, de állapotu-
kat ott is ellenõrizni kell. Az irattároló helyiség biz-
tonságáról, betörésvédelmérõl gondoskodni kell
(megfelelõ rács, zár, belépési engedély).
5. Leginkább a víz, nedvesség és párás levegõ ve-
szélyeztetheti az iratokat, ezért jól szigetelt, beázás-
mentes helyiséget válasszunk. Pincében, nedves he-
lyiségekben (garázs), ott, ahol víz- és szennyvízcsö-
vek vezetnek keresztül, iratokat tárolni nem szabad.
6. A tûzvédelmi szabályok betartandók, kézi
tûzoltó készüléket kell beszerezni, kerülni kell a
nyílt lángú kályha használatát.
7. A túl erõs fény (napfény, erõs lámpa) is káros
az iratokra, ezért sötétítésrõl gondoskodni kell.
8. Állati kártevõk, rágcsálók, ürüléket rakó ma-
darak a levéltári iratokat tároló helyiségbe nem
juthatnak be.
9. Az iratoknak megfelelõ klímát kell biztosítani:
45–55% légnedvességet, 65% fölötti párás helyi-
ségben tilos iratot tárolni. A megfelelõ hõmérséklet
16–18 °C, a túl meleg, 24 °C feletti hõmérséklettõl
szárad, öregedik, törik a papír. Rendszeresen szel-
lõztetni kell, de nem csapadékos, párás idõben.
10. Fontos az iratok és a tároló helyiség portala-
nítása, takarítása, de kerüljük a túl sok vízzel, erõs
vegyszerrel történõ felmosást. Portörlés helyett in-
kább a porszívózás alkalmas, iratokat a csõ végére
tett puha, kímélõ kefével szabad portalanítani.
11. Az iratok tárolására savmentes levéltári dobozt
használjunk, amely védi a külsõ behatásoktól és ke-
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
Rendezetlen levéltár
12
zelhetõvé teszi az iratot. A lehetõ legtöbb iratot do-
bozban kell tárolni. A szálas iratokon kívül a kisebb
köteteket, iratcsomókat, folyóiratokat is lehet doboz-
ban õrizni. A dobozt teljesen meg kell tölteni, de túl-
tömni nem szabad. Savmentes dobozt az Evangéli-
kus Országos Levéltártól lehet ingyenesen igényelni.
12. Az iratokról el kell távolítani az iratba belevá-
gódó spárgát, helyette széles pamutszalagot (Köp-
per-szalagot) használjunk. Öntapadós címkéket se
dobozra, se kötetre ne tegyünk, mert rövid idõn
belül leválik. A fémkapcsok, gumiszalagok, mû-
anyag irattartók eltávolítandók az iratok közül, mert
rongálják azokat. A nedves és penészes iratot szárí-
tani kell, a penészt puha ecsettel távolítsuk el (gu-
mikesztyû és porvédõ maszk viselete ajánlatos).
A kutatás szabályai, az iratok kezelése
1. Levéltári dokumentumokra – szükség esetén –
(oldal)számozást csak ceruzával lehet írni. Jegyzetel-
ni levéltári iratra fektetett papíron nem szabad. Le-
véltári helyiségben étkezni, élelmet, italt tárolni, do-
hányozni nem szabad. Érzékeny, régi, értékes doku-
mentumokhoz csak kesztyûvel szabad nyúlni.
2. Kutatás esetén kutatófüzetbe jegyezzük fel a
kutató személyes adatait. A kutató táskáját, kabát-
ját ne vigye be a kutatóhelyiségbe, a kutatásért fe-
lelõs személy folyamatosan felügyelje. Az adatvé-
delmi törvény szerinti érzékeny személyi ada-
toknál az adatvédelmi szabályokat be kell tartani.
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
Rendezetlen levéltár
13
14
3. Bármilyen változás, fogyás, gyarapodás, kiál-
lítási kölcsönzés, restaurálás, rendezés, digitalizá-
lás eseményét levéltári nyilvántartásban kell felje-
gyezni.
4. Levéltári iratról fénymásolatot a kutatást fel-
ügyelõ személy készítsen, ne a kutató. A másolásnál
az iratot kímélni kell. Töredezõ, málló, nagymére-
tû, rongált, pecsétes iratot nem szabad fénymásol-
ni. Ilyenkor csak fényképezni szabad, de az erõs
megvilágítást, feltûzést mellõzve.
5. Levéltári iratot kölcsönözni nem szabad (ez
alól csak különösen indokolt esetben lehet eltérni, a
levéltár kezelõjének írásos engedélyével). Kiállítások
esetén lehetõleg másolatot használjunk, a megfele-
lõ klimatikus és biztonsági feltételeket biztosítsuk.
6. Restaurálást csak megfelelõ, az EOL által
ajánlott szakember végezhet. Az utóbbi években
anyakönyvek restaurálására – önrész vállalásával –
pályázni lehet az országos egyháznál (a pályázatot
az EOL-hoz kell benyújtani).
Az irattári és levéltári iratok
megkülönböztetése
1. „Az egyházi szervezeteknek a tulajdonukban lé-
võ levéltári anyagról nyilvántartást (levéltári jegyzé-
ket) kell készíteni, és abba az iratra vonatkozó
minden változást be kell vezetni.” [Gyûjteményi
szabályrendelet, 4/2008., 27. §. (5)]
2. Az iratok védelmének egyik legfontosabb fel-
tétele a rendezettség. Rendetlen, rendezetlen ál-
lapotban az iratanyag nem használható és köny-
nyen kerül veszélyeztetett állapotba.
3. Az újonnan keletkezett, aktív használatban le-
võ iratok elõször az irattárba kerülnek. Az irattári
anyag – az iratkezelési szabályzat meghatározása
alapján – 15–30 év múlva válik levéltári irattá. Ezért
fontos, hogy kezeljük külön és ne keveredjék az
irattári (újabb) anyag a levéltári (régebbi) iratokkal.
4. Fontos az elv: „ami ma irattár, holnap levél-
tár”. A rendezett iratkezelés, iktatás, iktatókönyv
vezetése, tárgymutató létesítése, fontos elektroni-
kus levelek (e-mail) kinyomtatása, faxok fénymá-
solása által válnak az iratok jól kezelhetõvé, visz-
szakereshetõvé, használhatóvá.
A rendezés módja, levéltári
alapfogalmak
1. Az irattári és levéltári iratok kezelését és rende-
zését az egyházi szervezet megbízásából, megfe-
lelõ szakmai ismeretekkel rendelkezõ személy vé-
gezheti. E munkában érdemes az EOL-hoz taná-
csért fordulni.
2. A levéltári iratok rendezésének alapelve, hogy
az eredeti rendet õrizzük meg vagy állítsuk helyre.
Elsõdleges a proveniencia elve, amely alapján az
iratokat származásuk szerinti rendben õrizzük. Ha
pl. megbomlott az iktatás rendje, az iktatószámok
sorrendjét kell helyreállítani.
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
Rendezett levéltár
15
3. Ha a proveniencia-elv nem alkalmazható –
pl. teljesen vegyes, hagyatéki anyag esetén –, ak-
kor a pertinencia-elvet alkalmazzuk, amely az ira-
tok utólagos csoportosítását jelenti: tárgyi (temati-
kus), azon belül idõrendi alapon.
4. A levéltári anyag alapegysége a fond, amely
egy önálló irattermelõ szervezet, pl. egy egyház-
község iratanyagát jelenti. A fondon belül az
anyag további egységekre tagolódik, a következõ-
képpen. Állag: anyakönyvek, jegyzõkönyvek, ik-
tatott iratoké; sorozat: az állagon belül az iktató-
könyvek; tétel/darab: az egyes iktatószámokhoz
tartozó ügyiratok vagy egyes különálló iratok.
5. A levéltári iratnak kétféle jelzete van:
A levéltári jelzet az irat helyét határozza meg az
iratok szerkezetében. Az egyes iratcsoportokat
nagybetûvel, azon belül a legtöbbször idõrendbe
rendezett iratokat növekvõ számokkal jelöljük: pl.
A/1–A/5. = az anyakönyvek, idõrendben. A levél-
tári jelzetet rövidítve ajánlatos a dobozon is fel-
tüntetni. A levéltári dobozokat, köteteket is érde-
mes tulajdonos-pecséttel ellátni.
Raktári jelzet: az irat mindenkori õrzési helyét
jelzi: mely helyiség, hányadik polcán (pl. lelkészi
hivatal szekrényében, felsõ polc).
6. A jegyzékben a levéltári és raktári jelzeten túl
a következõ adatok szerepelnek:
Iratmennyiség: iratfolyóméterben (röv.: ifm), ez
az iratok vastagságát jelzi (pl. ha egy doboz, irat-
csomó, kötet vastagsága 34 cm, akkor 0,34 ifm
ennek az irategységnek a mennyisége);
Az iratok évköre: a kezdõ és az utolsó irat dá-
tuma (1867–1918).
Az irat jellege: doboz, kötet, csomó, füzet (a
keretmintát ld. a mellékletben).
Az egyházközségi (gyülekezeti)
levéltárak rendezése
1. Az evangélikus egyházközségi iratok rendezé-
séhez szükségesek az 1970-es években, Sólyom
Jenõ professzor irányításával készült levéltári jegy-
zékek, amelyeket, ha nem áll rendelkezésre, az
EOL-tól lehet másolatban kérni.
2. Elõször meg kell vizsgálni, mennyire maradt
meg az 1970-es években kialakított rend, ill. azt,
hogy megvannak-e a jelzett anyagok, az esetleges
hiányt jelezni kell.
3. Az új jegyzék készítésénél ajánlatos az 1970-
es rendszert alapul venni, a meglevõ jelzeteket
folytatni. Ugyanakkor a kialakítandó rendnél nem
lehet mereven eljárni, hiszen az egyes gyülekeze-
tek iratanyaga a helyi adottságoknak megfelelõen
eltérhet.
4. Az egyházközségi iratoktól elkülönítendõk az
odakeveredett, de máshova tartozó iratok. Fõleg
egyházmegyei (esperesi hivatali) anyagok szoktak
odakeveredni, mert az esperesi székhely változik,
az adott esperes lelkészi szolgálati helyén mûkö-
dik. Elõfordulhat, hogy a lelkész különféle egyhá-
zi tisztségeibõl fakadóan egyházmegyei, egyház-
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
Rendezett levéltár
kerületi, országos egyházi jellegû iratokat is tart
magánál. Ilyen esetben az EOL és az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízott értesítendõ.
A gyülekezeti iratok fõ fajtái
A. Anyakönyvek, idõrendben. Kezdetben sokszor
vegyes anyakönyvezés folyt, majd a keresztelési,
esketési és temetési anyakönyvek szétváltak. Ké-
sõbb sok helyen konfirmációs, be- és kitérési
anyakönyvet is vezettek. A családkutatások miatt
a leggyakrabban az anyakönyveket használják,
ezért ajánlatos állagukat óvni, rossz állapot, gya-
kori kutatás esetén a kutatásra, további másolásra
fénymásolt vagy digitális másolatot használni.
B. A presbitériumi jegyzõkönyvek kiemelten ér-
tékesek a gyülekezettörténet szempontjából, mert
a gyülekezet életének fõbb eseményeit tartalmaz-
zák. A 18–19. században a világi és egyházi ható-
ságok rendeleteit ún. protocollum-könyvekbe
másolták.
C. Lelkészi hivatal levelezése. Iktatás nélküli, a
19. század második felétõl egyre inkább iktatott
iratok alkotják a hozzátartozó segédkönyvekkel
(iktató- és mutatókönyvek, postakönyvek).
D. Gazdasági (háztartási) iratok: pénztárköny-
vek, költségvetések, zárszámadások, bizonylatok,
nyugták. Jelentõsebb építkezések, javítások, beru-
házások, régi alapítványi elszámolások (ld. a selej-
tezésnél mondottakat).
E. Gyülekezeti nyilvántartások, név- és adójegy-
zékek.
F. Lelkészi naplók, templomi hirdetõkönyvek.
G. Egyházi iskolai iratok (1948 elõttrõl).
H. Esetleges leány- és fiókegyházakra vonatko-
zó iratok.
I. Egyéb iratok: lelkészi hagyatékok, prédikáci-
ók, gyülekezeti krónika, aranykönyv, egyesületek
(nõi, kórus, temetkezési, Luther Szövetség),
híványok, szeretetházi iratok, régi iratok gyûjte-
ménye, egyházlátogatási jegyzõkönyvek (canoni-
ca visitatio).
Selejtezés
1. Selejtezéskor az iratkezelési szabályzatban fog-
laltaknak megfelelõen kell eljárni. A selejtezendõ
iratok fajtáját, évkörét, mennyiségét selejtezési
jegyzõkönyvben kell rögzíteni és aláíratni. Prakti-
kus a selejtezést magában a levéltári jegyzékben is
feltüntetni, hogy honnan, milyen anyagok kerül-
tek selejtezésre.
2. A selejtezés végrehajtásához a selejtezési
jegyzõkönyv végén az esperes vagy az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízott és az EOL írásos hoz-
zájárulását be kell szerezni.
3. Selejtezéskor az értékes, megõrzésre méltó
iratokat különválasztjuk a lényeges adatot nem
tartalmazótól, értéktelen másolatoktól. Elsõsor-
ban az illetõ egyházi szervezetre, pl. gyülekezet-
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
16
Restaurálásra szoruló anyakönyvek
re egyedileg vonatkozó iratokat kell megõrizni, a
máshol is õrzött, másolatban terjesztetteket ke-
vésbé.
4. A nagyobb építkezések (templom, parókia),
beruházások és felújítások anyaga megõrzendõ.
Egy-egy érdekes esemény, konferencia-névsor is
megõrizhetõ.
5. Elsõsorban a gyorsan felgyûlõ újabb, 20. szá-
zadi pénztári, banki bizonylatokat, postai átutalá-
si vényeket selejtezzük, fõleg, ha a pénztárköny-
vek megvannak. De a bizonylatokból is érdemes
megõrizni egy-egy érdekes évbõl származó min-
tasorozatot, pl. 1944–45, 1956.
6. A tömeges nyomtatványok, folyóiratok, más-
hol is meglevõ sokszorosított egyetemes, egyház-
kerületi jegyzõkönyvek, körlevelek megõrzése
nem szükséges, csak ha elég hely van. Selejtezé-
séhez az EOK véleményét szükséges kikérni.
Különleges levéltári anyagok
1. Megõrzendõk a tervek, gyülekezetre vonatkozó
térképek, diplomák (oklevelek), melyeket megfele-
lõen becsomagolva, megfelelõ nagyságú fiókban,
tárolóeszközben kell õrizni. Érdemes a fontosabb
kisnyomtatványokat (gyülekezeti eseményekre szó-
ló meghívók, gyászjelentések) megõrizni.
2. A közelmúlt történetére vonatkozóan értéke-
sek a fényképek, amelyeket érzékenységük miatt
külön borítékban, azon tartalmukat feltüntetve
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
Restaurálásra szoruló anyakönyvek
kell õrizni, lehetõleg alacsonyabb hõmérsékleten.
(A fényképek megõrzéséhez lásd a Függelékben
Kincses Károly írását.)
3. Az újabb elektronikus adathordozók: video-
és magnókazetták, digitális adathordozók (CD/
DVD) megõrzése is fontos az informatikai archivá-
lásnak megfelelõen. Fõ tekintettel arra, hogy az
utóbbi egy-két évtizedben egyre több irat- és
fénykép digitálisan keletkezik, ezeknek rendezett
tárolására, rendezésére, mentésére külön figyel-
met kell fordítani. (Tanácsért az egyházi informa-
tikai csoporthoz lehet fordulni.)
4. Bár nem levéltári, hanem könyvtári anyag,
de a gyülekezettörténet szempontjából fontos
ilyen adatokat tartalmazó nyomtatványok és
egyéb kiadványok megõrzése: nyomtatásban
megjelent egyházközségi évkönyvek, lelké-
szi jelentések, templom- és gyüleke-
zettörténetek, képeslapok, egyéb
egyház- és helytörténeti ki-
adványok.
17
MELLÉKLET
Levéltári jegyzék (keretminta nem
konkrét, hanem általános példán)
XY egyházközség levéltári anyagának a jegyzéke
Az iratanyag általános jellemzõi:
Évkör: 1725-tõl napjainkig.
Iratmennyiség: 11,54 ifm (iratfolyóméter).
A levéltári iratok elhelyezése: anyakönyvek,
legértékesebb iratok a lelkészi hivatal páncélszek-
rényében, jegyzõkönyvek és a többi irat zárható
levéltári iratszekrényben, az irattári iratok
(1979–2009) a lelkészi hivatalban polcokon.
A levéltár és az irattár kezelõje: a gyülekezet
lelkésze / a lelkészi hivatal vezetõje.
Selejtezés: dátum és a selejtezést végzõ szemé-
lyek neve.
A fõbb iratfajták adatai
(a tényleges levéltári jegyzékben ennél részlete-
sebb, tételes adatok szerepeljenek):
L
Le
ev
vé
éllttá
ár
rii
I
Ir
ra
attffa
ajjtta
a
É
Év
vk
kö
ör
r
j
je
ellz
ze
ett
A/1-5.
Anyakönyvek
1725-1950
B/1-4.
Presbiteri
1798-1950
jegyzõkönyvek
B/5-6.
Protocollumok
1788-1904
(rendeletkönyvek)
C/1-3.
Lelkészi hivatal
1872-1935
iktatatlan iratai
C/4-7.
Lelkészi hivatal
1881-1950
iktatott iratai,
iktatókönyvek
D/1-7.
Gazdasági (háztar-
1824-1950
tási) iratok, pénztár-
könyvek, bizonylatok,
építkezések iratai
E/1-3.
Gyülekezeti
1873-1911
nyilvántartások
F/1-15.
Lelkészi naplók,
1881-1950
hirdetõkönyvek
G/1.
Iskolai iratok
1871-1947
I/1-2.
Egyházkormányzati
1831-1950
nyomtatványok,
jegyzõkönyvek,
egyéb nyomtatványok
I/3.
Egyéb, vegyes iratok
20. század
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
18
19
I
Ir
ra
att-
D
Do
ob
bo
oz
z,, k
kö
ötte
ett,,
R
Ra
ak
kttá
ár
rii jje
ellz
ze
ett,,
M
Me
eg
gjje
eg
gy
yz
zé
és
s,, á
álllla
ap
po
ott,,
m
me
en
nn
ny
yiis
sé
ég
g
i
ir
ra
attc
cs
so
om
mó
ó
e
ellh
he
elly
ye
ez
zé
és
s
h
hiiá
án
ny
y
0,48 ifm
7 kötet
Lelkészi hivatal,
Az 1. kötet restaurálva,
páncélszekrény
a 2. restaurálásra szorul.
2,40 ifm
6 kötet
Páncélszekrény
A legrégibb jegyzõkönyvrõl
digitális másolat készült.
0,16 ifm
3 kötet
Lelkészi hivatal,
levéltári szekrény,
felsõ polc
1,56 ifm
4 doboz
felsõ polc
1,30 ifm
6 doboz
felsõ polc
3,19 ifm
3 kötet, 7 doboz
alsó polc
A bizonylatok selejtezésre
szorulnak / selejtezve:
dátum, jkv. sz.
0,86 ifm
1 kötet, 1 doboz
középsõ polc
0,26 ifm
3 doboz
középsõ polc
0,02 ifm
1 füzet
középsõ polc
1,13 ifm
35 kötet
Gyülekezeti
Megtartása csak indokolt
könyvtár
esetben.
0,18 ifm
1 iratcsomó
Levéltári szekrény,
középsõ polc
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
– || –
– || –
– || –
– || –
– || –
– || –
Az Evangélikus Országos Levéltár honlapja:
http://eol.lutheran.hu
Az evangélikus egyházi levéltárak adatai a MELTE (Ma-
gyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete) honlapján:
http://www.melte.hu/?q=node/39
KERTÉSZ Botond (szerk.): Útmutató az egyházközségi
levéltárak értékeinek védelméhez. Budapest, MELTE,
2000. Interneten elérhetõ:
http://archivum.piar.hu/melte/?q=node/42
Az állami levéltári törvény (1995. évi LXVI.), melyet
több alkalommal módosítottak. Interneten elérhetõ:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=9
9500066.TV
NKÖM (minisztériumi) rendelet a közlevéltárak és a
nyilvános magánlevéltárak (ide tartoznak az egyházi
levéltárak) tevékenységével összefüggõ szakmai köve-
telményekrõl, 10/2002. (IV.13.). Interneten elérhetõ:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A
0200010.NKM
BÖRÖCZ Enikõ: Az Evangélikus Országos Levéltár (Bu-
dapest) kéziratkatalógusa. 1850 elõtti kéziratok. Buda-
pest, Országos Széchényi Könyvtár, 1993.
EMBER Gyõzõ: Levéltári terminológiai lexikon. Buda-
pest, Akadémiai Kiadó, 1982.
Iratkezelõ és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú
irattáros tanfolyamok résztvevõi és oktatói számára. 2.,
bõvített kiadás. Budapest, Magyar Országos Levéltár,
2000. (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 6.)
Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltá-
ros és a levéltári kezelõ tanfolyamok hallgatói részére,
I–II. rész. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1998.
Levéltári ismeretek kézikönyve. Budapest, Tankönyvki-
adó, 1980.
A Magyarországi Ág. Hitv. Ev. Egyetemes Egyház levéltá-
rának jegyzéke, I. kötet 1791. évig. Budapest, Kellner
ny., 1912.
A Magyarországi Evangélikus Egyház levéltári anyagának
fondjegyzéke. Budapest, Új Magyar Központi Levéltár,
1983. (A magyarországi egyházi levéltárak fondjegy-
zékei III.)
Az Evangélikus Országos Levéltár által ajánlott szak-
restaurátor (2009-es adat)
OSZK – Soros Könyvrestaurátor Mûhely, 1152 Bu-
dapest, Régi Fóti út 77. Vezetõ: Simon Imola, tel.:
06-1-306 45 74, mobil: 06-20-377 39 43.
LEVÉL
-
ÉS
IRA
TTÁR
20
A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM
Az egyházi könyvtárak egyházi szakfelügyeletét az
Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója látja el,
mely jogot a gyûjtemények tulajdonjogának tiszte-
letben tartásával, az egyházi szervezet vezetõivel
együttmûködve és az egyházmegyei gyûjteményi
megbízottak közremûködésével gyakorolja.
[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 24. §. (1)]
Egyházközségi könyvtárnak nevezünk minden
olyan egyházközségi tulajdonban lévõ gyûjte-
ményt, amely bármely mennyiségû könyvbõl, fo-
lyóiratból vagy egyéb könyvtári dokumentumból
áll. A könyvek között kiemelkedõ jelentõségûek
az ún. muzeális értékû, védett könyvek.
A muzeális értékû, védett könyv fogalma
1900 elõtti bekötött kézirat;
1701 elõtt bárhol, bármilyen nyelven megje-
lent könyv;
1701–1851 között Magyarországon, bármi-
lyen nyelven megjelent könyv;
1701–1851 között külföldön megjelent hun-
garikum (magyar vonatkozású könyv);
hagyatékokból származó, 1701–1851 között
külföldön megjelent, idegen nyelvû könyv;
minden olyan könyv (évkönyv, kis füzet) vagy
folyóirat, amelyet az egyházközség valamilyen ok-
ból védettnek tart (pl. díszalbum, emlékkönyv,
gyülekezettörténet, gyülekezeti hírlevél stb.).
A muzeális, védett könyvek kezelése
Az egyházközségi vagyonleltár részeként kell
nyilvántartani; nem adható el;
a muzeális könyvekrõl leírást kell készíteni
[ld. I. melléklet], és el kell azt küldeni az Evangé-
likus Országos Könyvtárba; amennyiben nem tud-
juk eldönteni, hogy muzeális-e a könyv (pl. hiány-
zik a címlapja), szakember tanácsát kell kérni; ha
nem tudjuk elkészíteni a muzeális könyv leírását,
küldjünk a címlapról digitális másolatot az Evan-
gélikus Országos Könyvtárba vagy kérjük szakem-
ber segítségét;
a védett, muzeális értékû könyveket betörés
ellen védett helyiségben kell tárolni (betörésbiztos
zár, rács, riasztó, páncélszekrény stb.);
a muzeális könyveket lehetõleg zárt szekrény-
ben tároljuk; a rosszabb állapotban lévõ köteteket
helyezzük könyvdobozba, tokba vagy tékába, eset-
leg kössük át széles pamutszalaggal (Köpper-szalag-
gal), spárgát ne használjunk; a térképeket összehaj-
tás nélkül vagy felcsavarva, tokban ajánlatos tárolni;
bármilyen, a könyv állapotát veszélyeztetõ
körülményrõl értesíteni kell a felettes egyházi és
könyvtári felügyelõ szervet;
elveszés, megsemmisülés esetén a felelõsség
megállapítása végett vizsgálatot kell folytatni és
jegyzõkönyvet kell felvenni;
tûzbiztonsági szempontból a védett, muzeális
könyvekkel rendelkezõ egyházközségi könyvtá-
rakban ajánlott a füstérzékelõ;
KÖNYVTÁR
Egyházközségi könyvtárak kezelése
21
tûz- és vízkár esetében azonnal fel kell venni
a kapcsolatot szakképzett restaurátorral;
muzeális dokumentumok javítását és kötését
csak szakrestaurátor végezheti;
muzeális könyveket csak kiállítások számára le-
het kölcsönözni, és az átvételi elismervényt az egy-
házközség irattára számára iktatni kell; a kölcsön-
zésrõl értesíteni kell az egyházmegyei gyûjteményi
megbízottat és az Evangélikus Országos Könyvtárat;
muzeális értékû könyvet fénymásolni tilos;
muzeális értékû könyv fényképezéséhez vagy
digitalizálásához az egyházközség lelkészének en-
gedélyén kívül szükséges az Evangélikus Országos
Könyvtár igazgatójának engedélye is;
olvasó muzeális könyvet csak felügyelet mel-
lett olvashat a lelkészi hivatalban vagy a szakgyûj-
temény olvasótermében.
Az egyházközségi könyvtár fizikai
állapotának megõrzése, védelme
a könyveket összegyûjtve, egy helyen, lehetõ-
leg az egyházközség egyik irodájában kell õrizni;
a lelkész saját könyvtára és az egyházközségi
könyvtár egymástól jól elkülöníthetõ módon ke-
zelendõ;
ha a lelkésznek a gyülekezet egyik tagja
könyvet ajándékoz, tisztázni kell, hogy az egyház-
községi könyvtár vagy a lelkész személyes könyv-
tára számára történt-e az adományozás;
KÖNYVTÁR
Sérült könyv dobozban
22
a könyveket zárt könyvszekrényben vagy nyi-
tott könyvespolcokon kell elhelyezni (rendszeres
takarítással a por által okozott károsodás megaka-
dályozható);
100 évnél régebben megjelenõ könyv nem
kölcsönözhetõ, csak a lelkészi hivatalban, felügye-
let mellett olvasható;
a külsõ kölcsönzéseket vagy nyilvántartási fü-
zetben ajánlatos vezetni, vagy átadás-átvételi
jegyzéket kell készíteni;
gyúlékony anyagokat nem szabad a könyvek
közelében tárolni; legyen a helyiségben széndi-
oxidos tûzoltó készülék;
a helyiségben, amelyben a könyveket tárol-
ják, a hõmérséklet ne legyen 20 °C-nál magasabb
(megengedett: 16–20 °C); a magas hõmérséklet
és alacsony páratartalom a papír, ill. a bõr s egyéb
kötés kiszáradásához, széttöredezéséhez vezet;
a légnedvesség (relatív páratartalom) 45–55
% között lehet (optimális: 50 %); a magas páratar-
talom a penészgombák és egyéb kártevõk elsza-
porodásához vezet; a méréshez pár ezer forintért
lehet vásárolni a mûszaki boltokban hõmérséklet-
és páratartalom-mérõ berendezést;
nedvesség ne érje azt a helyiséget, ahol köny-
veket tárolunk (vízcsövektõl, beázástól óvjuk);
padlón (kövön) még dobozban sem tároljunk
könyveket – az állványok vagy polcok legalább 10
cm-re legyenek a padlótól;
ha nedvesség éri a könyveket, akkor egy jól
szellõzõ helyiségben (vagy szabad levegõn) szárít-
23
KÖNYVTÁR
Helytelenül tárolt, sérült könyvek
suk ki õket, lehetõleg felállítva, legyezõsen kinyit-
va, idõnként a lapokat hajtogatva;
a penészes papírokat, könyveket el kell külö-
níteni, mert megfertõzi egész könyvtárunkat; a
penészes könyveket fertõtleníteni kell – ha ezt
észleljük, szakemberhez kell fordulni;
a fényviszonyok tartósan nem emelkedhet-
nek 50 lux fölé; közvetlen fénytõl óvni kell a
könyveket, az ablakokra sötétítõt kell szerelni;
a könyvekben lehetnek rovarkártevõk (pl. élõ
könyvszú), illetve tavasszal, szellõztetéskor bele-
kerülhetnek a könyvekbe rovarok – ha ezt észlel-
jük, szakemberhez kell fordulni;
ragasztószalaggal (pl. cellux), háztartásokban
használatos ragasztókkal nem szabad a könyvet
javítani; szakszerûtlen javítás helyett forduljunk
szakemberhez.
Egyházközségi könyvtár feldolgozása
Az egyházi szervezetek kötelesek a tulajdonukban
lévõ könyvanyagról nyilvántartást (leltári jegyzéket)
készíteni, melyben az értékes mûveket darabon-
ként tüntetik fel.
Az [Evangélikus] Országos Könyvtár a leltári
jegyzék alapján ellenõrzi a gyûjteményi anyag álla-
potát, és javaslatot tehet a fenntartónak:
a) egyes értékes mûvek biztonságos és szakszerû
õrzésére, az elektronikus, illetve mechanikus véde-
lem biztosítására,
b) az értékes, illetve rossz állapotban lévõ köte-
tek restaurálására, biztonsági másolat készítésére,
c) az anyag áthelyezésére kiemelt egyházközségi
gyûjteménybe, illetve az [Evangélikus] Országos
Könyvtárba.
[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 24. §.
(2)-(3)]
A könyveket elhelyezhetjük teológiai szakok és
témák szerint a polcokon, ábécé-rendben vagy
egyéb, a használatot megkönnyítõ csoportosítás-
ban. A témák szerint csoportosított könyvek kap-
hatnak külön betûjelet és elláthatjuk õket külön
számokkal: pl. Egyháztörténet – E 1, E 2…; Bibli-
ák – B 1, B 2…; Történelem – T 1, T 2 stb.
A könyvek legegyszerûbb (nem adatbázisban
történõ) feldolgozásának a módja:
a polcokon elhelyezett könyveknek leltári
számot kell adni; lehetõleg a folyószám-sorrendet
kövessük – 1, 2, 3, 4 stb. –, mert így könnyen
helyre tehetõek, ill. ellenõrizhetõek a könyvek; az
egyházközség nevének a kezdõbetûjével is kezd-
hetjük a leltári számot: K 1, K 2, K 3 stb;
a címlap verzójára (másik oldalára) rá kell
nyomni a gyülekezet pecsétjét, és a könyv leltári
számát a pecsét alá kell beírni – ne írjunk vagy pe-
csételjünk soha szövegre vagy képre, a lehetõ legki-
sebb betûkkel és számokkal írjuk ki a leltári számot;
könyvtári nyomtatványokat forgalmazó bolt-
ban (KELLO, 1134 Budapest, Váci út 19.) lehet
leltárkönyvet venni: a folyószámsorrenddel ellá-
KÖNYVTÁR
24
Rendezett egyházközségi könyvtár
tott könyveket a leltárkönyvbe kell beírni [ld. II.
melléklet]; a leltárkönyvet célszerû a könyvekkel
együtt a zárt könyvszekrényben vagy az egyház-
község leltári jegyzõkönyveivel együtt õrizni;
a könyv adatait egyszerûsített módon táblázat-
ba (Microsoft Office Excel vagy OpenOffice Calc)
lehet leírni, ezáltal különbözõ szempontok szerint
kereshetünk a könyvek között vagy valamilyen
adatbázisba késõbb áttölthetjük adatainkat;
a táblázat a következõ mezõkbõl épüljön fel:
a tulajdonos egyházközség neve; leltári szám; a
szerzõ vezetékneve; a szerzõ keresztneve; a
könyv címe (lehet rövidíteni); a fordító, szerkesz-
tõ neve; megjegyzés a címhez (pl. kézirat, hánya-
dik kiadás stb.); a kiadás vagy nyomtatás helye; a
kiadás vagy nyomtatás éve; a kiadó vagy nyom-
dász neve; a könyv terjedelme (lapszám = l. vagy
darabszám = db); a könyv mérete (magassága
centiméterben); a kötet tényleges vagy becsült
ára; a könyvek témája szerint egy vagy több tárgy-
szót is megadhatunk; a régi tulajdonos(ok) neve;
a könyv állapotára vonatkozó megjegyzések;
egyéb megjegyzések [ld. III. melléklet];
a könyvtári feldolgozással kapcsolatos kérdé-
sekkel felkereshetõ az Evangélikus Országos
Könyvtár.
KÖNYVTÁR
Rendezett egyházközségi könyvtár
Egyéb
Az egyházközség által kiadott könyvekbõl és
folyóiratokból, hírlevelekbõl két példányt köteles
példányként el kell küldeni az Evangélikus Orszá-
gos Könyvtárba.
A hosszú távú megõrzésre szánt digitális do-
kumentumokat ajánlatos idõnként az éppen ak-
tuális számítógépes eszközre menteni, vagy olyan
szerveren tárolni, amelyen rendszeresen végez-
nek biztonsági mentést. A hálózaton számos cikk
foglalkozik a témával, ld. többek között: – www.
mek.oszk.hu/html/irattar/eloadas/2005/netwsh
2005mi.ppt;
UNESCO Charta a digitális örökség
védelmérõl: http://www.unesco.
hu/index.php?id=508&
type=node.
25
KÖNYVTÁR
26
II. melléklet
MELLÉKLETEK
I. Minta a muzeális
könyvek bejelentéséhez
Az egyházközség neve:
……........……....................……..
A könyv jelzete: K 9
A könyv címe:
[Biblia. Germ.] Biblia, das ist die gantze Heilige
Schrifft, deudsch D. Mart. Luther.
Megjelenési adatok:
Wittemberg, gedruckt durch Lorentz Seuberlich,
1599.
Terjedelmi adatok:
[28], 332; 372 ff. – 2° – plur. fig. xylogr. [sok fa-
metszet van benne]
Bibliográfiai azonosító:
VD 16 B 2835
A kötet állapota:
Hiány: 1. rész: D3-6, E6, F6; 2. rész: Nnn6-Qqq6.
A kötésbõl csak a fatáblák maradtak fenn. A papír
gyûrött, rovarrágott és szakadt. A fûzés szétesett.
KÖNYVTÁR
27
A
TULAJDONOS
EG
YHÁZKÖZSÉG
NEVE
LEL
TÁRI
SZÁM
A
SZERZÕ
VEZETÉK
-
NEVE
A
SZERZÕ
KERESZT
-
NEVE
A
könyv
C
ÍME
A
FORDÍTÓ,
szerk
esztõ
neve
Megjegyzés
a
címhez
A
kiadás
vagy
nyomtatás
HEL
YE
Egyházközség
K 1
Luther
Martin
Kis kátéja
Prõhle Károly, ifj.
Budapest
neve
Egyházközség
K 2 -
Evangélikus
Budapest
neve
I-XVII.
naptár 1954-1970
Egyházközség
K 3
Székács
József
A keresztyén
6. kiadás
Budapest
neve
vallástan
katekizmusa
Egyházközség
K 4
Porádek Swaté
Nowé…wyd. Budapest
neve
… Passie
Egyházközség
K 5
Passió
Törteli Lajos
2. kiad.
Budapest
neve
Egyházközség
K 6
Keresztyén
7. kiad.
Budapest
neve
-1-3.
énekeskönyv
Egyházközség
K 7
Oravala
Aukusti
A paraszt-
Podmaniczky Pál
2. kiad.
Budapest
neve
próféta
Egyházközség
K 8
Bon-
Dietrich
Widerstand
Bethge, Eberhard 13. Aufl.
München
neve
hoeffer
und Ergebung…
Egyházközség
K 9
Biblia, das ist
Luther, Martin
Wittemberg
neve
die gantze
Heilige Schrifft…
Egyházközség
K 10
[Biblia. Újszö-
MEÖT Bibliafor-
Budapest
neve
vetség.] Biblia:
dító Szakbizott-
Istennek az Új-
sága
szövetségben
adott kijelentése
^
28
III. melléklet
A
kiadás
vagy
nyomtatás
ÉVE
A
kiadó
vagy
nyomdász
NEVE
TERJEDELEM
MÉRET
A
kötet
ÁRA
TÁRG
YSZÓ
A
régi
tulajdonos(ok)
NEVE
A
könyv
ÁLLAPOTÁRA
vonatk
ozó
MEGJEG
YZÉSEK
EG
YÉB
MEGJEG
YZÉSEK
1953
Ev. Egyet.
50 l.
14 cm
500
káté
Ajándék Ko-
Sajtóo.
vács Z-tõl.
1953-
Ev. Egyet.
17 db
20 cm
8.500
naptár
Évenkénti vétel.
1969
Sajtóo.
1885
Kilián
111 l.
21 cm
5.000
káté
Könyvtárrendezés
Frigyes
során került elõ.
1899
Koloman
80 l.
16 cm
2.000
passió
Szakadt kötés.
Könyvtárrendezés
Róza
során került elõ.
1934
Fébé
23, [1] l. 15 cm
500
passió
Könyvtárrendezés
során került elõ.
1912
Hornyán-
VIII,
16 cm
3.000
énekes-
Könyvtárrendezés
szky
508 l.
könyv
során került elõ.
3 példány.
1946
Ev. Evan-
378,
24 cm
1.500
életrajz
Könyvtárrendezés
gélizáció
[1] l.
során került elõ.
1966
Chr. Kaiser
331 l.
19 cm
2.000
levelek
Ajándék B. I.-
nétõl, 1973
1599
Lorentz
[28],
2
°
100.000 Biblia,
József Lász-
A kötésbõl csak
Muzeális! Sok
Seuberlich
332;
német
ló adomá-
a fatáblák ma-
fametszettel.
372 ff.
nya, 1963
radtak fenn.
A papír gyûrött,
rovarrágott és
szakadt. A fû-
zés szétesett.
Több levél hiányzik.
1977
Ref. Zsinati 350 l.
21 cm
800
Biblia,
Könyvtárrendezés
Iroda
Újszövet-
során került elõ.
ség,
magyar
^
29
Evangélikus Országos Könyvtár honlapja:
http://konyvtar.lutheran.hu
Az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének a honlapja:
http://www.eke.hu/
22/2005. (VII. 18.) NKÖM rendelet a muzeális könyv-
tári dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával
kapcsolatos szabályokról a „muzeális könyvtári doku-
mentumok nyilvántartása” menüpont alatt:
http://www.eruditio.hu/mokka-r/
Evangélikus könyvtárak hálózati katalógusa:
http://corvina.lutheran.hu:8080/WebPac/Corvina
Web
MOKKA-R, a régi, muzeális könyvek (dokumentu-
mok) adatbázisa:
http://www.eruditio.hu/lectio/mokka-r
http://www.eruditio.hu/lectio/mkdny
http://www.mokka.hu/?q=mokka-r/nyitolap
MOKKA – Magyar Országos Közös Katalógus:
http://www.mokka.hu
Nemzetközi katalógus:
http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html
KASTALY Beatrix: A könyvtári állomány megõrzése és
védelme. Könyvtárosok kézikönyve 4. Szerk. Horváth
Tibor és Papp István. Budapest, Osiris, 2002, 195–259.
KURTA József: Rövid útmutató egyházi levéltárak és
könyvtárak védelméhez. In Református Szemle, (99)
2006, 821–824.
PAPP Ivánné: Értékes könyveink számbavétele. In Lelki-
pásztor, XLV (1970), 225–231.
Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyûjtemény. Ösz-
szeállította PINTÉR Márta. Budapest, Országos Széché-
nyi Könyvtár, 1974.
Az Evangélikus Országos Könyvtár által ajánlott szak-
restaurátor (2009-es adat)
OSZK – Soros Könyvrestaurátor Mûhely, 1152 Bu-
dapest, Régi Fóti út 77. Vezetõ: Simon Imola, tel.:
06-1-306 45 74, mobil: 06-20-377 39 43.
KÖNYVTÁR
A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM
30
A muzeális jellegû tárgyak és gyûjtemények egyházi szakfelügye-
letét az [Evangélikus] Országos Múzeum igazgatója látja el, mely
jogot a gyûjtemények tulajdonjogának tiszteletben tartásával, az
egyházi szervezet vezetõivel együttmûködve és az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízottak közremûködésével gyakorolja. A
gyûjteményi megbízott tevékenységérõl, az egyházmegye terüle-
tén lévõ egyházi épületek, mûtárgyak és egyéb értékek állagá-
ban bekövetkezett változásokról, illetve változatlanságokról
évente jelentést tesz a Gyûjteményi Tanácsnak.
[Gyûjteményi szabályrendelet, 4/2008, 30. § (1)-(5)]
Az egyházközségek tulajdonában számos ipar-,
képzõ- és népmûvészeti tárgy található. Érdemes
nemcsak az oltárfelszerelésekre gondolnunk, ha-
nem pl. lelkészportrékra, hagyatékokból szárma-
zó tárgyakra, bútorokra stb. Bizonytalanok lehe-
tünk az adott tárgyak muzeális/védett értékét ille-
tõen, ezért a legfõbb alapelv az legyen: MINDEN-
RE VIGYÁZZUNK!
A hivatal kötelezõ leltárjegyzékének külön ki
kell térnie ezekre a tárgyakra is. Minden lelkész-
váltáskor – beleértve több lelkésszel bíró gyüleke-
zetek esetében az egyik lelkész távozását is – eze-
ket a leltárokat ellenõrizni kell.
A leltárhoz ajánlatos – kizárólag belsõ használat-
ra – fotódokumentációt készíteni a tárgyakról. Ez
vagyonvédelmi és mûtárgyvédelmi szempontból is
fontos. A dokumentáció lehetõleg tartalmazzon
egy teljes nézetet és néhány részletfotót is.
A tárgyakat száraz, lehetõleg pormentes helyen
kell tárolni. A nemesfémbõl készült kegytárgyakat
páncélszekrényben, a többit jól zárható szekrény-
ben, helyiségben tároljuk. Lakatlan parókián,
könnyen hozzáférhetõ sekrestyében semmilyen
kegytárgyat ne tároljunk!
Festmények
a) Olajképek – olajfestékkel, rendszerint vászon-
ra, esetleg fára készült alkotások. Az oltárképek
többsége ezzel a technikával készült. Az esetleges
jelzet és a stílus alapján több-kevesebb pontosság-
gal megállapítható a koruk, így értékük is. Az olaj-
képeket nedvességtõl védeni kell. Mivel templo-
mainkat egyáltalán nem vagy csak részben fûtjük,
oltárképeink állandó veszélynek vannak kitéve.
Idõnként át kell vizsgálnunk. Ha kerek fehér vagy
sötét foltokat találunk az olajképeken, az gombás
fertõzés, és a levegõ túlzott páratartalmára utal. A
gombás felületet száraz ecsettel tisztítsuk meg.
Súlyosabb esetben forduljunk restaurátorhoz.
Portréinkat, egyéb olajképeinket függesztve tárol-
juk, rendszeresen portalanítsuk. A sérüléseket,
kagylósodott felületet, a vakrámától esetlegesen
elvált részeket semmiképpen ne kezeljük ma-
gunk, forduljunk szakemberhez.
b) Akvarellek – vízfestékkel, papírra készült al-
kotások. Oltárképként nem fordulnak elõ. Taná-
csos üvegezett keretben függesztve tárolni. (Ez
grafikákra is érvényes.)
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
Az egyházközség tulajdonában lévõ
kegytárgyak, ipar- és képzõmûvészeti
alkotások kezelése
31
Fatárgyak, -szobrok
a) Festett vagy festetlen, különféle fából készült fa-
ragványok díszítik sok helyütt oltárainkat, szószé-
keinket és keresztelõ medencéinket, illetve a pad-
végeket. Legnagyobb veszély a szuvasodás és a
nedvesség. Fertõzések esetén, különösen, ha elõ-
rehaladott, szakemberhez kell fordulni. A sérült,
levált darabokat elkülönítve, becsomagolva meg
kell õrizni a helyreállítás érdekében. A portalaní-
tás fontos, ne használjunk semmiféle vegyszert,
tisztítószert. Ha a régi festés, aranyozás kopott,
semmiképpen ne próbálkozzunk házilagos javí-
tással, átfestéssel.
b) Képkeretek. Eljárás ugyanaz.
c) Faragott gyertyatartók, csillárok. Házilag a fa
részeket ne javítsuk, az elektromos rendszert ér-
demes tízévente felülvizsgálni. Többit ld. fent.
Fémtárgyak
Aranyozott, ezüst, ezüstözött, sárga-, illetve vörös-
réz, bronz- és óntárgyak lehetnek oltári gyertyatar-
tók, úrvacsorai és keresztelõi edények, csillár, ke-
resztelõ medence fedele, egyéb díszítmények, rá-
csok stb.
TILOS ezen tárgyak esetében a saját kezû beavat-
kozás. Pl.:
– forrasztás
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
Megrongálódott olajkép restaurálás elõtt
32
– cinezés
– reszelés
– vágás
– csiszolópapír használata
– lakkozás
– Sidol használata
– háztartási súrolószerek, paszták (pl. Cif) haszná-
lata
– bármely más „javítás”.
Tisztítási javaslat: közvetlenül használat után az
úrvacsorai és a keresztelõi edényeket langyos víz-
zel kimossuk, és puha ruhával szárazra töröljük.
a) Réztárgyak tisztítása bezöldült, ill. megszür-
kült felület esetén: 3 dl forró vízben 1–1 evõkanál
sót és ecetet oldjunk fel. Ezzel az oldattal és erõ-
sebb felületû vászonnal dörzsöljük végig a tárgyat,
majd öblítés után töröljük szárazra.
b) Óntárgyak. Az ólom és ón vegyületei mérge-
zõek, ezért ne használjuk úrvacsoraosztásra. Tisz-
tításuk: forró mosószeres vízzel mossuk át a tár-
gyakat, öblítés, szárazra törlés. A tárgyakat 17 °C
alatt, illetve tölgyfából készült szekrényben ne tá-
roljuk. Tilos az ónedényeket sugárzó hõnek kiten-
ni, pl. benne vizet melegíteni.
c) Ezüst tárgyak. Meleg vízzel öblítés, puha ruhá-
val áttörlés. Ha a tárgy fényével nem vagyunk elé-
gedettek, akkor kizárólag ezüst polírozására ké-
szült, kereskedelmi forgalomban található folyé-
kony szerrel, tisztítókendõvel ápolhatjuk. (Vigyázat!
33
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
Megrongálódott olajkép restaurálás közben
Ezüstözés esetében a bevonat minden polírozással,
fényesítéssel kopik.) Nagyon régen tisztított, befe-
ketedett tárgy esetében forduljunk szakemberhez.
d) Az aranyozott tárgyak bevonata igen vékony
és sérülékeny, ezért a polírozó szerektõl tartóz-
kodjunk. A felhasználható törlõkendõ vagy szar-
vasbõr ékszerboltokban kapható.
Textilek
A pamut-, selyem-, vászon-, gyapjúszövetû vagy
-hímzésû terítõk nagyjából egyforma gondosko-
dást igényelnek.
a) Tárolásuk. Száraz, hûvös, pormentes helyen
(zárt, átszellõztethetõ szekrényben). Mivel a haj-
togatás egyes anyagokban, hímzésekben mara-
dandó nyomot hagy, ezért kerüljük! Lehetõleg
34
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
Kehely tisztítás elõtt és után
Helytelenül tárolt, meggyûrõdött olajkép
textilhengerre (méteráru tárolására használják,
ilyen üzletekbõl kérhetõ) feltekerve tároljuk, víz-
szintes helyzetben. Molyirtó használata és rend-
szeres cseréje a tároló szekrényben kötelezõ. Vi-
gyázzunk, a textilekkel ne érintkezzék!
b) TILOS: történeti értékû vagy korú textilek há-
zilagos tisztítása, a tisztítás és mosás nélküli vasa-
lás, a forró vasalás. TILOS a forró vízben történõ
mosás, az erõs mosószerek, folttisztítók és klóros
szerek (hypo) használata.
c) Nagyobb sérülés javítása céljából forduljunk
szakemberhez.
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
Példa az egyházközség tulajdonában
lévõ tárgyak nyilvántartására
A leltárhoz, amely az átadás-átvételi jegyzõköny-
vek állandó melléklete, az alábbi rendszerû táblá-
zatot kérjük kitölteni. (A táblázat az érvényes mú-
zeumi, iparmûvészeti szakanyag nyilvántartásá-
hoz kiadott leltárkönyvek alapján készült.)
A tárgyak leírásában – ha szükséges –
segítséget nyújt az Evangélikus
Országos Múzeum.
35
A restaurátor által helyrehozott kép
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
36
LELTÁRI SZÁM
MEGNEVEZÉS
DARAB
LEÍRÁS
1987.1
oltárkép
1
Krisztus a kereszten, mellékalakok nélkül.
A háttérben, sötét égbolt elõtt egy város
körvonalai. A kép alsó sávján felirat:
Megszenteltettünk a Jézus Krisztus tes-
tének egyszer való áldozattyának általa.
1987.2
kehely
1
Sima, fényes felületû, díszítetlen kehely.
Összecsukható. Vsz. tábori lelkészi készletbõl.
1987.3
kehely
1
Sima felületû, harangszerûen szélesedõ
cuppa, levelekkel díszített cuppakosár.
A nodus 6 szögletû, foglalt ékkövekkel.
A talp 6 karéjos, peremén körbefutó
filigrándísszel.
1992.4
oltárterítõ
1
Sötétzöld selyem, fehér liliomokkal,
arany rojttal.
2008.5
gyertyatartó
2
Aranyozott, kagylódíszekkel és levelekkel
tagolt szár, 3 csigában végzõdõ láb.
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
KOR
KELETKEZÉS
KÉSZÍTÕ
ANYAG,
MÉRET
ÁLLAPOT
HELYE
TECHNIKA
19. sz.
Nyugat-Magyar-
ismeretlen
olaj, vászon
268x125 cm
Megfelelõ
eleje
ország
1940
ismeretlen
ipari
nikkelezett
M: 18,3 cm
Jó
körül
réz
d/cuppa: 9,2 cm
d/talp: 10 cm
17. sz.
vsz. Pozsony
ismeretlen; KN
ezüst (egykor
M: 21,3 cm
Az aranyozás
környéke
mesterjegy (egye-
aranyozva);
d/cuppa: 10, 4 cm
nagyrészt leko-
lõre feloldatlan)
ötvösmunka
d/talp: 10,6 cm
pott. 3 ékkõ
elveszett.
A talpon hor-
padás. Restau-
rálásra szorul.
20. sz.
vsz. Vas megye
ismeretlen (a gyüle-
selyem, selyem-
M: 316x97 cm +
Ép. A hímzés
eleje
kezet asszonyainak
szál, fémszálas
rojt (8 cm)
kicsit meg-
felajánlása)
rojt; laposhímzés
fakult.
18. sz.
Nyugat-Magyar-
ismeretlen
hársfa, aranyfüst;
M: 78 cm
Ép, szúmentes.
közepe
ország vagy
faragott
talp sz.: 19 cm
Az aranyozás
Ausztria
a felsõ része-
ken kicsit meg-
kopott. Viasszal
enyhén
szennyezett.
37
Evangélikus Országos Múzeum honlapja:
www.evangelikusmuzeum.hu
Restaurálással foglalkozó honlapok:
http://www.hoppmuzeum.hu/muhely.php
http://festmenyrestauralas.lapunk.hu/?modul=
oldal&tartalom=108572
http://www.chemonet.hu/hun/teazo/gyujt/kemia.
html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Restaur%C3%A1l%C
3%A1s
BAKAYNÉ PERJÉS Judit: Raktározás, tárolóeszközök és
csomagolóanyagok. Budapest, NKÖM, 2005.
BARDOLY István – HARIS Andrea (szerk.): A magyar
mûemlékvédelem korszakai. Budapest, OMvH, 1996.
(Mûvészettörténet-Mûemlékvédelem IX.)
BUZINKAY Péter: Mûkincsem van – mit tegyek, mit te-
hetek? Budapest, KÖH, 2004.
CSERHÁTI József – ESZE Tamás: Egyházi épületek és
mûtárgyak gondozása. Budapest, Képzõmûvészeti
Alap, 1971.
DÁVID Katalin: Magyar egyházi gyûjtemények kincsei.
Budapest, Corvina Kiadó, 1981.
DERCSÉNYI Dezsõ: Mai magyar mûemlékvédelem. Bu-
dapest, Magvetõ Kiadó, 1980.
FOGARASI Zsuzsa: Hogyan gondozzuk klenódiumain-
kat? Kecskemét, Ráday Múzeum, 2006.
KISS László: Ezüst- és porcelánjelzések. Pozsony, 2004.
KÕSZEGHY Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a kö-
zépkortól 1867-ig. Budapest, 1936 (reprint kiadás:
Közgyûjtemények Országos Fõfelügyelõsége).
NÉMETH Gábor: Ónedények. Budapest, Múzsák Köz-
mûvelõdési Kiadó, 1983. (Évezredek, évszázadok kin-
csei).
PUSZTAI László: Öntöttvasmûvesség Magyarországon
(63. Öntészeti Világkongresszus tiszteletére). Budapest,
Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület,
1998.
SZENTKIRÁLYI Miklós: Még egyszer a restaurálásról –
Quot homines, tot sententiae (Ahány ember annyi véle-
mény). In Örökség, 12 (2008), 6. szám, 16–17.
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
38
A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM
SZENTKIRÁLYI Miklós – SZABÓ ÉVA: Festmények rönt-
genvizsgálata. In Magyar Radiológia, (79) 2005, 6.
szám, 298–340.
SZENTKIRÁLYI Miklós: A Restaurátorok Egyesülete, a
Restaurátor Kamara szükségessége. In Mûemlékvéde-
lem, XLVII (2003), 6. szám, 386–390.
SZENTKIRÁLYI Miklós: A Magyar Restaurátorkamara
Etikai Kódexe. In Magyar Mûvészeti Fórum, 1998, 1–2.
TENKE Sándor (fõszerk.): Magyar református egyházak
javainak tára: a határontúli református gyülekezetek
templomai, felszerelési tárgyai, könyv és iratanyaga. Bu-
dapest, Országos Református Gyûjteményi Tanács,
1999-.
VELLEDITS Lajos: A restaurálás. Budapest, Corvina Ki-
adó, 1981. (Mûhelytitkok).
ZOMBORI István (szerk.): Katolikus múzeumok és kincs-
tárak Magyarországon. Budapest, Magyar Egyháztörté-
neti Enciklopédia Munkaközösség, 2001.
KEGYTÁRGY
AK,
IP
AR
-
ÉS
KÉPZÕMÛVÉSZETI
ALK
O
TÁSOK
Textilek helyes tárolása
39
Elsõ alapvetés:
Inkább javítsunk rendszeresen, mint építsünk
nagy ritkán!
A karbantartás célravezetõbb és gazdaságo-
sabb, mint a felújítás.
Második alapvetés:
A kis hibát szüntesd meg, s ne várd meg a
nagy károsodásokat!
A helyi beázásokból végül a vezérgerenda
korhad el.
Harmadik alapvetés:
Minden, ami megtartható, tartsuk meg!
Mûemléket történeti anyagokkal és történeti
technikákkal, hiteles módon kell megõrizni!
A kicserélt, újjáépített elem már nem mûem-
lék, csak utánzat, történeti értéke elveszett.
Negyedik alapvetés:
Mûemlékhez értõ építész vagy mérnök 5
évenként vizsgálja felül a mûemlék általános
állapotát!
A szakember pénzbe kerül, de sok kiadást
megelõzhet a kellõ idõben feltárt baj.
Ötödik alapvetés:
Keresd a vizet!
Bármilyen falrepedés és süllyedés, vakolat-
mállás, felázás oka rendszerint az el- és befo-
lyó vízben keresendõ.
Az épület károk 90–95%-a összefügg a vízel-
vezetés és szigetelés hiányával.
Hatodik alapvetés:
A tetõt, a csatornát, tél elõtt és tél után, ki
kell javítani és tisztítani!
A rendszeresen átvizsgált vízelvezetõ elemek
megelõzik a súlyos károkat.
Hetedik alapvetés:
Fát, bokrot olyan messzire ültesd a faltól, ami-
lyen magasra nõ majd a telepített növény!
A vízháztartás legyen állandó és egyenletes –
térben és idõben.
Nyolcadik alapvetés:
A fal külsõ tövében ne virágos kert és ne be-
ton járda legyen, hanem õsgyep!
Az alapok túlzott kinyitása (kapált kert), vagy
túlzott bezárása (épület körüli járda) árt az
épület vízháztartásának.
Kilencedik alapvetés:
A fal belsõ vizesedését ne lambériával takar-
juk le! A lambéria nem old meg semmit, csak
eltakarja a létrejövõ gombafertõzést.
Tizedik alapvetés:
A tetõrõl lefolyó víz a fal tövétõl 2–3 m-re
ömöljék ki a csatornából, s onnan is árokban
vagy lejtõn el kell vezetni!
MÛEMLÉKVÉDELEM
40
A mûemlékvédelem és karbantartás
tizenhárom+1 alapvetése
Hiába gyûjtjük össze a csapadékvizet, ha
nem vezetjük el, nagy károkat idézünk elõ.
Tizenegyedik alapvetés:
Cement és mûgyanta felhasználása mûemlék
esetében kerülendõ!
A cementkõ és mûgyanta vízzáró, zsugorodó
és sokkal erõsebb az átlagos vakolatnál, ezért
annak kiegészítésére, pótlására nem alkal-
mas.
Tizenkettedik alapvetés:
Az oltárok, szobrok, képek átfestése tilos! A
mûtárgyak lakkos és olajfestékes bemázolása
az alapanyagukat bezárja, befülleszti.
A mûtárgyakra megfontolatlanul rákent fes-
tékanyagot sokszor milliós költséggel lehet
csak eltávolítani.
Tizenharmadik alapvetés:
Engedély nélkül, átgondolatlanul ne véssünk
a falakban, a vakolatot ne verjük le!
Több száz éves falfestés a vakolat alatt is le-
het, ott is, ahol nem látszik.
+1 alapvetés:
Legyünk jóban a KÖH szakembereivel!
Sokat segíthetnek nekünk, ha okosan kihasz-
náljuk szakértelmüket.
A Hivatal nem ellenség. Ha bírál, ha kifogá-
sol, sokszor csak a munkáját végzi.
MÛEMLÉKVÉDELEM
Helytelen tárolás
41
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
http://www.koh.hu/
Mûemlékek
http://muemlekem.hu/
http://muemlek.lap.hu/
BARABÁS Jenõ – GILYÉN Nándor: Vezérfonal né-
pi építészetünk kutatásához. Budapest, Mûszaki
Kiadó, 1979.
DOBOS Lajos: Magyar mûemlékek. 2. kiadás. Bu-
dapest, Képzõmûvészeti Alap, 1978.
FEJÉRDY Tamás: Mûemlékem van – mit tegyek,
mit tehetek? Budapest, KÖH, 2003.
GERÕ László: Magyar mûemléki ABC. Budapest,
Mûszaki Kiadó, 1984.
KÁLDI Gyula – VÁRALLYAY Réka (szerk.): Útmu-
tató épített és tárgyi örökségünk megóvásához.
Budapest, KÖH és Teleki László Alapítvány, 2004.
KRÄHLING János: Evangélikus templomok a mai
Magyarországon. Budapest, Nemzeti Tankönyvki-
adó, 2004. (Veszendõ templomaink III.)
Magyar mûemlékvédelem 1 – : az Országos Mû-
emléki Felügyelõség évkönyve. Budapest, OMV-
KÖH, 1960-.
PASZTERNÁK István: Régészeti örökségünk védel-
mében – mit tegyek, mit tehetek? Budapest, KÖH,
2003.
MÛEMLÉKVÉDELEM
42
Elhanyagolt, vízes állapot
A BÕVEBB TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTÕ INFORMÁCIÓK ÉS SZAKIRODALOM
Egyházközségi gyûjtemények
megõrzéséért felelõs személyek
Az egyházközség lelkésze (igazgató lelkésze) és
felügyelõje
Egyházközségi gyûjtemények egyházi
felügyelõje
Esperes, egyházmegyei elnökség, MEE Gyûjtemé-
nyi Tanácsa (http://gyt.lutheran.hu), egyházme-
gyei gyûjteményi megbízott
Egyházi levéltárak ágazati szakmai
felügyelõje
Evangélikus Országos Levéltár, igazgató
1085 Budapest, Üllõi út 24.
06-1-317 18 26
eol@lutheran.hu
Egyházközségi könyvtárak ágazati
szakmai felügyelõje
Evangélikus Országos Könyvtár, igazgató
1085 Budapest, Üllõi út 24.
06-1- 317 25 32
konyvtar@lutheran.hu
Az egyházközségek tulajdonában lévõ
tárgyak kezelésének ágazati szakmai
felügyelõje
Evangélikus Országos Múzeum, igazgató
1052 Budapest, Deák tér 4.
06-1-317 41 73
eom@lutheran.hu
Az egyházközségi épületek és
mûemlékek egyházi szakmai
tanácsadója
Magyarországi Evangélikus Egyház, Országos
Iroda, Építési és Mûemléki Osztály
1085 Budapest, Üllõi út 24.
06-1-429 20 33
http://orszagos.lutheran.hu/osztalyok/
epitesi-es-muemleki-osztaly
A Gyûjteményi Tanács tagjai
(2006–2012)
Alpárné Szála Erzsébet, Antal Mária, Czenthe
Miklós, Harmati Béla László, Hubert Gabriella,
Jáni János, Kertész Botond, Keveházi László, Kon-
dor Péter, Koszorús Oszkár, Mányoki János,
Szalipszki Péter.
SZAKFELÜGYELETEK
Szakfelügyeletek
43
IV. fejezet – Egyházmegyei
gyûjteményi megbízott
és egyházmegyei elnökség
11.§ (1) A gyûjteményi megbízott az egyházme-
gye választott tisztségviselõje. A tisztségviselõ sze-
mély adatairól (név, cím, telefon stb.) a Gyûjtemé-
nyi Tanácsot haladéktalanul tájékoztatni kell.
Amennyiben az egyházmegyében nem került sor
gyûjteményi megbízott megválasztására, feladatát
az esperes látja el.
(2) Gyûjteményi megbízott könyvtári, levéltári
vagy múzeumi érdeklõdésû vagy szakképzettségû
személy lehet.
(3) A gyûjteményi megbízott munkájában szo-
rosan együttmûködik az egyházmegye esperesé-
vel és felügyelõjével, akik segítik munkáját.
(4) A gyûjteményi megbízottak szakmai fel-
ügyeletét a könyvtári, levéltári és múzeumi ága-
zatvezetõk látják el. Az ágazatvezetõk szükség
esetén javaslatokat tesznek a gyûjteményeket
fenntartó egyházi szervezetek felé.
(5) Az egyházmegyei gyûjteményi megbízott
évente beszámolási kötelezettséggel tartozik az
egyházmegyei közgyûlésnek és a Gyûjteményi Ta-
nácsnak.
12.§ (1) A gyûjteményi megbízott feladata:
a) az egyházmegyei gyûjteményi – részletes,
helyes és teljeskörû adatokat tartalmazó – nyil-
vántartás vezetése, valamint a nyilvántartás adata-
inak megküldése az ágazati szakfelügyeletet ellátó
országos gyûjtemények részére,
b) az egyházmegyéhez tartozó egyházi szerve-
zetek gyûjteményi jellegû anyagairól (könyvek, le-
véltári iratok, kegytárgyak) készült nyilvántartások
vezetésének felügyelete, az elkészült nyilvántar-
tások összegyûjtése és egységes – egyházi szerve-
zetenkénti, gyûjteményi munkaágankénti – rend-
szerezése,
c) a gyûjteményi anyagban történt bármilyen,
tudomására jutott változás nyilvántartásba történõ
feljegyzése, valamint a nyilvántartott gyûjteményi
tárgy állapotának változása (lopás, rongálás, állag-
romlás, elveszés, kölcsönadás, restaurálás, hely-
változtatás) esetén az egyházmegye vezetõségé-
nek és az országos gyûjteményeknek haladékta-
lan értesítése.
(2) A gyûjteményi megbízott (1) bekezdésben
meghatározottakon túli részletes feladatait az egy-
házmegyei szabályrendelet és a munkaköri leírás
tartalmazza.
FÜGGELÉK
Függelék
4/2208 (XII. 4.) ORSZÁGOS SZABÁLYRENDELET AZ EGYHÁZI GYÛJTEMÉNYEK
MÛKÖDÉSÉRÕL (részlet)
45
13.§ (1) A gyûjteményi anyagok megfelelõ õr-
zése és ellenõrzése az egyházmegye elnökségé-
nek feladata.
(2) Az esperes háromévenkénti általános vizsgá-
latának elengedhetetlen része a gyûjteményi anyag
– levéltári, könyvtári anyag és kegytárgyak – leltár
szerinti ellenõrzése és megfelelõ õrzési állapotuk
vizsgálata.
(3) Az esperes lelkészváltás esetén gondoskodik
a könyvtári, levéltári és muzeális, valamint a ki-
emelt értékû anyagok leltár szerinti átadásáról,
melyrõl részletes átadási-átvételi jegyzõkönyvet
kell készíteni.
(4) Amennyiben az esperes bármifajta rendelle-
nességet, eltérést észlel a gyûjteményi anyag nyil-
vántartásában, haladéktalanul értesíti az országos
gyûjteményeket.
(5) Ha az esperesi látogatás során kiderül, hogy
az egyházközség a tulajdonában levõ gyûjteményi
anyagokat nem képes szakszerûen õrizni és kezel-
ni, az esperes kezdeményezi – tulajdonjog tiszte-
letben tartása mellett – a tárgyak ideiglenes vagy
végleges beszállítását biztos õrzési helyre (egyház-
megyei gyûjtemény, országos gyûjtemények).
14.§ (1) Az egyházmegyék a területükön mûkö-
dõ egyházi szervezetek gyûjteményi anyagának
biztonságos õrzése és kezelése érdekében egy-
házmegyei vagy egyházkerületi gyûjteményt hoz-
hatnak létre (pl. regionális gyûjtõlevéltárat).
(2) Az egyházmegyei és egyházkerületi gyûjte-
mény létrehozásához a Gyûjteményi Tanács
egyetértõ szakmai véleménye és a zsinat hozzájá-
rulása szükséges. E gyûjtemények mûködésére a
kiemelt egyházi gyûjteményekre vonatkozó elõ-
írásokat kell alkalmazni.
V. fejezet
Egyházi szervezetek gyûjteményei
15.§ (1) Az egyházi szervezetek felelõsek a tulaj-
donukban levõ gyûjteményi anyag szakszerû és
hiánytalan megõrzéséért.
(2) Az egyházközségekben a lelkész és a fel-
ügyelõ feladata a gyûjteményi anyagok megõrzé-
se, illetve annak kezelése.
(3) Egyházi szervezet a gyûjteményi anyagának
kezelésére könyvtárost, levéltárost választhat,
akiknek feladatkörét, megbízási idejét az egyházi
szervezet szabályrendeletben rögzíti.
16.§ (1) A gyûjteményi anyagok szakszerû õrzé-
se és kezelése érdekében az egyházi szervezet a
tulajdonában levõ könyvtári, levéltári és muzeális
értékekrõl nyilvántartást vezet, mely a vagyonlel-
tár szerves részét képezi.
(2) A gyûjteményi anyagokról készült nyilvántar-
tást az egyházi szervezet köteles eljuttatni a terüle-
tileg illetékes egyházmegyei gyûjteményi megbí-
zottnak, valamint a gyûjteményi anyagokban tör-
tént bármilyen változás (káreset, kölcsönzés, gyara-
FÜGGELÉK
46
podás) esetén haladéktalanul köteles az egyházme-
gyei gyûjteményi megbízottat értesíteni.
(3) Amennyiben az egyházi szervezet nem tud-
ja biztosítani a biztonságos õrzés és szakszerû ke-
zelés feltételeit – különösen is, ha a tulajdonuk-
ban levõ anyag országosan is kiemelkedõ értéket
képvisel –, tulajdonjoga fenntartásával a gyûjte-
ményi tárgyat átadhatja az egyházmegye vagy az
országos gyûjtemények kezelésébe.
17.§ (1) A gyûjteményi anyagok kezelõjének
változása esetén a leltár szerinti átadás a felettes
egyházi elnökség szakszerû felügyelete mellett
történik. Az egyházközség elnökségében történt
változás esetén az esperes, illetve az általa megbí-
zott lelkész intézkedik az egyházközség tulajdonát
képezõ gyûjteményi anyagok (kegytárgyak, levél-
tári és könyvtári anyag) leltár szerinti átvételérõl és
megõrzésérõl.
(2) Egyházi szervezetek összevonása, társítása,
megszüntetése esetén a jogutód szervezet köteles
gondoskodni a gyûjteményi anyagok megfelelõ
elhelyezésérõl.
VI. fejezet
Kiemelt egyházi gyûjtemények
és védett anyagok
18.§ (1) A jelentõs értéket õrzõ egyházi szerveze-
tek, az egyéb feltételek megléte esetén – a Gyûj-
teményi Tanács ajánlása, és a zsinat hozzájárulása
alapján – kiemelt egyházi gyûjteményt (könyvtá-
rat, levéltárat, egyháztörténeti és egyházmûvésze-
ti gyûjteményt) hozhatnak létre.
(2) A Gyûjteményi Tanács ajánlása esetén az or-
szágos presbitérium kezdeményezheti a kiemelt
egyházi gyûjtemény államilag nyilvántartott szak-
gyûjteménnyé minõsítését.
19.§ (1) A fenntartó presbitériuma mûködteti és
felügyeli a kiemelt egyházi gyûjteményt, mely er-
re a célra gyûjteményi bizottságot hozhat létre.
(2) A kiemelt egyházi gyûjtemény kezelésével
külön munkatársat kell megbízni (könyvtáros, le-
véltáros).
(3) A kiemelt egyházi gyûjtemények kezelésé-
nek módjáról az egyházi szervezet gyûjteményi
szervezeti és mûködési szabályzatot hoz létre,
melyet az egyházi szervezet presbitériuma fogad
el. A szervezeti és mûködési szabályzatot – elfoga-
dás elõtt, vagy módosítás esetén – szakmai véle-
ményezésre a Gyûjteményi Tanácsnak is meg kell
küldeni.
(4) A kiemelt egyházi gyûjtemények szakmai
felügyeletét a Gyûjteményi Tanács látja el. A ki-
FÜGGELÉK
47
emelt egyházi gyûjtemények munkájukról évente
kötelesek beszámolni a Gyûjteményi Tanácsnak.
20.§ (1) A kiemelt egyházi gyûjteményt fenntar-
tó egyházi szervezet köteles fenntartási kötelezett-
ségének eleget tenni, így különösen a megfelelõ
épületet, infrastruktúrát, berendezést, valamint a
mûködési költségeket biztosítani.
(2) A kiemelt egyházi gyûjtemény mûködési ke-
rete az egyházi szervezet költségvetésében elkülö-
nülten jelenik meg.
(3) A kiemelt egyházi gyûjtemények jogosultak
az országos gyûjteményi keretbõl való támoga-
tásra, melyrõl a Gyûjteményi Tanács dönt. Az or-
szágos gyûjteményi támogatás esetén a fenntartó
a Gyûjteményi Tanácsnak évente köteles elszá-
molni.
(4) Az államilag nyilvántartott egyházi gyûjte-
mények – a mindenkori állami jogszabályok ren-
delkezései szerint – juthatnak állami és egyéb tá-
mogatáshoz.
(5) A kiemelt egyházi gyûjtemények rendelke-
zésére bocsátott, kiemelten is az országos gyûjte-
ményi és az állami támogatásból beszerzett mû-
ködési eszközökrõl külön gyûjteményi leltárt kell
készíteni.
(6) A kiemelt egyházi gyûjtemények mûködésé-
re szolgáló helyiségek és eszközök kizárólag gyûj-
teményi célt szolgálnak, ez alól csak a Gyûjtemé-
nyi Tanács adhat felmentést.
FÜGGELÉK
48
21.§ (1) Az egyházi gyûjteményekben õrzött
különlegesen értékes anyagok, illetve a gyûjte-
mény egy része – a Gyûjteményi Tanács javaslata,
és az országos presbitérium határozata alapján –
védetté nyilváníthatók.
(2) A védett anyagokról a Gyûjteményi Tanács
nyilvántartást vezet, azok szakszerû õrzését és ke-
zelését az országos gyûjtemények által közvetle-
nül is ellenõrizheti.
(3) A védett gyûjteményi anyagok kezelésére
(megõrzés, selejtezési, elidegenítési tilalom, a
hozzáférhetõség biztosítása stb.) – az állami jog-
szabályok figyelembevételével – a gyûj-
teményi munkaágakra vonatkozó
szabályrendeleti elõíráso-
kat kell alkalmazni.
Négy axióma:
1.
Minden fotográfia – elkészültétõl fogva – folyama-
tosan romlik. A rosszul, szakszerûtlenül tárolt kép
gyorsan, néhány év vagy évtized, a megfelelõen
õrzött, konzervált fotó esetleg csak évszázadok
alatt lesz az enyészeté.
2.
Minden fényképtulajdonos szabadon dönthet,
hogy a megtanulható szabályokat elsajátítva és
betartva, a megvásárolható eszközöket beszerez-
ve, a megfelelõ körülményeket biztosítva meg kí-
vánja-e õrizni fotóját, avagy szándékosan elpusz-
títja azt.
3.
Tévhit, hogy a fotó szakszerû õrzésének a pénzhi-
ány lenne gátja. Majdnem ugyanannyiba kerül
rosszul tárolni õket. Elsõsorban a szándékon, hoz-
záálláson dõl el minden.
4.
Minden mûtárgyat fizikai, kémiai, biológiai károk
ellen egyszerre, együtt kell védeni.
Mit tegyünk, hogy képeink biztosan elpusztulja-
nak?
És mit, ha nem akarjuk, hogy tönkremenje-
nek?
1. Amíg nem látjuk, hogy tönkrement a gondja-
inkra bízott fotográfia, ne törõdjünk vele. Ám ha
a két évvel ezelõtti repró alapján már nem ismer-
jük fel az eredetit, akkor gyorsan essünk kétségbe,
pánikszerûen kérjünk külön támogatást az el-
pusztult képek restaurálására.
Okosabb a preventív állapotmegóvást (a mi
szóhasználatunk szerint konzerváló õrzést) válasz-
tani, mint a mindig kétséges és sokkal drágább
restaurálást, azaz az eredeti állapotot megközelítõ
helyreállítást. A konzerválás olyan tevékenység,
mely a mûtárgyat megvédi a károsodástól, vagy a
lehetõségek szerint késlelteti annak bekövetkezé-
sét. Magában foglalja, hogy törekszünk a lehetõ-
ség szerinti legidõtállóbb technikákkal való képké-
szítésre, hogy a legoptimálisabban alakítjuk ki a
mûtárgy környezetét, valamint, hogy szisztemati-
kus duplikálással (digitalizálással) váltjuk ki az ere-
deti képeket a mindennapi használatból. A resta-
urálás ezzel szemben a már károsodott képek ki-
javítása, a sérülések, hibák lehetõség szerinti el-
tüntetése. Miért fontos a megkülönböztetés? Mert
az elõbbi minden képpel foglalkozó, azért felelõs-
séggel tartozó személy alapvetõ kötelessége, bár-
mi is a képzettsége; míg az utóbbi szakma, amely
FO
TÓK
49
Fotókonzerválási kiskáté
jelenleg hazánkban még nem bír képzett és vég-
zett képviselõvel, csak jó- vagy kevésbé jó szándé-
kú próbálkozókkal.
A fotó alapvetõen instabil szerkezetû hordo-
zóra készül és készült. Ha nem teszünk meg min-
dent az optimális tárolásáért, bemutatásáért,
könnyen elveszíthetjük a fotó õrizte információ-
kat is, nem beszélve arról, hogy mûtárgyként csak
a kifogástalan állapotú képek jöhetnek számítás-
ba. A károsodások lehetnek látványosan gyorsak
és észrevehetetlenül lassúak, de mindig, minden-
hol számolnunk kell velük.
A fotó tartóssága függ: 1. a kép elkészítéséhez
felhasznált anyagok tisztaságától, stabilitásától; 2. az
elõállítás során végzett mûveletek gondosságától,
alaposságától; 3. az elõhívás utáni konzerváló folya-
matoktól (lakkozás, installálás stb.); 4. a tárolás és
felhasználás körülményeitõl, azaz a kép utóéletétõl.
A gyûjtõk, archiválók, képtulajdonosok az elsõ há-
rom szakaszba általában nem tudnak beavatkozni,
de annál többet tehetnek az utolsó fázisban.
2. Tartsuk válogatás nélkül egy helyen a pozitívo-
kat és negatívokat, eredetiket és másolatokat,
mert így biztosabb, hogy nem tudjuk õket érté-
küknek megfelelõen kezelni. Ha lehet, iratok, tár-
gyak, relikviák is legyenek a fotók mellett, úgy ke-
vésbé unalmas dolgozni velük.
A pozitív képeket méret szerint válogatva,
egyenként savmentes zacskóban, paszpartuban,
palliumban, azokat savmentes kartonból készült
FO
TÓK
50
dobozban vagy fémszekrény fiókjában, a kisebb
méreteket állítva vagy lógatva, 30x40cm-nél na-
gyobb méretûeket fektetve kell tartani. Az adato-
kat kizárólag puha grafit ceruzával írjuk fel a tar-
tóra. A reprodukciókat, másolatokat, iratokat,
egyéb dokumentumfajtákat elkülönítve kell tarta-
ni a fényképtõl. Ami jó az egyiknek, majdnem
biztosan káros a többinek.
Az albumokban tárolt képek gyorsabban
mennek tönkre, mint a külön konzerváltak. Sok
veszélyt rejtenek ezek a képtartók. Ártalmas az
aranyozás bronzpora, a savas elõzék- illetve tartó-
papír, a dörzsölés okozta felületi behatás, a ra-
gasztás, illetve a rögzítés más módja.
Mit tegyünk, ha az albumokat eredeti állapo-
tukban akarjuk tartani? Több választásunk lehet.
Vagy kivesszük az eredetiket, s helyükbe fakszimile
másolatokat teszünk, miközben az eredeti képeket
savmentes tartókban õrizzük. Vagy kivesszük a ké-
peket, konzerváló csomagolásba tesszük, de ponto-
san összeszámozzuk az album lapjaival, hogy az
eredeti állapot szükség esetén rekonstruálható le-
gyen. Más a helyzet, ha a képek, az album sérülé-
se nélkül nem vehetõ ki az albumból a kép. Ez eset-
ben nincs standard megoldás, mindig az adott kép,
album állapota határozza meg, mit kell tennünk.
3. Ne csomagoljuk be egyenként a képeket sav-
mentes papírba, mert akkor több helyet foglalnak.
Inkább csúsztassuk õket jó szorosan egymás mö-
gé. Az még jobb, ha a képeket technocol rapiddal
felragasztjuk egy karton közepére, úgy jobban ke-
zelhetõ. Ha hullámosodik a kép, a hátát jól ragasz-
tózzuk meg, esetleg kétoldalas duplo ragasztócsík-
kal lássuk el, attól majd alaposan odatapad. Ha
csak az egyik szélét ragasztjuk a kartonhoz cellux-
szal, akkor még a kép hátát is láthatjuk.
A képeket, negatívokat egyenként, savmentes
papírba, tartóba csomagolva tároljuk. Tilos negatí-
vot, fotót hosszú ideig õrizni eredeti tároló dobozá-
ban. A fotók csomagolására optimális esetben „sil-
ver safe”, ezüstbarát papírból készült tartót, palliu-
mot, zacskót használjunk, figyelve arra, hogy a tar-
tók készítése során se változzék a papír kémiai ösz-
szetétele (példának okáért a savas ragasztótól). Ha
silver safe papírra nem telik, bevizsgált savmentes
papírt vegyünk, amely lehetõleg magas százalék-
ban rongyból és ne facsiszolatból, újrafelhasznált
papírból készüljön. Lignintartalma legyen 0 (vagy
ahhoz közelítõ érték), ne legyen kénnel szennye-
zett 87% feletti alfa-cellulóz tartalom, 6–7 közötti
pH érték az elvárható, ne legyen pufferolt, de le-
gyen idõtálló. A megvásárolni szándékozott papír
elõzetes vizsgálatát bármely képzettebb papírresta-
urátor képes elvégezni. Nem véletlenül foglalkoz-
nak annyit a tároló anyag kémhatásával. A savas
papír polimerizációs láncai lerövidülnek, láthatólag
sárgul, barnul, törékennyé válik, s egy idõ múlva al-
kalmatlan a fotó vagy az emulzió megtartására, mi-
közben a képet alkotó ezüstöt is károsítja.
Kerüljük a mûanyagokat. Csak bizonyos fajta
(pl. Melinex, Mylar) poliészter, polipropilén anya-
FO
TÓK
51
gok jók, melyek nem tartalmaznak lágyító anya-
gokat, felületükön nincs fényezõ anyag. Kerülni
kell az ismeretlen, nem bevizsgált mûanyag tartó-
kat. (Csak az tartsa leforrasztott polietilén zacskó-
ban a képét, aki biztosan el akarja azt pusztítani.)
A hazai gyakorlatban elterjedt ezüstperga-
men (silberweis) zacskók erõsen savasak, a legki-
sebb nedvesség hatására is rátapadnak a kép fe-
lületére. Kerülendõk, csakúgy, mint a celofán.
Kerülendõ mindenféle maradandó károso-
dást okozó ragasztó használata.
4. Legszebb képeinket akasszuk ki a lehetõleg
nedves falra, olyan helyre, ahová legalább dél-
elõttönként jól odasüt a nap. Ha a nap már nem
süt be, fénycsövekkel jó erõsen világítsuk meg,
lássa mindenki.
Kiállítás, bemutatás során a képek ugyan-
olyan vagy hasonló körülményeket igényelnének,
mint egyébkor. Ezért figyeljünk a tér hõmérsékle-
tére, páratartalmára, a képre esõ fény erõsségére.
Nedves falakra, direkt napsütés által ért helyekre
még fõnöki parancsra se akasszunk fotót.
Eredeti képet mindig csak mûtárgyvédelmi
szempontoknak megfelelõen installálva állítsunk
ki, száraz falra, paravánra, max. 50 lux fénnyel
megvilágítva, bizonyos fokozottan fényérzékeny
anyagok elé UV-szûrõ fóliát téve. A kiállítóterme-
ket, raktárhelyiségeket, restaurátor- vagy konzer-
váló mûhelyeket UV elnyelõ (titánfehér, cinkfe-
hér) festékkel festessük ki. A világításhoz UV-ban
szegény fényeket, hagyományos izzólámpákat,
halogénizzókat használjunk, neont soha, semmi-
kor. Dekorációnak vagy állandó kiállítási darab-
ként csak fakszimile másolatokat használjunk.
A kiállításra szánt képeknek csak a sarkait rög-
zítsük savmentes papírból hajtogatott vagy készen
kapható fotósarkokkal, esetleg enyvezett papírcsík-
kal, amelyek a kép hátáról nyomtalanul eltávolítha-
tóak. Újabban több kétoldalas ragasztócsíkot reklá-
moznak fotóbarátként. Nem árt az óvatosság.
Vannak kiváltképp fényérzékeny eljárással
készült fotográfiák. Ezek kiállítása kerülendõ, vagy
FO
TÓK
52
csak fokozott biztonsági feltételek betartásával,
akkor is csak rövid idõre engedhetõ meg. Ez eset-
ben letakarjuk a falon lévõ képet, s a látogató ál-
tal fellebbentett filc vagy bársony fedõlap mögött
szemlélhetõ a kép. Megoldást jelent a nézõ által
felvillantható, azaz nem folyamatosan világító
lámpa használata is.
A kiállításkor használt paszpartukartonok,
hátlapok szabványainak meg kell egyezniük a rak-
tározásnál használt anyagok paramétereivel.
Eredeti, archív értékû színes diákat lehetõség
szerint már ne vetítsünk, készíttessünk róluk má-
solatokat. Az értékesebbeket célszerû az üveges
keretbõl kiszedve, a kerettõl elválasztva tárolni.
5. Világítsunk nyugodtan neonnal mindenhol,
ahol képek vannak, vagy azokkal dolgoznak. Ta-
karékos fényforrás, igazán megéri. Ha elhúzzuk a
függönyöket és jól besüt a nap, akkor megtakarít-
hatjuk még a villanyszámlát is.
Kerülendõ a fotográfiák tároló helyén, a kuta-
tóhelyeken a direkt napfény, a magas UV sugárzá-
sú lámpatest (neon vagy egyéb nemesgáz-töltésû
izzólámpa). Az ablakokra tegyünk UV-szûrõ fóliát,
a lámpákat cseréljük ki halogénre vagy hagyomá-
nyos izzólámpákra. Utóbbiakat biztonsági burával
kell körülvenni arra az esetre, ha szétrobbanná-
nak. A lámpák elé – hasonlóan az ablakokhoz –
tegyünk UV fóliát. Külföldön már kapható UV-
szûrõvel ellátott neoncsõ is.
6. Az eredeti képeket adjuk oda mindenkinek, aki
csak kéri. Ne engedjük meg, hogy a képnézéshez
cérnakesztyût vegyenek, tapogassák csak nyugod-
tan össze a képek felületét.
Soha ne nyúljunk csupasz kézzel a fotóhoz.
Nem bolyhosodó cérnakesztyû a javasolt, de még
azzal is kerüljük az emulziós felületek érintését.
Készítsünk legértékesebb, legtöbbet használt
fotóinkról reprodukciót vagy digitalizált képet. Az
érdeklõdõknek csak ezeket mutogassuk. Az ere-
detit csak indokolt esetben mozgassuk, a mû-
tárgyvédelmi szabályok betartásával.
FO
TÓK
53
7. Pecsételjük le nyugodtan a képeink hátát, ha
úgy tetszik, akár a képes oldalát is. Nyugodtan ír-
juk rá tintával, golyóstollal a leltári számot, akkor
biztos nem lopják el.
A fényképekkel csak tiszta, vegyileg közömbös
anyagok találkozhatnak. Ne írjunk tollal, filctollal a
hátukra, ne pecsételjük le õket a ma használatos bé-
lyegzõkkel. Kapható speciális toll, speciális bélyeg-
zõfesték. A fekete kartonokra, verzókra csak bevizs-
gált öntapadós címkéket ragasszunk, ügyelve arra,
hogy információt ne takarjunk el. Ha fotó hátlapjára
írunk, ügyeljünk, hogy ne nyomjuk erõsen a ceru-
zát, mert sérülhet az emulzió. Képoldalra bármilyen
pecsét, leltári szám, megjegyzés stb. ráírása tilos.
A fotók kartonja, verzója, paszpartuja is a
mûtárgy része. Mindenféle megváltoztatása, cson-
kítása kerülendõ!
8. Ha elszakad a kép, letörik a sarka, nem baj, van
cellux, majd azzal megragasztjuk.
Tilos a cellux, a tixo és szinte valamennyi ma ál-
talánosan használt ragasztó, tilos a gemkapocs, a tû-
zõgép, a befõzõ gumi. Sérült képet csak képzett res-
taurátor javíthat, egészíthet ki. Ha mégis ragasztót
FO
TÓK
54
kell alkalmaznunk, gyõzõdjünk meg arról, hogy ne-
utrális-e, hogy nincs-e benne a ragasztandó anyago-
kat károsító adalék, illetve van-e olyan oldószere,
mellyel maradéktalanul el lehet majd távolítani.
Tárolásnál, mozgatásnál ügyeljünk a képszé-
lekre, sarkokra. Ezek minden mûtárgy legsérülé-
kenyebb részei.
Az elmúlt korok ragasztóit célszerû ismerni,
több okból is. Részben a restaurátoroknak, akik
esetleg le akarják választani a régi, elsavasodott
kartonról a képet, s az összetevõkbõl következtet-
hetnek az oldószerekre, részben a ma konzervá-
torainak, akik vissza akarják tenni az elvált képré-
szeket. Közlünk néhány receptet. Keményítõ csi-
riz: 100 cm³ vízben 20 gr búza-, kukorica- vagy
rozskeményítõt eloszlatunk egyenletesen, majd
150 cm³ forrásban lévõ vízbe lassan, folyamatos
keverés között beleöntjük. Minél lassabban tesz-
szük ezt, annál egyenletesebb lesz a csiriz. Miután
az egészet beleöntöttük, még pár percig forraljuk.
Dextrin ragasztó: 100 cm³ víz, 80 gr fehér dextrin.
Arabgumi ragasztó: 400 cm³ víz, 100 gr arabgu-
mi, 40 cm³ 10%-os aluminiumszulfát oldat. Hasz-
náltak száraz ragasztókat is, mellyel a bekent hát-
lapú képet vasalóval ragasztották a hordozó pa-
pírhoz. 100 cm³ alkohol, 30 gr sellak, 3 gr elemi
gyanta, 3 gr kanadabalzsam, vagy egy másik: 100
cm³ benzol, 10 gr guttapercha.
Negatív lemezeket, pozitív képeket gyakran
vontak be védõlakkal, hogy se a felület, se a kép-
alkotó réteg ne sérülhessen. Ezek – az idõközben
megrepedezett, erõsen sárgult lakkok – általában
alkohol-éter keverékével távolíthatóak el. A mû-
velet meglehetõs szakértelmet kíván, a régi recep-
FO
TÓK
55
teket kell elõkeresni. Praktikus tanács, hogy az al-
koholos tisztítás során óhatatlanul keletkezõ folto-
sodást megelõzzük, keverjünk a tisztító folyadék-
ba egy kevés lúgot, mely az alkohol által feloldott
gyantával gyantaszappant képez, amely – lévén
vízben oldható – utána tiszta vízzel eltávolítható.
9. Ha jön a tévé, adjuk nekik oda a legjobb képe-
inket. Õk tudják, hogy kell világítani, hogy kell
úgy hajlítgatni, hogy minél jobban nézzen ki a
képernyõn. Talán még vissza is kapjuk õket.
A fényképek mozgatását a rendelkezésünkre
álló eszközökkel a minimálisra kell csökkenteni. Di-
gitalizáljuk, készítsünk róla másolatot, munkakópiát.
Ilyen esetekben is csak a gyûjtemény felelõs munka-
társa kezelheti a képeket, valamennyi ismert szabály
betartásával. A rövid ideig tartó intenzív fényterhe-
lés megállíthatatlan károsodásokat képes elindítani.
A mûtárgykölcsönzés alapfeltételei közé tar-
tozik a bizalom: amit én megteszek a képért, azt
a kölcsönkérõ is meg fogja tenni. Ezt a bizalmat
ne csak emberi tényezõk garantálják, hanem ko-
moly, végiggondolt, elvárt feltételeinket pontosan
rögzítõ szerzõdések is.
A legtöbb zselatinos papírkép a hõmérséklet
és a páratartalom változására meggörbül, kunko-
rodik, mivel a papír-hordozó és a zselatin nem
egyformán duzzad vagy zsugorodik. Ismertek há-
zi módszerek a kiegyengetésükre, például a képes
felével felfelé fordított képet áthúzzuk az asztal
peremén. Ennek veszélye, hogy az emulzió meg-
törhet, repedezhet, különösen, ha fényezett a fe-
lület. Mit tehetünk? Elsõsorban kerüljük az erõ-
szakos hõmérséklet vagy páratartalom változást.
Ha már megvan a baj, akkor nedvesítsük meg
gyengén egy alig nedves szivaccsal a kép hátulját
alkotó papírt, s tiszta, nem szálazó itatósok között
préseljük egy napig a képet.
10. Ha valakinek másolat kell, fizessen 8 forintot
laponként és nyugodtan fénymásolja le a régi ké-
peket, ha van pénze, akár tízszer is.
Tilos a fotográfiákat direktben fénymásolni. Ha
valamilyen okból elkerülhetetlen, akkor a másoló-
gép tárgyasztalára tegyünk biztonsági UV-fóliát. Bi-
zonyos eljárással készült képek (pl. sópapír, tal-
botípia, amelyek fokozottan fényérzékenyek) még
így sem másolhatóak. Készítsünk egy standard rep-
ró-kópiát, azt késõbb többször is fénymásolhatjuk.
Mielõtt engedélyezzük a kép digitalizálását,
másolását, gyõzõdjünk meg a szkenner, illetve a
fénymásoló fényteljesítményérõl. Archív fotográfi-
ákhoz csak a speciálisan fényképekhez kifejlesztett,
8–15 W/s teljesítményû szkenner, levilágító hasz-
nálható. Ha nyomdai sokszorosításra kerül a kép,
például kiadványba, ne adjuk oda az eredetit
szkennelésre, készíttessünk nagyméretû színes dia-
pozitívot a képrõl, még a fekete-fehérrõl is, s csak
ez kerüljön ki a gyûjteménybõl. Ez a dia nemcsak
addig fontos, míg elkészül a kiadvány. Gondoskod-
junk róla, hogy a nyomdából, a grafikustól visszake-
rüljenek a gyûjteménybe a repró diák is.
FO
TÓK
56
Minden fénykép érzékenyen reagál környe-
zete változásaira. Ne vigyük hirtelen hidegbõl me-
legbe, száraz helyiségbõl nedvesbe.
Ártalmas a másolók által kibocsátott ózon is,
ez elsõsorban a festékeket, pigmenteket károsítja.
11. A leica vagy roll méretû negatívokat hagyjuk
összetekerve, úgy sokkal kisebb helyen elférnek.
Az üvegnegatívokat nyugodtan tartsuk az eredeti
savas papírjukban, dobozukban, lehetõleg egy-
más tetejére fektetve, mert akkor csak az alsó és
a felsõ törhet el, középen majdnem biztos, hogy
marad köztük ép is.
Az üvegnegatívokat egyenként csomagolva,
élükre állítva, savmentes kartonból készült dobo-
zokban, eldõlés ellen biztosítva lehet tárolni. Min-
den negatív elõtt legyen egy kontakt-másolat,
hogy válogatáskor ne a mûtárgyat kelljen mozgat-
ni. Tilos postai borítékokban, dossziékban negatí-
vot tárolni. Helytelen a pozitívot és negatívot
együtt tartani.
A levegõ magas páratartalma segíti a filmek
alapanyagának bomlását, a színes anyagok szí-
nezékeinek kifakulását, penészesedést okozhat,
s a hordozóanyagok zsugorodása is felgyorsul, az
egymással érintkezõ film- és képrészek összeta-
padhatnak. A túl száraz környezetben tárolt
anyagok könnyen repedeznek, törnek, hajlamo-
sabbak az elektrosztatikus feltöltõdésre, miáltal
minden lebegõ port, szennyezõdést magukhoz
vonzanak.
FO
TÓK
57
12. Ha poros a képünk, nyugodtan fogjunk egy
nedves rongyot és töröljük le. Használhatjuk az ép-
pen divatos tisztítószereket is, úgymint Vim, Ultra,
Amway, Sunlicht, Dosia. Ezek mindent tisztítanak.
A fotók tároló helyén ammónia- vagy klórtar-
talmú tisztítószereket ne alkalmazzunk, se a helyi-
ségek, se a mûtárgyak tisztításához. A fotómûtár-
gyakat érintõ valamennyi tisztítási mûvelet szakem-
ber feladata! Amit a gyûjteménykezelõ is elvégez-
het, az az óvatos portalanítás egy puhaszõrû ecset-
tel, illetve az üvegnegatívok üvegoldali tisztítása.
13. Tartsuk a képeinket faszekrényekben, könyv-
tári polcokon, ha a könyvnek jó, a fényképnek is
megfelel.
Kerüljük a pácolt, politúrozott vagy más mó-
don kezelt fa-tárolóeszközöket. A felszabaduló
gázok, gõzök, szerves savak károsítják az ezüstala-
pú képeket, negatívokat, a szerves anyagokat, te-
hát például az összes emulziót. A tároló szekré-
nyek égetett zománcbevonatú fémbõl, rozsda-
mentes acélból vagy galvanizált alumíniumból ké-
szüljenek.
FO
TÓK
58
14. Ne foglalkozzunk olyan jelentéktelen aprósá-
gokkal, hogy milyen eljárással készült a kép. Csak
azzal törõdjünk, mi van rajta.
A fotók olyan információhordozók, amelyek el-
választhatatlanok a kép fizikai testétõl. Ha veszni
hagyjuk a képet, csökken, majd elenyészik a kép ál-
tal hordott információ is. Ahhoz, hogy az eltérõ
anyagokból, eltérõ eljárásokkal készült fotók számá-
ra a legideálisabb feltételeket tudjuk biztosítani, elsõ
lépésként célszerû felismerni és meghatározni õket.
15. Ha látjuk, hogy sárgulni, sötétedni, oxidálód-
ni kezd a képünk, ne essünk kétségbe. Adjuk oda
a fényképésznek, az majd csinál vele valamit.
A fényképész ipari tanulók nem tanulnak fotó-
konzerválást, fotórestaurálást. Ha mégis hozzáfog-
nak, hályogkovács módjára kísérleteznek általuk
nem ismert anyagokon, amellyel jóvátehetetlen
károkat okozhatnak. Tilos eredeti mûtárgyakon
kísérletezni. Forduljunk szakképzett restauráto-
rokhoz, konzerváló szakemberekhez. Muzeoló-
gus, gyûjteménykezelõ csak konzerválhat!
A történeti eljárások egészen más elvek alap-
ján mûködtek, mint a ma használatosak. Más anya-
gokat, komolyabb szaktudást igényeltek, ezért a
ma fényképésze nincs felkészítve a velük való fog-
lalkozásra.
16. Az öröklétnek szánt fotóit készíttesse RC vagy
más mûanyagbevonatú papírra. Néhány éven be-
lül gartantáltan meglepetések érik!
Volt a magyar fényképészek által néhány éve
még közkedvelt szaklapban egy tudományos teszt-
nek álcázott reklámszerûség, amely a magyar fotó-
cég RC papírjainak idõállóságát a hagyományos ba-
ritált papírok elé helyezte. Lett is nagy divatja az
ilyen hordozóra készült képeknek, a fotómúzeum-
ban is szép számban megtalálhatóak. Egyszer csak
észlelni kezdtük, hogy foltosodnak, szélrõl induló el-
színezõdések tûnnek fel rajtuk. Azóta valószínûleg
csak a véleményünk változott, a mûanyagpapír nem.
17. A fényképhez mindenki ért. Ne pazaroljuk
az idõnket arra, hogy szakirodalmat olvasunk,
netán tanfolyamokon képezzük magunkat. Fe-
lesleges.
Valamennyi mûvészeti termék közül talán a
fotó-mûtárgy kötõdik leginkább az õt létrehozó
eljáráshoz. Nemcsak az agnoszkáláshoz, tudomá-
nyos meghatározáshoz, de fizikai létének megõr-
zéséhez is szükség van alapvetõ technikatörténeti
ismeretekre, s azok alkalmazására. Ha az alapese-
teket megtanultuk, ne higgyük, hogy kicsit is kö-
zelebb kerültünk a dologhoz, mert rengeteg meg-
lepetés érhet még bennünket.
18. Túl bonyolult ez az egész. Ne is foglalkozzék
ezzel senki, csak az, aki a lehetõ leghosszabb ide-
ig akarja megõrizni a negatívjait.
A különféle képfajták tartóssága:
viszonylag a legtovább bírják károsodás nél-
kül a jól konzervált dagerrotípiák, a platinotípiák,
FO
TÓK
59
a brómolajnyomatok, szénnyomatok, a gumi- és
pigmentnyomatok, a brómezüst és klórezüst papí-
rok arany- vagy platinaszínezéssel, és a chro-
motípiák;
tartósak az ambrotípiák, a kazein és protalbin
képek;
közepesen tartósak azok a celloidinképek,
amelyeket külön eljárás során fixáltak és színez-
tek, valamint a matt celloidin;
nem tartós a sópapír, a talbotípia pozitív, va-
lamint az aristo;
és még ennél is veszélyeztetettebb a pan-
notípia, az albumin és a matt albumin.
19. És így tovább!
A fotókonzerválás, restaurálás viszonylag fiatal
tudományág. Eddig azért kellett küzdenie, hogy el-
ismerjék létjogosultságát, kidolgozzák legalapve-
tõbb követelményeit. Mára szerencsére eljutottunk
odáig, hogy hónapról hónapra új és új eljárás lát
napvilágot, melyek egyetlen célja: minél tovább
megõrizni a romlékony fotográfiákat. Az ezekkel
való lépéstartás minden fotótulajdonos elemi érde-
ke. És ha mindezt elolvasták, csodálkozzanak ve-
lem együtt azon, hogy Magyarországon még min-
dig csak egyetlen egy kiképzett fotórestaurátor van
mintegy két milliárd megmentésre váró fotóra.
FO
TÓK
60
FO
TÓK
61
Dvd-cd archiválás
Archív minõségû korong szükséges.
Élére állítva tároljuk õket, mindegyiket külön
dobozban és ne tasakban.
Hideg, sötét helyen, 10 fokos hõmérséklet
mellett; 10 foknyi hõfok eltérés élettartam felezõ.
40% páratartalom, száraz napokon szellõztet-
ni, mert gázkibocsátása is van.
Ne max. kapacitásig írjuk, mert a szélét már
nehéz elolvasni és késõbb probléma lehet vele.
Ne zsinórban írjunk egyszerre 2–3 darabot!
Az író melegszik és tágul, mozog, ezért a késõbb
(3–4-ként) írt lemezek nehezebben olvashatók.
Rakjuk el az írót is, biztos, ami biztos ... ha
esetleg kimenne a divatból, ne selejtezzük. (Ebbõl
kifolyólag jó tudni, mit mivel írtunk!)
Ujjlenyomat, dohányfüst, tüdõbõl származó
aeroszol ártalmas, ne köhögjünk, tüsszentsünk rá,
ne fogdossuk.
Tisztítás: mikroszálas, szarvasbõr-törlõ, sugár-
irányban, asztalra szorítva.
Zsír tisztítására: Kodak tisztító – etilalko-
hol+ammoniumkarbonát (mosogatószer nem jó,
mert illatanyagok vannak benne).
Ftalocianin vagy azo festék nevesebb gyártó-
tól, ha a nevében benne van valamelyik vegyület,
akkor az már jót jelent.
Élettartam
Névtelen gyártmányok 0–2 év
Brand 10–20 év
Archiv 50–100 év
Pl. Verbatim super azo crystal datalife plus
[Digiflex kft. forgalmazza]
12 jegyû egyedi száma van (fontos lehet)
Másolás
A max. sebesség negyedével írjuk a cd-ket,
mert ezen a sebességen elég stabil.
Másik meghajtón olvassuk vissza ellenõrzés-
ként.
3 másolat: 2 mester-, 1 munkapéldány, az
egyik mester földrajzilag máshol (felmerült a cse-
re tárolás lehetõsége a múzeumok között).
Ajánlott irodalom
KINCSES Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi
fényképeinkkel? Amit a régi fényképekrõl tudni
kell. [Kecskemét], Magyar Fotográfiai
Múzeum, 2000.
KINCSES KÁROLY
Nyomdai kivitelezés:
Érdi Rózsa Nyomda
ISBN 978-963-06-8479-8
ISSN 1786-1543